A bácskai pravoszláv püspök névelemzéssel határozza meg a délvidéki magyarok nemzeti hovatartozását
Miközben politikusaink nagyban hangoztatják, hogy történelmi csúcsponton vannak a magyar-szerb kapcsolatok, s miközben abban a hiedelemben élünk, hogy annak a folyamatnak köszönhetően, amit ökumenizmusnak nevezünk a katolikusok és a pravoszlávok végre oly mértékben közeledtek egymáshoz, hogy már csak idő kérdése az egység megvalósulása, Irinej Bulović bácskai szerb pravoszláv püspök a Délvidék elcsatolásának centenáriumának alkalmából tartott rendezvényen az úgynevezett „magyarizációról” beszélve soviniszta és durva magyarellenes hangnemben állapítgatta két kiváló katolikus papunknak nemzetiségi hovatartozását családneveik puszta mérlegelésével.
A Szerb Politikai Fórum november 1-én tribünt szervezett a voždovaci Politikai Tudományok Karának dísztermében Vajdaság 100 éve Szerbiában címmel. A rendezvényen Kosta Čavoški nagyszerb akadémikus mellett felszólalt Irinej bácskai pravoszláv püspök is, aki Isten Igéjének hirdetése helyett inkább a múlt század sovinisztáinak propagandáját hirdette, amellyel azok igyekeztek a Kárpát-medence feldarabolásának jogosságát igazolni a „magyarizáció” elnyomásától való felszabadítás címén és emellé a „kisebbségvédelem“ receptjét is megszerkesztették, amely abból állt, hogy vissza kell szerezni az „elmagyarosodott” családokat a szlávságnak és a románságnak a névelemzés módszerének alkalmazsával.
„A szerbek – bármekkora elnyomás alatt is voltak a magyarok részéről – akkoriban jobban ellenálltak a magyarosításnak, mint a többi nemzetiségek. Mi szerbek a negyedik helyen állunk a magyarosítás mértékében. A szlovákokat majdnem teljesen megsemmisítették. Néhai Beređi (azaz Berégyi, ami nyilván egy szép „szlovák“ hangzású családnév – a szerk. megj.) szlovák evangélikus püspök barátom, aki nálunk fejezte be teológiai tanulmányait és akivel időnként összejártunk, egyszer beszélgetés közben azt mondta nekem, hogy ‘elegem van már a magyarok meséiből, Kádár János is szlovák volt, arról nem is beszélve, hányan vannak, akiknek a családnevük -szki, vagy- ić képzővel végződnek’. Újvidéken volt egy katolikus plébános egészen a közelmúltig, még mindig él, de most már nyugdíjban van, ő egy nagymagyar nacionalista, a neve Sztrikovics, egykori bunyevác. Petőfi Sándorról, avagy Aleksandar Petrovićról (!) és még sokakról szó esett ma. Ezután a kárpát-oroszok, a ruszinok nagy áldozatai a magyarosításnak, különösen azért is, mert formálisan unitusok (Rómával egyesült bizánci rítusú keresztények, azaz görögkatolikusok – A szerk. megj.), bár ez az unió semmi sem az ukrán unióhoz képest, ahol szörnyű konfliktus zajlik a pravoszlávok és a görögkatolikusok között. Az itteni görögkatolikusok azt sem tudják, mi az unió, csak a papjaik tudják, falujukon kívül a görögkatolikusok mindig pravoszláv templomba járnak, sohasem a katolikusba. De ne tágítsam ki ezt a témát, az osztrák birodalom (sic!) magyarjai a svábokat, avagy németeket is asszimilálni akarták. A mai újvidéki plébános, a hivatalosan magyar nemzetiségű Erhard Róbert annyira magyar, mint amennyire én. Néhai húgom egy Hevér családnevű magyarhoz ment férjhez, ami szintén sváb név. Mi szerbek úgy-ahogy ellenálltunk, de ez mindenekelőtt a karlócai metropólia érdeme“
– mondta többek között Irinej Bulović pravoszláv püspök (a hangfelvétel ITT hallható meg, az idézett rész a 26:48 perctől hallható), aki megfeledkezett arról, hogy a Kárpát-medence népei állandóan keveredtek, s egymásra állandóan hatással voltak, valamint arról is, hogy Délvidéken nagyon sok tiszta magyar csengésű vezetéknevet viselő család is él, akik egy szót sem tudnak magyarul.
Ft. Erhard Róbert atya, az újvidéki Mária Neve Plébánia apátplébánosa portálunknak nyilatkozva a következőket mondta:
„Amikor értesültem az elhangzott kijelentésekről, igen meglepődtem és elszomorodtam. Mindenek előtt, mert nekünk papoknak – minden Egyház elöljárójának mindenek előtt és kizárólag az Isten Igéjének – az Örömhír hirdetése az elsődleges feladata és küldetése. Pál apostol tanítása szerint: Nincs többé, görög vagy zsidó, férfi vagy nő, szabad vagy rabszolga, mindannyian egyek vagyunk Krisztusban. Vannak emberi, személyi és kisebbségi jogok, melyet senkinek sem lenne szabad megsértenie, túllépnie, vagy jogot formálnia ahhoz, hogy az egyén jelenléte és beleegyezése nélkül élcelődő hangvételben minősítse. Egy nyilvános közleményemben sem nyilatkoztam nemzeti hovatartozásom felől, ennél is inkább meglepő, hogy tárgyi bizonyítékok nélkül – egy nyilvános fórumon, a püspök úr, vezetéknevem és nyelvhaszálatomból következteti le nemzeti hovatartozásomat. Egyébként is én nem nemzeti Egyházhoz tartozom, vele ellentétben, hanem a katolikus keresztény(görög szó eredete: katolikos – általános) Krisztusban hívő nemzethez tartozom. Ebből eredően, én magyar anyanyelvet beszélő, magyar kultúridentitást valló keresztény nemzetiségű vagyok. Ezért azt szeretném, és kérem mindannyiunk Urát és Megváltóját, hogy mi papok, püspökök, elöljárók, akik az ’eke szarvára’ tettük a kezünket – helyeztük életünket Krisztus szolgálatába, ne hátrafelé tekinthessünk – a múltban váskáljunk, hanem Isten gyengéd megbocsátó szeretetében a jelent és a jövőt építsük hívein és az emberek előtt. A tolerancia, az együttélés gazdagsága és az egymásért hozott áldozatvállalás példaadó életvitelével.“
