Mikor lesz „kritikus tömeg”?

Február 15-én Szabadkán megtartották az Egy az ötmillióból nevet viselő második rezsimellenes tüntetést.  – Mintegy kétezer elkeseredett polgár gyűlt össze, ami ugyan még nem nevezhető „kritikus tömegnek”, de mindenképpen több, mint február 8-án”.

A rezsim ellenes tüntetések már harmadik hónapja tartanak és országos méretűvé duzzadtak. Szerbia szerte – a Danas c. belgrádi napilap írása szerint – most már 45, a Magyar Mozgalom adati szerint 70 városban tüntetnek.

Szenttamáson február 16-án másodszor szerveztek kormányellenes tüntető sétát, amelyen mintegy 500-an vettek részt.

Február 18-án Topolya is csatlakozott az országos tüntetésekhez és „ökológiai demonstrációt, illetve 1 az 5 millióból elnevezésű tiltakozó felvonulást tartottak, amelyen  Mengyán Pletikosić Ildikó, Csernik Árpád és Svetlana Kovačević szólaltak fel. Február 20-án Zenta központjában tartottak kormányellenes tüntetést.

A tüntetésekről a rezsimhű sajtó – így a Magyar Szó is – alig, vagy egyáltalán nem tájékoztat.

A vajdasági magyar politikai pártok – a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségén (VMDK) kívül – eddig meg sem szólaltak a tüntetésekkel kapcsolatban.

A Magyar Mozgalom (MM) február 21-én, Legyünk hangosak, legyünk szolidárisak! című felhívást tett közzé, miszerint a február 22-ei harmadik szabadkai megmozduláson a mozgalomhoz tartozó Csernik Árpád, a Szabadkai Népszínház Magyar társulatának kiemelkedő tagja is felszólal.

A felhívás – ismereteim szerint – először hangoztatja, hogy „a magyarok is elégedetlenek a jelenlegi hatalommal”.

– A Szerb Haladó Párt (CNC) romboló uralmához pedig két kézzel asszisztál a Vajdasági Magyar Szövetség is, akik tétlenül tűrik kisebbségi jogaink visszaszorítását […], teljes mellszélességgel állnak Vučićmögött, támogatják annak Koszovó-politikáját, a hírhedt Vajdaság napjáról nem is szólva – írja a Magyar Mozgalom a felhívásban.

A tüntetések arról tanúskodnak, hogy a lakosság nagy része elégedetlen a jelenlegi helyzettel és változásokat akar, ezt a demonstrálók számának növekedése is tanúsítja. Ha viszont a tüntetések elhúzódnak – ezt mutatja a tapasztalat (a magyarországi is) – a tömegek (előbb-utóbb) ráunnak a „sétálásra”. Kérdés tehát, hogy mikor, vagy egyáltalán lesz-e „kritikus tömeg” Vučić hatalmának a megdöntésére. Ha erre hamarosan nem kerül sor, félő, hogy a politikai helyzet az országban tovább rosszabbodik, a tömeges elköltözés pedig folytatódik.

Bozóki Antal