A szakszervezetek szerint nincs rendben, hogy a dolgozók modern rabszolgák; de vajon ők mit tettek annak érdekében, hogy másképp legyen?
A Szerbiai Szakszervezetek Önálló Szövetsége, mint minden május elsején, ezúttal is úgy tett, mintha szívügyének tekintené az alkalmazottak helyzetét.
Felszólította a munkáltatókat, ne viselkedjenek rabszolgatartóként, az államot pedig arra, hogy védje meg a munkavállalókat a kizsákmányolástól.
A dolgozók szerinte modern rabszolgákká, a neoliberális kapitalizmus digitális napszámosaivá váltak.
A szakszervezeti szövetség továbbá rámutatott, hogy a szerbiai bérekből nem lehete megélni. Külön problémaként jelölte meg a továbbra is kétségbeejtő méretű munkanélküliséget.
Mindezzel egyet lehet érteni, mindezt eddig is tudtuk, de felmerül néhány kérdés.
Hol voltak a szakszervezetek, amikor a szerb kormány meghozta Európa legembertelenebb munkatörvényét?
Egyáltalán milyen eredményeket mutattak fel az elmúlt években?
Mivel az alkalmazottak számos helyen valóban megalázó körülmények között minimálbérért kénytelenek dolgozni, miért nem tudtak a nagyobb szakszervezetek tömeges kormányellenes tüntetéseket szervezni? Netán azért, mert egyes szakszervezeti vezetőket a kormány fizeti („megvásárolta őket”)? És ha igen, mennyit keresnek?
(Fotó: https://getosrbija.wordpress.com)
