Elnyelte a szerb bürokrácia az özvegy apa pénzét

Másfél éve nem kapja meg egy szegedi férfi özvegyi nyugdíját, fia pedig az árvasági ellátást. Elhunyt felesége Szerbiában dolgozott, az ottani hatóságok viszont nem adják ki a szükséges iratokat. Akár több évig is eltarthat, mire hozzájut alanyi jogon járó pénzéhez a férfi, aki nemcsak közös gyermekükről, de anyósáról is egymaga gondoskodik a családi tragédia óta – írja a Délmagyarország.

„Nem volt könnyű életünk, de boldogok voltunk. A legnagyobb tragédia, hogy munkám során rengeteg emberen segítek, és éppen a feleségem volt az, akin nem tudtam“

– mesélt párja másfél évvel ezelőtti elvesztéséről Dezső Csaba Péter. Az asszony olyan ritka betegségben szenvedett, amelyet nagyon nehéz diagnosztizálni, ha nem célzottan ezt keresik. Mire kiderült, mi a baj, már késő volt.

„Éppen költözés előtt álltunk, de így egy ideig még itt maradunk. Egyelőre annak is örülnék, ha egy kicsit fel tudnánk újítani“

 – mutatott körbe egyszobás, hálófülkés lakásukon az édesapa, aki amellett, hogy igyekszik kezelni gyászukat, másfél éve egyedül gondoskodik általános iskolás fiáról. Fizetéséből próbál mindent megoldani, és nem csak kettejük számára.

„A feleségem édesanyját is én segítem, aki Szerbiában él, 20 ezer forintos nyugdíjból. Még szerencse, hogy egyelőre nem kell fűtenie“

 – mesélte.

Hivatalosan viszont az anyós nem számít eltartottnak, Dezső Csaba Péter diplomás bére pedig elég „magas”, így tehát még kisfia iskolai étkezésére se kap támogatást. Papíron tehát nincs anyagi gondjuk – legalábbis a rendszer szerint. Ettől függetlenül lenne hová tenniük azt a pluszjövedelmet, ami alanyi jogon neki és fiának is járna. Az árvasági ellátás és az özvegyi nyugdíj folyósítását azonban másfél év alatt még mindig nem sikerült elintéznie.

„A feleségemnek Magyarországon csak kétéves munkaviszonya volt, Szerbiában dolgozott előtte, onnan 25 éves munkaviszonyt kellene igazolniuk számára a hatóságoknak. Tavaly áprilisban adtam be az ehhez szükséges papírokat, de azóta kiderült: ha az embernek nincs Szerbiában ismerőse, képtelen boldogulni az ottani bürokráciával.“

A férfi elmesélte, a szegedi ügyintézők mindenben segítették: még a papírokat is átnézték, hogy biztos ne a hiányos kitöltés miatt álljon az ügye. Ezeket azonban előbb Budapestre kellett küldeni, majd onnan Belgrádba – innen Újvidékre továbbítják, mielőtt eljutna Szabadkára. Visszafelé pedig ugyanezt az utat kell bejárniuk a pecsétes iratoknak.

„Ez az egész 2-3 hónap alatt elrendezhető lenne, de csak akkor, ha volna rá akarat. Az viszont csak akkor van, ha az ember talál valakit, aki megsürgeti“

–  mesélte Dezső Csaba Péter, aki többször járt már a magyar fővárosban is a nemzetközi nyugdíjintézetben, hogy érdeklődjön ügyéről.

„Egy év után mondták azt, hogy most már tényleg írniuk kellene egy papírt a szerbeknek, hogy megsürgessék őket“

 – mesélte.

Özvegyi nyugdíja egyébként azóta már le is járt, hiszen arra egy évig jogosult, így azt egyszer majd egy összegben kapja meg. Fiának viszont még éveken keresztül minden hónapban jár az árvasági ellátás, amiből például ki tudnák fizetni iskolai étkezését is minden gond nélkül.

„Ez nem valami adomány, hanem olyan pénz, amiért a feleségem megdolgozott“

–  fogalmazott az elkeseredett édesapa.

„Azt gondolom, elvárható lenne, hogy amikor szükségünk van rá, megkapjuk, és ne arról kelljen beszélgetni még másfél év után is, hogy miért tűnik el a pénzünk a bürokrácia útvesztőjében.“