Megáll az ész! A szerb hadsereg a magyaroknak is „szabadságot” hozott 1918-ban???
Ahogy azt valószínűleg már olvasóink is megtapasztalhatták, az utóbbi időben a délvidéki magyarok pénzéből is működő, ám a haladó rezsim irányítása alatt álló Vajdasági RTV (VRTV) rengeteg percet szentel Délvidék elcsatolásának, amit a tartományi „köztévé” felszabadulásnak nevez.
A műsorokban gyakran felcsendül a húszas-harmincas években, illetve a Milošević-korszakban terjesztett „erőszakos”, „könyörtelen” magyarizációról szóló vád, ami voltaképpen a szerb, román és szlovák magyarellenességnek egyik leggyakrabban visszatérő rágalma. A VRTV Jó reggelt, Vajdaság című reggeli műsora azonban hétfőn megmutatta, hogy mindig van lejjebb.
A Jó reggelt, Vajdaság helyszíni tudósítója a Szabadkán megtartott Testvérek mindig, örökké együtt című „ünnepi” akadémiáról beszélve azt mondta (lásd ITT), hogy „ezekben a napokban egy négynapos programot tartottak, amely holnap, november 13-án ér véget, amikor a szerb hadsereg (100 évvel ezelőtt) bevonult Szabadkára, és e térség minden szláv és nem szláv népének szabadságot hozott“.
A történelmi igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a magyar népnek akkora „szabadságot“ hozott a szerb hadsereg, hogy a magyar kereskedőket, vendéglősöket arra kényszerítették, hogy táblát függesszenek ki a következő tartalmú szerb nyelvű felírással: „beszéljétek a mi nyelvünket“.
„A város képe külsőleg teljesen átalakult, egyetlen magyar címtábla nem található, a város külső képe visszatükrözi a balkáni megszállók hű képmását, mindenütt piszok, rendetlenség, s Szabadka mai külső képe inkább emlékeztet Üszkübre ( Skopje), mint egy szépen fejlődésnek indult magyar vidéki városra (…) a régi rendőrségi állomány helyét `szerb és bunyevác söpredék, analfabéta elemek` foglalták el, akik inzultálták, ok nélkül tartóztatták le a magyarokat, gyakran félholtra verték őket. (…) A szerbek által megszállott Szabadkán a magyarság helyzete a megszállás napja óta fokozatosan súlyosbodott, s már folyó év ( 1920) április hó folyamán a megszálló csapatok, valamint a szerbek által kreált városi szláv hatóság részéről céltudatosan kifejtett hallatlan erőszakosságok következtében szinte elviselhetetlenné vált, s jelenleg fékeveszett terror uralkodik.“
– számolt be az akkori drámai helyzetről Szabadka utolsó magyar rendőrkapitánya. A kegyetlen etnikai tisztogatások következtében csak 1918 és 1924 között – a magyar Országos Menekültügyi Hivatal kimutatása szerint – 44 903 magyar hagyta el Délvidéket, vagyis a délvidéki magyarság közel 10%-a, majd helyükre a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság többi részéből érkező szerbeket, nem kis hányadban ún. dobrovoljácokat költöztettek.
És hogy a délvidéki szlávoknak is mekkora „szabadságot“* hozott a szerb hadsereg, álljon itt egy rövid idézet a Délvidék elcsatolásában kulcsszerepet játszó Jaša Tomić vezette délvidéki Szerb Radikális Párt Zastava nevű újvidéki hírlapjának 1919. november 18-ai számában megjelent Sírj Vajdaság című cikkéből:
„… Mi, vajdaságiak (itt a szerző a délvidéki szlávokra gondol, mivel az elszakadást kimondó tanácsból kihagyták a két legnagyobb nemzetet: a magyarokat és a németeket – A szerk. megj.) mi voltunk az elsők, akik tavaly novemberben a nagy népgyűlésen bármiféle korábbi egyezkedés nélkül elhatároztuk, hogy megszakítjuk a Magyarországgal fennálló kapcsolatainkat, és követeltük, hogy egy test és egy lélek legyünk Szerbiával. Mi lemondtunk ideiglenes kormányunkról, hogy bebizonyítsuk hűségünket az új közös hazánk iránt … Bőségesen adtunk és adakoztunk mindenkinek … Mindazonáltal mi történt? Szelíd tájainkra fosztogatók, rablók és uzsorások csapata fészkelődött be, akik könyörtelenül hozzákezdtek a nagy eseményektől megrészegedett, álomittas Vajdaság kifosztásához.“
_____________
