A cirill írásmód „védelme” – a polgárok feletti „erőszak”
Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén. – Ana Brnabić szerb kormányfő (Washington, 2018. július 21.)
A hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény újabb módosításának bejelentése ugyancsak felkavarta a közvéleményt.
Az említett törvényt a szerb parlament június 20-án módosította, amit a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselői is megszavaztak. A szerb kormány most a törvény újabb változtatására készül.
A Művelődési és Tájékoztatási Minisztérium július 24-én továbbította a kormánynak az említett törvény módosítási tervezetét – erősítette meg Vladan Vukosavljević tárcavezető.
A módosítás – egyebek között – „előlátja a cirill betűs írásmód védelmét, elősegíti használatát a reklámokban, a társaságok elnevezésében és a médiában”.
– Minden országban a hivatalos és a nyilvános használat szinonimák, csak nálunk létezik a hibrid felosztás, miszerint egy a hivatalos, más a nyilvános használat – magyarázta a miniszter.
A hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló 1991. évi (többször módosított) törvény felrúgta az addigi egyenrangú nyelv- és íráshasználat kialakult gyakorlatát, vajdasági és községi szinten is. Ezzel a (miloševići) törvénnyel valójában megkezdődött a latin betűs írásmód kiszorítása a hivatalos használatból és a közéletből, amit a 2006. évi szerb alkotmány csak megerősített. Ennek alapján az állami szervek munkájában a favorizálták a cirill betűs írásmódot, ami miatt a latin betűs írás mind jobban kiszorul(t) a hivatalos használatból.
Az újvidéki hatóság 2013. január 13-án úgy döntött, hogy a városi buszok irányjelző feliratait latin betűsről cirill betűsre váltják. Arra hivatkoztak, hogy „nagyon fontos a cirill betűkhöz való visszatérés a vajdasági székvárosban”, […] „a város kultúrájának, hagyományának és lelkének megőrzése érdekében”. Mára a soknemzetű lakosságáról és kultúrájáról is ismert városban csak cirill feliratú buszok közlekednek.
Hogy valami ismét készülőben van, már az is jelezte, hogy (június 29-én) a belgrádi önkormányzat „a bérleti díjak ötszázalékos csökkentését ígérte azoknak a vállalatoknak, amelyek eddig csak latin betűkkel írták ki a cég nevét az üzletre, és most hajlandók lesznek ezt cirill betűkkel is kiírni. A városatyák azzal indokolták a döntésüket, hogy egyre ritkábban látni cirill betűs kiírást a fővárosban, noha az alkotmány is rögzíti, hogy az ország hivatalos nyelve a szerb, hivatalos írásmódja pedig a cirill”.
Augusztus elején a tervezet több részletéről is írt a sajtó:
– A törvénytervezet szerint az állami, a tartományi és az önkormányzati szervek teljes írásbeli kommunikációját szerb nyelven, cirill betűkkel kell majd lebonyolítani. Ezt az írásmódot kell használni az állami szerveknek, a sajtónak, a vállalatoknak, az oktatási és tudományos intézményeknek is.
A szabályok megszegéséért a felelős személy 5 és 100 ezer dinár közötti büntetéssel sújtható. 500 ezer és 1 millió dinár közötti pénzbírság róható ki arra a vállalatra, amely latin betűkkel tünteti fel az áru, vagy a szolgáltatás nevét, vagy ilyen írásmódot alkalmaz a használati utasításban vagy a garancialevélben A latin betűknek csak kiegészítő szerep jut, ha a szöveg két írásmóddal jelenik meg, a cirill betűs az érvényes – írja a belgrádi Večernje novosti.
A tervezet szerint a szerb kormány a kilenctagú szerb nyelvi tanácsot hozz létre, amely a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód hivatalos nyilvános használatára fog felügyelni.
Azt már nem említi, hogy mi szólnak majd mindehhez a Szerbiába látogató külföldiek?
A 2006. évi szerb alkotmány 10. szakasza állami nyelvnek minősítette a szerb nyelvet és a cirill betűs írásmódot, elrendelve annak a hivatalos használatát. Lehetővé tette ugyan „más nyelvek és írások hivatalos használatát” is, azzal hogy ezt törvénnyel kell szabályozni.
Ehhez az alkotmányos rendelkezéshez idomult a hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény (1. szakasza), amely lehetővé tette „a latin betűs írásmód” használatát is, ezzel a „törvénnyel meghatározott módon”. „Azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbségek tagjai élnek” – a törvény szerb nyelvvel „egyidejűleg” – előlátta a nemzeti kisebbségek nyelveinek és írásainak „egyidejű használatát” is. Az addigi „egyenrangú használatot” felváltotta a „egyidejű használattal”, ami bizony komoly visszalépést jelentett az addigra elterjed nyelv- és íráshasználati gyakorlathoz képest.
Vajdaság Autonóm tartomány alapszabálya (24. szakasz) szerint a tartományi szervekben – a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód mellett (jelenleg/még) – „hivatalos használatban” van „a magyar, a szlovák, a horvát, a román és a ruszin nyelv és írás is”. A statútum már nem említi sem az „egyenrangú”, sem az „egyidejű” meghatározást. A gyakorlatról ékesen beszél az is, hogy a VMSZ köztársasági képviselői, a tartományi képviselőház magyar elnöke és a tartományi képviselők is szerb nyelven szólalnak fel az üléseken.
Amennyiben elfogadják az új törvényt, ahhoz kell idomítani a tartomány statútumát is. Ez bizonyára nem okoz majd gondot, hiszem a VMSZ-nek már múlhatatlan érdemi vannak a Szerb Haladó Párt (SNS) javaslatainak támogatásában, mint például „november 25. Vajdaság napjává nyilvánításának” a magyarokra nézve megalázó megszavazása.
Vajdaság 45 községe illetve városa közül jelenleg 31-ben (vagy a község egész területén, vagy valamelyik településén) hivatalos használatban van a magyar nyelv – és írás. (Más kérdés, hogy ez hogyan, milyen mértékben valósul meg a gyakorlatban.)
A törvénytervezet előírtja, hogy a nemzeti kisebbségi közösségeknek „teljes joguk van az anyanyelv hivatalos használatára, a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájával összhangban”. Hogy a gyakorlatban ez mit jelent majd, egyelőre nem tudni..
Mig arra várunk, hogy a kormány véleményt mondjon a Művelődési és Tájékoztatási Minisztérium javaslatáról, „a nyelvészek arra figyelmeztetnek, hogy a javasolt intézkedések nem csak hogy szükségtelenek, de kudarcra is vannak ítélve”.
Szükség van-e arra, hogy Vuk (Karadžić cirill – B. A.) ábécéje legyen az egyedüli hivatalos használatban lévő írás – kérdezik.
– Állandóan azt beszélik, hogy a cirill betű veszélyeztetve van és ez közhelyé vált, senki sem kérdezi, lehetséges, hogy ez nem így van? Én pedig azt gondolom, hogy nem így van – miért?, mondja prof. Janko Bugarski nyelvész. – Azért, mert Szerbiában lehetetlen befejezni az általános iskolát az cirill írásmód ismerete nélkül – magyarázza Bugarski. – Gondolom, hogy a cirill írás Szerbia alkotmányával nagyon is védve van, mert kimondja, hogy Szerbiában a szerb nyelv és a cirill írás van használatban. A latin betűs írást az alkotmány nem is említi – tette hozzá.
Éppen a latin írásmód említésének az elmaradása az alkotmányban egy okkal több arra, hogy a cirillikát a törvény egyedüli hivatalosként előírja – értelmezi a szerb akadémikusok egy része.
– Az ötlet, miszerint ’csak a törvény menti meg a cirillírást’, kudarcra van ítélve, jövendöli Bugarski. Az intézkedések a semmibe célzást jelentik, a nyelvi probléma szemmel látható célpontja helyett. Az első, alapvető probléma Szerbiai lakossága funkcionális írástudásának megengedhetetlenül alacsony szintje és az ugyan ilyen alacsony szintű a nyelvi kultúrája, értékelte Bugarski. Ezt pedig nem oldja meg a cirill betűk forszírozása a latin ábc kárára, mondta. – A véleményem szerint, nem különösebben fontos, hogy valaki melyik írás szerint írástudatlan – tette hozzá Bugarski.
A nacionalizmus ideológiájára épített Szerb Haladó Pártnak (SNS) nem érdeke a többnemzetiségű társadalom fenntartása és fejlesztése, valamint és a nemzeti kisebbségek önazonosságának megőrzése.
Az eddigi sajtójelentésekből világosan látható az is, hogy tovább folytatódik a szerb nyelv és a cirill írásmód használatának a polgárokra – nemzeti hovatartozásra való tekintet nélküli – kényszerítése. Erre utalnak a kilátásba helyezett nem csekély pénzbüntetések, de a cirill betűs írás favorizálását ösztönző kedvezmények „ígérete” is. Bot és sárgarépa.
Milyen hatása lesz/lehet a hivatalos nyelv-és íráshasználati törvény újabb módosítása nemzeti kisebbségek nyelvének- és írásának hivatalos és a közéletben való használatára? A miniszter nyilatkozata szerint ennek a két fogalomnak még a megkülönböztetése is megszűnik. Ebből azt érthető, hogy hivatalos használatban és a közéletben is a szerb nyelv és a cirillírás lesz a kötelező. A jól ismert mondás szerint: „Beszélj szerbül, hogy mindenki megértsen.”
Nagy biztonsággal mondani lehet azt is, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvének- és írásának az eddigi „egyenrangú”, de még az „egyidejű”, és nem csak hivatalos, de a közéletben való használatának a gyakorlata is megszűnik.És a szerzett jogok védelmét ki és mi biztosítja?
Nincsen semmi kétség: Ha a „haladók” eldöntötték, hogy újból módosítják a törvényt, akkor azt meg is teszik. A VMSZ elnöke pedig majd megmagyarázza, hogy az „Vajdaság többnemzetűsége szempontjából” miért fontos…
