Vučić a koszovói csomóról: „Ha szabad jósolnom, semmit sem fogunk kapni!”
A szerb rezsim első embere ismét kampányolt, most éppen a majdanpeki helyi választások nyomán járta az országot, és szórta magából a rá jellemző, önteltségtől fröcsögő frázisait.
Elmondta: örülne, ha a koszovó helyzet „egyszer s mindenkorra megoldódna”, de leszögezte, hogy a megoldás nagyon távoli, s prognózisa szerint Belgrád semmit sem fog kapni a Pristinával folytatott tárgyalások eredményeképpen.
– Ha meg tudunk egyezni, jó, ha nem, akkor is – elmélkedett a vezér,
bármit is akart mondani ezzel, habár valószínűleg nem is érzi fontosnak, hogy szavai a polgárok számára értelmezhetőek legyenek.
Számára alighanem csak két tényező számít: beteges hatalomvágyának kielégítése, a vezér szerepében való tetszelgés.
Mint mondta, „büszke” arra, hogy mindenki őt támadja: Európa, a világ, a szerbek és az albánok, azonban neki csak az a fontos, hogy Szerbia polgárai megértsék, mit szeretett volna tenni, mit is tudott volna megvalósítani egy adott pillanatban.
Azt is elmondta, hogy
„nem érti a szerbiai polgárokat, akik Vučić távozásáért kiáltanak, akár Szerbia hanyatlásának árán is”.
