Nagybecskereki „vigasz”: több mint egy évtizede nincs ivovíz, de attól még „jön Péter király”
Tizennégy év telt el azóta, amióta a tartományi egészségügyi felügyelőség hivatalosan megtiltotta a nagybecskereki vízvezeték-hálózatból folyó víz ivásra és főzésre való felhasználását.
A tilalomra a csapvízben talált magas arzéntartalom miatt került sor, amely egyes becslések szerint állítólag már 50 éve változatlan, csak az egészségügyi kritériumok módosultak.
A nagybecskereki községi képviselő-testület végrehajtó bizottsága 2004-ben tudomásul vette a felügyelőség döntését, de mégsem történt semmi.
A Vízművek és Csatornázási Kommunális Közvállalat 2011-ben határozatot hozott a víztisztítással kapcsolatos közbeszerzési pályázat kiírásáról. A válásztás végül 2012-ben a német Wassertechnik társaságra esett. A vízgyár építéséről szóló, 26 millió eurós szerződést azonban az új (haladó többségű) helyi hatalom felbontotta.
Az új városatyák a víztisztítást végül az olasz Zilio Csoportosulásra bízták. Tavalyelőtt októberben ünnepélyesen (kvázi) megkezdődött a víztisztító berendezés építése. Az alapkőletételen kívül azonban nem történt semmi. Pedig akkoriban azt mondták, az ún. víztisztító modulokat nagyban szerelik Olaszországban, és amint az építési munkálatokat befejezik a Szentmihályi úton levő telken, kezdődhet a berendezés szerelése.
Múlt év végén azonban végleg kiderült, hogy a kommunális tevékenységről szóló törvény értelmében magáncégek egyáltalán nem is foglalkozhatnak víztisztítással. Ezáltal az olaszok kiestek a játékból. Nem is kaphattak volna engedélyt az építéshez.
Nem derült ki, mi lett a szerződésbe foglalt pénzzel. A haladó városvezetés nem bocsátotta az ellenzék és egyáltalán a nyilvánosság rendelkezésére a szerződés részleteit, vagyis az érintettek nem nyerhettek betekintést a dokumentációba.
Ana Brnabić szerb kormányfő nagybecskereki látogatása során felvetette annak a lehetőségét, hogy maga a város „kommerciális feltételek” mellett vehetné át a vízgyárról való gondoskodást.
A községi-képviselő testület azonban idén egy ülést sem tartott. Ily módon
nemcsak a víz-, hanem az információforrás is elzárult.
Ha vízügyben nincs is előrehaladás, külön egyesület jött létre azzal a céllal, hogy Zrenjanint (vagyis Nagybecskereket) Petrovgradnak nevezzék át. A szerbek szeretett Péter királya után.
Az ellenzék szerint tipikus haladó figyelemelterelésről van szó. Ebben lehet némi izgazság.
Egészséges víz helyett zavaros nacionalizmus folyhat majd a csapokból.
Nem mintha Zrenjanin szimpatikus név lenne (hiszen egy komcsitól származik), de ha mindenáron névváltoztatásra volt szükség, miért ne lenne ismét Veliki Bečkerek (Nagybecskerek), hiszen szerbül is több száz évig így hívták a várost.
(fotó: Novosti)
