Nincs olyan, hogy „lezárt történelem”, Délvidék vagy Erdély esetében sem
Örök kisebbségi sorsra vannak-e ítélve a határon túli, így a délvidéki, erdélyi vagy más elszakított területen élő magyarok? Milyen lehetősége van egy visszacsatolásnak? Kik és milyen megfontolások mentén mozgatják a világpolitika szálait és melyek azok a geopolitikai törekvések, amelyek alapjaiban határozzák meg a régiónk sorsát.
Ezek olyan kényes témák, amikről ugyan sokat beszélünk mi magyarok, amikor híreket olvasva ülünk a számítógép monitora előtt és épp egy kommentet írunk, vagy épp baráti társaságokban egy sörrel a kézben.
De valódi szakemberek csak igen ritkán foglalkoznak ezekkel az igen kényes és összetett kérdésekkel. Azonban a történelem kerekei nem álltak meg és a folyamatok még most is működnek, erről ír a tavasszal megjelent Máglyatűz című könyv, amelyet írói álnéven szerzett Demkó Attila a magyar kormány egykori NATO- és EU-kapcsolatrendszeréért felelős főosztályvezetője, aki a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott.
A könyv kapcsán a szerző egy exkluzív interjút adott az ittHON.mának, amelyben a balkáni régió témája is szóba került.
A beszélgetésből ismételten kiderül, hogy a szerző a művében nem csak a hasára csapva ír le állításokat. Korábbi munkakörében ugyanis négy évig vezette a honvédelmi Védelempolitikai Főosztályt, amely felelős volt a stratégiai dokumentumokért, a NATO és EU kapcsolatrendszerért, a fegyverzetellenőrzésért, a védelmi tervezés bizonyos területeiért. Munkája során eljutott az Ukrán frontra is Sirokiné térségébe, de többek között Koszovót, Irakot, Boszniát, Afganisztánt, a krími vonalat és a moldáv határt is bejárta.
A könyv alapihletését azonban a délszláv harcok adták. „Boszniát nagyon alaposan körbe utaztam. Rengeteg anyagot olvastam és két szakdolgozatot is írtam az ottani, illetve a horvátországi háborúról. Innen, a 90-es évek délszláv háborúiból indult az érdeklődés, ebből nőtt ki a Máglyatűz.” – mesélte Demkó Attila az erdélyi portálnak.
Az interjú, mint ahogyan a könyv is leginkább Erdéllyel és a román-orosz, illetve az amerikai befolyás lecsapódásáról, valamint Ukrajnáról szól, de megemlítik a délszláv harcokat is.
A könyv ugyanis feszegeti, azt a témát,amiről időről-időre itthon is hallani, miszerint egyes harcok és fegyveres konfliktusok akár önmerényletek is lehettek, vagy akár egy harmadik fél beavatkozása a délszláv konfliktusba, hogy ezzel tereljék a háborút, egy nekik megfelelő mederbe.
„Az, hogy amerikai részről tudtak arról, hogy egyes boszniai merényleteket nem a szerbek követtek el, azt nagyon erősen valószínűsítem.Ez nem azt jelenti, hogy ez nem a „Nagyobb Jó”, mivel ott, Boszniában és Koszovóban objektíven azt lehet mondani, hogy a beavatkozás a jót szolgálta. Tehát szerb agresszió volt egy jóval gyengébb nép ellen. Ennek megállításához be kellett vonni a NATO-t.” – mondja a szerző.
Példaként hozza fel a szarajevói Markale piac elleni tüzérségi támadást, amiben közel 50-en hunytak el és számos ember megsérült, azonban máig nem lehet tudni pontosan ki lőtte ki a 120 mm-es löveggránátokat.
„A szerbek a fő felelősek azért, ami Boszniában történt. Az más kérdés, hogy bosnyák részről is rengeteg kegyetlen és szörnyű dolog történt, beleértve önmerényleteket is. Több ezer oldalt átnyálaztam, persze száz százalékos tudásom nincs róla.
Az az egyetlen ember tudja, aki a Markale piacra kilőtte azt az adott aknát. De az biztos, hogy az ENSZ-nek az első jelentése arról szólt, hogy nagy valószínűséggel nem a szerbek voltak. Nem is szerb érdek volt egyébként, mivel akkor már folytak tárgyalások az Észak-atlanti Tanácsban, hogy vessék be a NATO-t.
Hasonlóan Líbiához, ahol a NATO lett a felkelők légiereje. Az amerikaiak hozták össze amúgy az egymással is harcoló bosnyákokat és horvátokat. Ott tényleg a „Nagyobb Jót” szolgálta, akkor is, ha amúgy szörnyűségek is történtek. A történelem véres. Még az Egyesült Államok sem akkora hatalom, hogy mindent a „soft powerrel” és a meggyőzés módszereivel tudjon elérni. Ettől függetlenül Koszovóig azt lehet mondani, hogy az amerikaiak által vezetett NATO-műveletek eredménye jobb volt, mint ha nem tesznek semmit. Irakról ás Afganisztánról már egészen más a véleményem. Azok mindenki számára katasztrofális beavatkozások voltak.” – nyilatkozta Demkó Attila.
Aki többet is szeretne tudni a témáról, és a kelet-európai puskaporos hordóról, azoknak ajánljuk figyelmébe a Máglyatűz című könyvet.
