Egy ember, akitől a népirtó háborús bűnösök is rettegnek
2014 szeptemberében öt bevándorlási hivatalnok kopogtatott egy ohiói kisvárosban Ilija Josipović ajtaján. A balkáni háborút átélő férfi 2002-ben menekült Amerikába. Házas volt, feleségével és három gyermekével élt Akronban, egy gyárban dolgozott, és hellyel-közzel beszélt angolul.
A beszélgetés nyugodt hangulatban kezdődött, Josipović azt gondolhatta, ez is olyan lesz majd, mind két évvel azelőtt, amikor is boszniai felkérésre FBI-osok kérdezgették lehetséges tanúként arról, hogy mit tud a 6-os Zászlóaljról, amely elkövette a srebrenicai mészárlást. Nekik is elmondta akkor, hogy semmit, nem szolgált a seregben, és a parancsnokukat sem ismerte. Amikor ebben az újabb kikérdezésben a háborúra terelődött a szó, ugyanezt megismételte, némi anyanyelvi káromkodás közepette.
De Josipović nem tudta, hogy a bevándorlásiak kezében van egy aduász.
A főnök, Mike MacQueen előhúzta a dokumentumokat, melyeken ott állt Josipović neve, rangjelzése, azonosítószáma. A 6-os Zászlóalj egyik tisztjeként. A szerb férfi először hamisítványnak nevezte a papírt, de az amerikaiaknak ekkorra már hivatalosan megerősítették a dokumentum valódiságát.
Josipović az Egyesült Államok háborús bűnösöket felkutató csapatának vezetőjével került szembe, és mint oly sokan, ő is veszített.
Bíróság elé állították bevándorlási csalás miatt, ő pedig bűnösnek vallotta magát. Azt gondolta, egy ilyen alkuval megúszhatja azt, hogy háborús bűnök miatt állítsák ítélőszék elé. Családja Amerikában maradhatott, őt deportálták, jelenleg Zvornik városában él az unokatestvérénél. Hazájában nem emeltek ellene vádat.
Kicsoda Mike MacQueen?
Mike MacQueen eredeti szakmája szerint történész, három évtizede foglalkozik azzal, hogy megtalálja az Amerikába szökött háborús bűnösöket. Az igazságügyben kezdett, most a belügyhöz tartozó Bevándorlási Hivatalban dolgozik, pontosabban nyugdíj mellett szerződésesként segít nekik, mert a 68 éves szakértő pótolhatatlan tudását nem akarta veszni a belügy.
Minden évben heteket tölt a volt Jugoszlávia területén, jó kapcsolatokat épített ki minden területen mindenkivel, még az egykor nyugatellenes boszniai szerb kormánynak helyet adó Banja Lukán is.
Dokumentumok százezreit gyűjtötte össze, ezeket vizsgálja, kutatja, aztán keresi a felbukkanó neveket az amerikai nyilvántartásokban. Van, hogy régi jegyzeteken talál neveket, máskor általános iskolai naplókban, katonai, rendőri nyilvántartásokban bukkan rá valamire, és nagyon sokszor a túlélőkkel folytatott beszélgetéseken kap lendületet egy ügy.
Karrierjét nácikkal kezdte, azokban az ügyekben plusz nehézséget okozott, hogy sokszor az exnácik amerikai életét az amerikai titkosszolgálatok egyengették, mert azt gondolták, a szovjetek ellen majd jó szolgálatot tudnak tenni a hidegháborúban.
A hat nyelven történész-nyomozó 2004-ben állt rá a délszláv háborús bűnösök kutatására, mert „a nácik már mind haldokoltak”, Amerika pedig úgy engedte be a háború után a menekülőket, hogy gyakorlatilag csak elmondatták velük, mi történt velük. Akkoriban az USA-nak nem volt hozzáférése a háborús adatokhoz, főleg, hogy a szerbek nem adták ki, esetenként meg is semmisítették azokat. „Nem tanultuk meg a leckét, hogy ha engedjük a történelmi amnéziát, akkor minden megismétlődik újra” – mondja a történész.
Nehezíti a dolgot, hogy az Amerikában élő külföldi közösségek védik a tagjaikat, azokat sem dobják fel, akikről sejtik, mit tett. Vagy előfordul az is, hogy senki nem tudja róluk, hogy milyen szerepük volt a háborúban, mert nem olyan közegben élnek.
MacQueenék találtak például háborús bűnös taxisofőrt Minnesotában, fociedzőt Virginiában és villanyszerelőt Michiganben.
MacQueennek az évek során sikerült boszniai dokumentumokból és amerikai kormányzati adatokból azonosítania 12 rendfokozat nélküli, Phoenixben élő szerbet, de megtalálta a Chicagóban lakó 65 éves Jovo Asentićet, aki blokádokat állíttatott a srebrenicai mészárlás elől menekülő bosnyákoknak, hogy ne tudják elhagyni a várost, Milan Trišić 54 éves exkatonát, aki muszlimokat tartóztatott le és vert meg, a csapatának pedig szintén szerepe volt a srebrenicai mészárlásban is.
Muszlim menekültek az ENSZ 19 autóból álló konvoján Tuzla felé tartanak Srebrenicából 1993. március 30-án
A kutatások során a történész folyamatosan botlott bele az egykor jóval magasabb beosztásban lévő parancsnok, Josipović nevébe. Szépen lassan össze tudta rakni a „karrierjét”, mikor hol volt, mit csinált. Kiderült, hogy ő szervezte egyebek mellett a teherautókat, amelyek a foglyokat vitték a kivégzésre, ő utasította az embereket a vér eltakarítására egy iskolaépületben történt mészárlás után.
Aztán a nyomozás során MacQueen azzal találta magát szembe, hogy a férfit tanúként 2012-ben már kihallgatta az FBI. Ez volt az a bizonyos átverős beszélgetés. MacQueen frusztráltan olvasta, milyen könnyen elhitte az FBI, amit Josipović mondott nekik. „Kamuzott, a szövetségiek meg simán leírtak mindent.“ Két év múlva tudott választ adni minderre MacQueen azzal, hogy házkutatási paranccsal kopogtatott a férfinél úgy, hogy addigra szerzett egy dokumentumot a háborús múltjáról.
A Hágai Nemzetközi Törvényszék igazságügyi szakértői egy tömegsírnál Pilica városában, 1996. július 24-én
Nem minden fekete és fehér
MacQueent többször is vádolták azzal, főként persze az érintettek és ügyvédjeik, hogy amit csinál, az bosszúhadjárat a szerbek ellen, hogy igazolja a hivatalának létezését, illetve hogy ártatlanokat is bajba kevernek a nyomozásai.
Ugyanakkor a történész és csapata sok száz ember kitoloncolását érte el eddig. Boszniai menekültek közül több mint ötvennek kellett elhagynia az USA-t a munkájuk nyomán. MacQueen azt mondja, a cél, hogy Amerika ne legyen a háborús bűnösök biztonságos rejtekhelye.
(Index nyomán, a borítóképen Mike MacQueen)
