7000 éves vajdasági csillagvizsgálók nyomában – I. rész
A nyilvánosság figyelmét az utóbbi években többször is felkeltették azok a dél-bánáti Versecvát falu határában található koncentrikus körök, amelyekről a DélHír is beszámolt.
Egyesek UFO leszálló helyeket vizionáltak, mások letűnt korok ősi kultúráinak nyomairól beszéltek, azonban az illetékes intézetek szűkös információi mellett nem lehetett előre lépni a valódi szakmai kutatásokban. Az alábbiakban Medović Ildikó kurátorral és régésszel, a Borjas nemzetközi csapat tagjának segítségével megpróbáljuk összegezni a régészet tudományos álláspontját a neolitikus körárkokról.
A neolitikus körárkok, más néven rondellák rendszere
A koncentrikus körökben futó árkok, más néven rondellák, széles körben elterjedt jelenségnek számítanak Közép-Európában. Feltűnésük a Krisztus előtti ötödik évezredhez, vagyis a késői újkőkorhoz (neolitikumhoz) kapcsolódik. Számos elmélet létezik a funkciójukról, de közülük a leginkább figyelemre méltó az, amely azok léte szakrális-társadalmi háttérre utal. Bár a pontos számukat nem lehet tudni,
Közép-Európában ezidáig 150-200 rondellát regisztráltak.
Ezek a koncentrikus körök legkönnyebben a levegőből azonosíthatóak, a műholdak megjelenésével, valamint a Google Earth segítségével is könnyen észlelhetőek. A modern technológiák bevezetése a régészetben, valamint a geomagnetométer használata egy lépéssel előrébb vitte a kutatást.
A Törökbecse melletti borjas lelőhely geomágneses felvétele a megjelölt körárkokkal
A közép-európai neolitikus körárkok a stonhengeihez hasonlíthatóak. Hasonlóság felfedezhető a körárkos rendszerben, a csillagászati vonatkozásban, a szakrális funkcióban, illetve ezen struktúrák időtartamában is – hiszen keletkezésük között több ezer év van.
Kör alakú szerkezetek
Eddig számos rondella került feltárásra. Különböző méretűek és alakúak, de ugyanakkor közös vonás bennük, hogy megközelítőleg kör alakot formáznak. Egy vagy több kör alakú árokkal rendelkeznek, amelyeket az ún. földhídak szakítanak meg. Szinte az összes árok V-átmetszetű.
Ezeknek a szerkezeteknek a funkciója még mindig nem tisztázott. Számos feltételezés létezik. Az egyik szerint védőbástyaként szolgáltak, míg mások szerint gazdasági funkciója volt (például szarvasmarhák gondozásában). Egyes elméletek szerint kereskedelmi központként szolgáltak.
A két körárok Szemely-Hegyesen, előtérben a nagyobb, háttérben a kisebb
Manapság egyre több kutató a rondellák vallási és társadalmi szerepére mutat rá: Itt az emberek bizonyos vallási és egyéb hasonló eseményekre gyűltek össze. Érdekes, hogy a körkörös árkok többnyire messze vannak a településektől és nagyon ritkán a települések közelében. E kör alakú szerkezetek belső részében általában nem találhatóak házak. Azonban nagyon ritkán nagy építmények felfedezhetőek a rondellákban. Ezek általában sámánokhoz köthetőek, akik vallásos rituális szertartásokat végeztek odabent.
Néhány tudós úgy véli, hogy a rondellák valójában valamiféle csillagvizsgálók voltak, ahol az emberek megfigyelték a nap mozgását, vagyis egyfajta naptárként szolgált.
Néhány rondella esetében, mint például a németországi Goseck, az osztrák Puch és a magyarországi Sormás-Török-földeken állítólag léteznek bizonyítékok is, amelyek alátámasztják ezen állításokat. Azonban itt általában csupán feltételezésekről van szó.
Medović Ildikó, a borjasi lelőhely feltárási munkálatai során
A bronzkori „megalitikus” kultúra hosszú fennállásával ellentétben az az időtartam, amely alatt a neolitikus kör alakú árkokat használták, meglepően keskeny – csupán 200-300 év.
A rondellák iránya
Az egyik feltételezés szerint, a rondellák a csillagászati jelenségek felé irányultak – a bolygók, a Nap, a Hold, a csillagok és a csillagképek elhelyezkedésére. Mindazonáltal az összes elmélet közül kiemelkedik az, amely szerint a Nap megfigyelésére szolgáltak.
A másik feltételezés szerint a rondellák, illetve a kapuk a topográfiai elhelyezkedések felé orientálódtak, elsősorban a környékben látható természeti jelenségek irányában. A Pécs környéki Szemely falu határában található körárok északi kapuja közvetlenül a Szársomlyó hegy csúcsára mutat. Ausztriában a hegy vagy a domb lejtésének görbéje képezi a rondellák alapját (Mülbach am Manharstberg). A topográfiailag orientált körárkok orientációja azonban többnyire egybeesik a Nap orientációjával.
A neolitikus rondellák iránya a keleti kapu fekvésére utal, amely a nyári vagy a téli napfordulótól függően +/- 38 fokkal a pontos keletről helyezkedik el. A feltárt rondellák több mint 90 százaléka ebbe a számításba illeszkedik.
Belvárdgyula, neolitikus kőárok, magnetométeres mérési eredménye
Őskori csillagászat
Az őskorban biztosan nem létezett egzakt csillagászat, az őskori ember szabad szemmel észrevehető csillagászati jelenségeket valamilyen módon rögzítette.
A legkorábbi csillagászati leletek a paleolitikumból (őskőkorból) származnak. A bemetszett és festett csillagok, a Hold, az összekapcsolt vonalak az első csillagászati szimbólumok közé tartoznak. A Franciaországban előkerül lausseli vénusz a Hold szimbólumát tartja a kezében 13 bemetszett vonallal, melyek a 13 Hold-hónap ciklustát jelképezik.
A művészi ábrázolások mellett a csillagászati jelenségek befolyásolták az őskori építkezést is. Jelenleg a világ legrégebbi ismert napobszervatóriuma a németországi Goseck, amely ugyanolyan szélességű, mint a Stonehenge.
