Önkénteseket verbuvált a háborúk idején a szerb parlament tájékoztatási bizottságának haladó párti elnöke
Mirko Krlić, a szerb parlament művelődési és tájékoztatási bizottságának haladó párti elnöke a boszniai háború alatt Nagybecskereken önkénteseket verbuvált a harcterekre – tudta meg a VOICE elnevezésű Vajdasági Oknyomozó és Elemző Központ az állambiztonsági szolgálat (RDB) hivatalos dokumentumaiból.
Maga a dokumentum Vojislav Šešelj jogerősen elítélt háborús bűnös politikus állambiztonsági dossziéjában található. A jelentésben a nagybecskereki RDB emberei leszögezték, hogy Mirko Krlić önkénteseket szervezett és juttatott el a boszniai harcterekre. A dokumentum 1993-ban keletkezett.
Az állambiztonsági jelentés szerint 260 és 270 önkéntes ment Nagybecskerekől és Nagykikindáról az úgynevezett Krajinai Szerb Köztársaság és a boszniai Szerb Köztársaság harctereire. Mirko Krlić – aki akkoriban a nagybecskereki Szerb Demokrata Párt elnöke volt (a párt akkori elnöke az első fokon negyven évre elítélt Radovan Karadžić volt) – személyesen szervezett buszszállítást mintegy 20 önkéntes számára.
„Meg kell jegyeznünk, hogy ezek az önkéntes csoportok autóbuszokkal érkeztek a harcterekre, fegyvereket nem hoztak magukkal. Figyelembe kell venni, hogy az önkéntesek között SZÁMOS BŰNÖZÉSRE HAJLAMOS SZEMÉLY van, akik már korábban is megjárták a harctereket, és felhatalmazás nélkül fegyvert hoztak magukkal hazajövetelükkor, emiatt továbbra is figyelemmel kísérjük mozgásukat, hiszen alapos gyanú merül fel azzal kapcsolatban, hogy illegális fegyverkereskedelemmel foglalkoznak“
– olvasható a nagybecskereki RDB jelentésében.
Feltételezhető, hogy Krlić több alkalommal és hosszabb időre szervezett önkénteseket, de a nyilvánosság számára hozzáférhető hivatalos dokumentumok közül csak az 1993-ban keletkezett jelentés tesz róla említést.
Mirko Krlić az egyik legellentmondásosabb nagybecskereki politikus. Szinte mindig hatalmon volt. Radovan Karadžićtyal való kalandja után Krlić egy ideig nem jelent meg a közéletben, de az ezredforduló végén, közvetlenül Slobodan Milošević bukása előtt újra aktiválta magát, de akkor már ellenzékiként, azonban háborús múltja miatt – a VOICE szerint – nem fogadták el nagy lelkesedéssel a többi ellenzékiek.
Milošević bukása után az állambiztonsági helyiségekben megnyitott iratok során a nagybecskereki tiltakozások egyes résztvevői többek között részletes jelentéseket találtak az ellenzéki összejövetelek üléseiről.
A VOICE-nak két független forrás megerősítette, hogy azok a nagybecskereki személyek, akik a 2000-es szerbiai tüntetések idején RDB-informátorok voltak, Bingo és a Marquis fedőneveket használtak. Bár egyikük sem tudta megerősíteni, hogy az egyik informátor Mirko Krlić volt, Nagybecskereken – a VOICE szerint – az utca embere azóta Bingo-nak becézi Krlićet.
Az október 5-i forradalom után újságíróként kezdett dolgozni a helyi televízióban, majd nemsokára ismét visszatért a politikai vizekbe. A Vladan Batić vezette Kereszténydemokrata Párt (DHSS) színeiben egyik főindítványozója volt a valamikori torontáli megyeháza és a katolikus templom elé Karađorđević Péter szerb király-szobor felállításának. A DHSS-ből átlépett a Vojislav Koštunica Szerbiai Demokrata Párba (DSS), majd a Szerb Haladó Párt (SNS) létrejöttekor a párt nagybecskereki szervezetének egyik alapítója volt. Azóta nagyon szoros szállak fűzik Goran Kneževićhez, aki a Demokrata Párttal való szakítása után az SNS nagybecskereki szervezetének első elnöke lett, Krlić pedig a helyettese. Azóta kétszer is beválasztották a szerb parlamentbe, tavaly óta a szerb parlament művelődési és tájékoztatási bizottságának elnöke.
Mirko Krlić ma az egyik legnagyobb hangadója annak az ötletnek, hogy a Nagybecskerek város nevét változtassák Petrovgradra (ezt a Péter királyhoz kötődő nevet csak hat évig viselte a város, 1935-től 1941-ig).
