Száznegyven éve született Hajós Alfréd, a „Magyar Delfin”
Hajós Alfréd, eredeti nevén Guttmann Arnold éppen 140 éve, 1878. február 1-én látta meg a napvilágot Budapesten. A századelő fiatal magyar építészmérnökének nem csak szakmájában, a honi sportélet megszervezésében, képviseletében is elvitathatatlan érdemei vannak. Volt gyorsúszó, labdarúgó, labdarúgó-játékvezető, újságíró, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is. Mindemellett úgy emlegetjük, hogy ő a mi első magyar olimpiai bajnokunk.
[pullquote]
„Az ember nekimegy a meredeknek, s nem néz máshová, csak oda, ahova lépni szándékozik”
– írta Hajós Alfréd 1956-ban megjelent, „Így lettem olimpiai bajnok” című könyvében.
[/pullquote]
Hajós Alfréd – az első újkori olimpikon
Az újkori olimpiák történetének első magyar aranyérmesét groteszk párhuzamként egy családi tragédia indított el az úszás felé: csupán 13 éves volt, amikor édesapja a Dunába fulladt. Ekkor határozta el, hogy megtanul úszni. Reáliskolai tanulmányai alatt aktívan sportolt, majd később a Műegyetemen is folytatta. Nem volt könnyű dolga: hazai versenymedence híján a Rudas vizében volt kénytelen edzeni. 1896-ban, mindössze 18 éves volt, amikor Iszer Károlynak, a Magyar Torna Club elnökének a támogatásával, valamint egyeteme engedélyével elutazhatott a görögországi Athénban rendezett olimpiára.
Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok ifjúkori portréja. A később építészi pályára lépő Hajós Alfréd 1878. február elsején született Budapesten, s ott is halt meg 1955. november 12-én (MTI-fotó)
A 11-13 fokos, hullámzó tengervízben versenyezve két úszószámban – 100 méteren és 1200 méteren – állt rajthoz. Mindkét versenyszámban első lett, így a magyarok két aranyérméből kettőt nyert, s ehhez jött még Dáni Nándor ezüstje 800 méteres síkfutásban, Szokoly Alajos bronza 100 méteren, Kellner Gyuláé a maratonin, illetve Tapavicza Momcsillóé teniszben. Ezzel Magyarország a hatodik helyet szerezte meg az összesített éremtáblázaton.
A görög trónörökös így gratulált neki: „Ez a magyar ifjú egy valóságos delfin!”. Így ragadt rá a “Magyar Delfin” becenév.
A szent lelkesedés vezérelte
Hajós Alfréd saját bevallása szerint nem akart olimpiai bajnok lenni. Azt sem tudta jóformán, mi az, hiszen előtte nem voltak ilyen játékok, bajnokok, s nem tudhatta, hogy az olimpiai eszme ekkora karriert fut majd be.
A kor kezdetleges olimpiai szervezését jelzi, hogy a győztes Hajósnak a görög katonazenekar a magyar helyett az osztrák himnuszt kezdte el játszani. A magyar delegáció majdnem zászlót sem vitt magával, mert minek. Gondolták, úgysem nyernek. Szerencsére Stobbe Ferenc, a Sport-Világ főszerkesztője lopott egyet egy avatásra váró házról, s benyújtotta az induló vonat ablakán – hátha mégis szükség lesz rá. Szükség lett.
Hazaérkezésekor százak várták a pályaudvaron. Ő azonban hamarosan az egyetemre sietett, hogy tanulmányi elmaradását bepótolja. Közben a BTC játékosaként az első magyar futballválogatottnak is tagja lett, ezen kívül érmeket szerzett síkfutásban, gátfutásban és diszkoszvetésben is. 1904-ben visszavonult az aktív sportolástól és tanult szakmája, az építészet felé fordult.
Pályája kezdetén Alpár Ignác és Lechner Ödön irodájában is dolgozott, első pályázati anyagaiban még az ő hatásukat fedezni fel: előbbitől az eklektika, utóbbitól a szecesszió nyelvezete vetült át Hajós korai pályaműveibe, tervpályázati anyagaiba. Nem sokkal később Villányi Jánossal megalapította saját építészirodáját, és innen pályájának új szakasza indult el.
Hajós Alfréd élete során – érthető módon – mindig is különös figyelmet fordított a sportlétesítmények építészetére. 1913-ból ismert egy 50 000 fős stadion terve, aminek a megvalósítást sajnos az első világháború kitörése megakadályozta. A Tanácsköztársaság idején is sportlétesítményeket tervezett, de az akkori helyzetben ezek nem valósulhattak meg. 1919-ben már tervezett stadiont és sportuszodát a Margit-szigetre. Az 1920-as években Európa-szerte fellendült a stadionok, sporttelepek létesítése, így Hajós Alfréd is új erőre kaphatott. 1922. szeptember 17-én avatták fel a Hajós tervezete UTE labdarúgó-stadiont. Ez volt az első magyar létesítmény, amely a „stadion” nevet kapta, és az első, amely vasbetonból készült. A stadionban 200 páholy és további 20 ezer férőhely várta a szurkolókat.(hirado.hu)
