Lajkó Félix: Szerbiában lakok, de ott játszok a legkevesebbet
Lajkó Félixszel készített interjút a szeretlekmagyarorszag.hu, aki a lapnak elárulta, hogy mikor rossz a zene, mennyire becsülik meg Szerbiában, miért választott új zenésztársakat és kivel játszana szívesen, akivel nem lehet.
– Nem tudom megmagyarázni, miért, de egy kérdés nagyon fúrja az oldalamat: mi akartál lenni azelőtt, hogy eldöntötted, zenész leszel?
– Szakács.
– És megmaradt hobbiként a főzés?
– Nem.
– Híres citerásból jóval kevesebb van, mint híres hegedűsből. Rajtad kívül hirtelen csak Gryllus Dániel jut eszembe. Szegény citera miért van így „elnyomva”?
– A citera minden értelemben népi hangszer. Amúgy majdnem minden népnél megtalálható valamilyen változatban. Az a baj, hogy egy harmónia van csak rajta. Kivéve a stájer citerát, az egész jól használható. Szóval a citera valószínűleg túl egyszerű, az emberek nem látnak benne fantáziát. Paraszthangszer.
– Teljesen új formációval állsz színpadra november 29-én. Meg lehet kérdezni, miért kerestél új társakat?
– Szerintem ez normális dolog.
Nem hiszek az állandó partnerségekben. Több emberrel kell játszani. Időnként muszáj frissíteni.
Régóta szerettem volna ilyen felállással dolgozni, amiben van gitár, jazz basszus és dobszerkó. A próbákon szuperjól hangzik!
– Kicsit beszélj az új zenésztársakról.
– Aki alaptag benne, az Sidoo Attila, aki jazzgitáron játszik, és Barcza Horváth József bőgőzik – velük már régóta ismerjük egymást. Szoktunk triózni, duózni is.
Régóta érett már, hogy legyen egy közös zenekar, és most jött el az ideje.
Van egy nagyon tehetséges fiatal dobosunk, Czirják Tamás. A csellistánk Kertész Endre, és van két fúvósunk, Bizják Gábor kürtös és Mazura Jancsi tubás.
– Az első számotok, a Piramis már hallható, látható a YouTube-on. Pörgős, már-már folkrockos zene. Meg lehet határozni az új zenekar stílusát?
– Offenzív nóta, az biztos. Azért is választottuk pont ezt. Nyilván lesznek ilyen zenék is, ez a fajta punkoskodás benne van a bandában. De azért vannak lassú dalok is.
– Ezek szerint november 29-én teljesen új repertoárt hallhatunk?
– Ezek a dalok tavasz óta megvannak, Sidoo Attilával szoktuk azért játszani őket koncerteken, ezek lettek most kibővítve nagyobb zenekarral.
– Azért néhány régebbi dalod elhangzik majd?
– Talán egy-kettő, de azért olyan rettentően nagy slágerek nincsenek.
Szeretek újakat játszani. Azok inspirálnak.
Aztán lehet, hogy nem lesznek olyan jók, mint a régiek, de muszáj tovább működni.
– Te művészként mit kaptál ettől az új felállástól?
– Nem mondom azt, hogy ez egy álomfelállás, de nagyon sokrétűen lehet használni, mert az emberek maguk cudar jó zenészek.
Ez nem úgy működik, hogy ki milyen hangszeren játszik, meg hogy én elképzelem, mi legyen benne.
Tehát nem egy gitárost kerestem, hanem tudtam, hogy konkrétan Sidoo Attilával akarok játszani. Nem egy bőgőst kerestem, hanem tudtam, hogy a Barcza fog jól bőgőzni. A dobost válogattuk, de ott is elég gyorsan kiderült, hogy senki más nem alkalmas erre a feladatra, csak ez a fiatalember.
– Vannak olyan zenei álmaid, amiket ezzel a formációval tudsz csak megvalósítani?
– A bőgővel, brácsával készült számaimat a hangzásvilág miatt az emberek beskatulyázták a népzene kategóriába. Erre rá fogják húzni, hogy rock, vagy jazz, vagy punk. Sajnos ilyen a világ.
Pedig én nem gondolom, hogy ez ilyen vagy olyan zene lenne, hanem egyszerűen csak zene.
– Azért a régi együttműködések is folytatódnak, például a Volosival…
– Igen, decemberben jön majd ki a közös lemez a Volosival. Lesz rajta két-három új szám, illetve amiket a koncerteken játszottunk.
– Vajdaságból származol. Ugyanúgy része vagy a szerb kulturális és művészi szcénának, mint a magyarnak? Ha mondjuk egyszer Grammy-díjat kapsz, majd vitatkozhatunk a szerbekkel, hogy te most az övék vagy a miénk vagy?
– Nem fogok Grammy-díjat nyerni, úgyhogy nem szabad idegeskedni.
– Pedig nyugodtan nyerhetnél.
– Elfogadnám, nem arról van szó.
– De a kérdés lényege nem is ez.
– Ismerni ismernek Szerbiában, de ez a fajta ismertség, ami Magyarországon körbevesz, az ott nincs. Ez jó is, meg nem is. Azért jó, mert nyugalom van, nem zavarnak.
De az is igaz, hogy bár ott lakom, ott játszom a legkevesebbet.
– Mi ennek az oka? Nincs lehetőség, vagy esetleg időd nem jut rá?
– Nincs olyan műsorszervező, aki felvállalná azt a piacot. Meg aztán nem egy gazdag országról beszélünk. Keveset költenek kultúrára. Sok helyen nem tudnak fizetni a fellépésért, márpedig nekem ebből kell megélnem.
Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu
