Kérem, könyörgöm, segítsen már valaki!
Nem tudom, miért történt tegnap az, ami történt a Gyála – Tiszasziget határátkelőnél. 19 órakor nem zárták le a határt, nem csukták le a több órája várakozó autósok orra előtt a sorompót, nem fordították vissza az ott állókat. Biztosan siettek haza a rendőrök, a határőrök is szeretteikhez 12 óra munka után, ők sem örültek a vasárnapi plusz munkának, mégis valami miatt úgy érezték, hogy segíteniük kell. Maradtak, három sorban ellenőrizték a kimenőket. Kedvesek voltak, mosolyogtak. Több száz embert tettek boldoggá. És szerintem, ők sem lettek ettől kevesebbek. Példaértékű volt a magatartásuk úgy a szerb, mint a magyar oldalon. Köszönet, köszönet, köszönet!
Legtöbbször a Horgos – Röszke határátkelőt használom. Az egyet és a kettőt. Sok sorstársamnak is ez felel meg a legjobban. Ha egyszer valaki megmagyarázza, hogy miért kell órákat szobrozni, meg is köszönöm az információt. Már saját magamnak unalmas vagyok ezzel a kérdéssel. A magyar belügyminisztert meg nem hatom meg.
Várakozás közben van időm figyelni a dolgozókat. Állnak, beszélgetnek. Két sorban engedik az autókat. Ráérnek. Unottan néha ránk néznek. Mintha valaki azt az utasítást adtak volna nekik, hogy nem kell sietni, nem az a cél, hogy minél gyorsabban átjussanak az emberek. Nem várjuk el, hogy mosolyogjanak ránk, ne legyenek kedvesek se, csak járjon a kezük. Haladjunk.
Ők is tudják, hogy összeér a két határ. Azt is tudják, hogy az idő múlik, ha dolgoznak, ha nem.
Most, amikor a csúcson vannak a szerb-magyar kapcsolatok, nem igaz, hogy valaki nem tudna intézkedni. Nem azt mondom, hogy az egyszerű határon állók is szeretnék érezni a gyönyört ebben a kapcsolatban, de néha-néha egy kis orgazmustól mi is jobban éreznénk magunkat.
Hiába dolgoznak gyorsan a szerb oldalon, ha a magyarokat csak a csigához tudom hasonlítani. Nézzék már meg az illetékesek a statisztikai adatokat… Hányan használják a legújabb szerb-magyar közös alkotást, hányan mennek át a Haraszti – Bácsszentgyörgy átkelőn? Ha oda tudnak határőröket, rendőröket beosztani munkára, akkor nem beszélhetünk emberhiányról. Nyithatnak nagy pompával még 100 átkelőt, nem ez a megoldás. Úgy tűnik, hogy Röszkénél is vannak elegen, csak csigalassúak. Ha Bajmokon, Kelebián átérünk seperc alatt, akkor mi történik a nagyhatáron? Úgy tűnik, hogy rohadtul nem érdekli a nagyfőnököket a nyomorunk. Több tízezer ember nyomora. Siralmas a helyzet, és még nem is kezdődött az idény. Mi lesz még itt…
Semmi kifogásom a kis suhanc, újonc, az iskolapadból most kikerült fiatalember, asszonyka ellen, aki most kezdett a határon dolgozni, de ők sem nagyon segítik az előrehaladást. Az idősebbek meg olyan unottan, megvetően néznek, dolgoznak, hogy rossz nézni…
Mindig a fejétől bűzlik a hal.
Mindig a kisemberek szívják meg. Tapasztalják már meg a nagyfőnökök is a határon állás örömeit… Szívesen elviszem őket egy körre. Álljanak a tűző napon kisgyerekkel, kisgyerek nélkül… Álljanak be a sorba Horgos 2-n, Röszke 2-n délután 3-kor a sorba, és 7-kor zárják le előttük a sorompót… Válaszoljanak a határőrök kedves kéréseire, hová mennek, mit visznek, túrjanak bele a csomagjaikba, szedjék szét csak úgy, ripityomra az autójukat… Ne nínózva vonuljanak át a határon… Ne legyen protekciójuk! Abban semmi izgalom nincs. Ajánlom melegen az autóbuszos utazást is. Felemelő érzés hatodik buszként beállni a sorba. Röpke 6 órát jelent.
Hőböröghetünk mi itt folyamatosan. Megértjük, hogy kell az ellenőrzés, mert Európai Unió, meg miegymás, de ha esetleg több sorban dolgoznának, akkor mi lenne? Vagy ha Röszke 2 esetleg folyamatosan nyitva lenne? Kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. Tehetetlenek.
A jó Isten áldjon már meg valakit, segítsen az utazókon
