Vérbe borultak a délvidéki mezők azokban a napokban
1974 őszén a nyugat-bácskai Gádoron egy Boszniából származó kolonista miközben mezei munkákat végzett, egy kivett fa gyökerében üvegpalackra bukkant, nem is sejtve, hogy egy hatalmas tömegsíron áll, amely 5827 holttestet rejt.
Régi üvegpalack, domború BRAUSELIMONADE MIT FRUCHTGESCHMACK – XAVER FOIDL REGENSBURG német nyelvű felirattal két évtizeden át egy papírdarabnak és egy szentképnek adott ideiglenes otthont. A papírdarab rövid megrázó üzenetet tartalmazott:
„Josef Reitmann 1931. május 3-án Apatinban született, meghalt Gádorban 1945. október 28-án/ Szülei / Peter Reitmann 1904-ben született Apatinban / édesanyja, Katharina Reitmann, sz. Schradi / 1904-ben született Bácsszentivánban“
– akik szintén a titoista koncentrációs táborban vesztették életüket.
Az üvegpalack mára exponátummá vált, ugyanakkor egy sokáig tabunak számított korszak tanúsítványa is. A koncentrációs tábor helye sokáig feledésbe merült. Mintegy 17 ezer ember ment keresztül ezen a táboron, köztük sok gyermek. A háború után, körülbelül 360 ezer német – a délvidéki magyarokkal karöltve – kollektív bűnössé vált.
„Egyéni sorsot tesz láthatóvá a fiú haláláról szóló üzenetet tartalmazó üvegpalack. Nemcsak a dunai német történelemnek, hanem az európainak is bizonyítéka. A történelmi kontextusba helyezve nem csak egy személyes tragédiáról tesz tanúságot, hanem több tízezer dunai német haláláról is“
– nyilatkozta Christian Glass, a Duna-menti Svábok Központi Múzeumának igazgatója.
