Heves szláv vita a Délvidéket elcsatolók „érdemeiről”: Bunjevácok – igen, horvátok – nem; vagy …?
„A Nagy Nemzetgyűlés demokratikus és nemzeti kapacitása azon határozatban is tükröződik, miszerint az iskolákban használt nyelv a tanulók nyelve, a bíróságokon alkalmazott nyelv pedig a felek nyelve legyen”, nyilatkozta a Délvidék elszakítása kapcsán a Deutsche Welle német lapnak Drago Njegovan, a Vajdasági Múzeum igazgatója, majd hozzáfűzte: „A nemzetgyűlés munkájában 757 képviselő vett részt: elsősorban szerbek, majd a Bácska területéről származó horvátok.”
Tomislav Žigmanov, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének elnöke nemtetszését fejezte ki, amiért a Délvidék Szerbiához való hozzácsatolásának érdemeit többnyire a szerb közösség akkori vezetőinek nyilvánítják.
„Félő, hogy
a hozzácsatolás századik évfordulójának megünneplése az aktuális politikai erők és a vezető ideológia érdekeit szolgálja”,
jelentette ki Žigmanov.
Njegovan szavai szerint viszont „a nemzetgyűlésben a horvátoknak voltaképpen két képviselőjük volt”. Mint mondta, „a két világháború között ugyanis már nagyban zajlott a bunyevácok elhorvátosítása. Ennek következtében ma a horvátok és a bunyevácok áránya közel 50-50 százalék. Senki sem tiltja nekik, hogy annak vallják magukat, aminek akarják.” Žigmanov viszont úgy véli, hogy „a nyolcvanas évek végétől
a szerb állam beleavatkozott a horvát nemzeti közösség identitáskérdéseibe,
mégpedig úgy, hogy szubetnikai csoportosítás alapján bunyevácokra, sokácokra és horvátokra osztotta a horvátságot. Mi több, megfigyelhető, hogy az állam legnagyobb empátiával viseltetik azokhoz, akik kizárólag bunyevácoknak vallják magukat.”
Žigmanov, aki kétségkívül autentikus horvátnak tekinthető, sajnos olyasvalamit is mondott, ami semmiképpen sem tekinthető szimpatikusnak a Délvidék elcsatolásával sújtott magyarság számara. Íme:
„Mintha nagy gond lenne beismerni, hogy a hozzácsatolás folyamatában a horvát közösség is jelentős szerepet játszott, annál inkább, mert a mai Szabadka és Zombor területe a horvát lakosságnak köszönhetően nyerte el a szláv jellegét.
Ha a jeles horvátok Blaško Rajićtyal az élen nem lettek volna készek a délszláv állam részeivé válni, nem valószínű, hogy Szerbia, vagyis annak északi része ma ilyen határok között helyezkedne el”, dicsekedett Žigmanov.
