Ahelyett, hogy a börtönben rothadna, évente félmillió dollárt keres Vučić üdvöskéje és a „nyugdíjasok hóhéra”!
Öt éve mondott le funkciójáról Lazar Krstić volt pénzügyminiszter, akit Aleksandar Vučić akkori szerb kormányfő, ma pedig államfő gazdasági zseniként mutatott be. Mint ismeretes, a feminin külsejű, ám annál szívtelenebb Krstić rövid ténykedése során valóságos pusztítást vitt véghez.
Rengeteg szebiai (és sajnos délvidéki magyar) nyugdíjas életét tette tönkre. Nyilvánvaló, hogy Vučić utasítására cselekedett, de ez nem menti fel a felelősség alól, hiszen ő írta alá az idős polgárokat sújtó határozatokat.
Emlékeztetőül: először követelte, hogy a kormány 25 százalékkal csökkentse a nyugdíjakat és a közalkalmazottak bérét, majd
Vučićot vajszívűnek nevezte, mert „csak” 10 százalékkal nyirbálta meg az idős polgárok siralmas járandóságát.
Ez korántsem az egyetlen bűne, bár alighanem ez is elegendő, hogy a nyugdíjasok undorral gondoljanak rá.
Továbbá azt is kezdeményezte, hogy két éven belül 160 ezer közalkalmazott kapjon felmondást, valamint 30 százalékkal növekedjen az áram ára.
Több szakértő szerint a Nyugatról importált gazdasági kocaszakember
végzetes hibája miatt Szerbia 783 millió eurót bukott el.
Krstić ugyanis elutasította több bank ajánlatát, hogy devizakonverziót hajtson végre, magyarán: hogy a dollár alapú állami hiteleket váltsa át euróba. Pedig a kommerciális bankokon kívül a Világbank washingtoni központja is hajlandó lett volna segíteni neki, hogy lebonyolítsa ezt a műveletet. Ő ezt tehát elutasította.
A dollár értékének akkori növekedése még nagyobb gazdasági katasztrófát idézett elő Szerbiában.
Az említett baklövés következtében ugyanis az ország a dollár alapú hitelek után járó kamatokra 9 milliárd dinárral nagyob összeget volt kénytelen kiválasztani, mint azt az euró alapú hitelek esetében kellett volna megtennie.
Lazar Krstić, aki sokak szerint kisértetiesen hasonlít a transznemű Conchita Wurst szakállas „nőre”, a Kurir napilap információja szerint jelenleg Genfben dolgozik a McKenzie nemzetközi jogi szaktanácsadással foglalkozó (gyanús hírű) cég munkatársaként, ahol
évente mintegy félmillió dollárt keres (ahelyett, hogy börtönben rothadna), miközben az itteni nyugdíjasok zöme szörnyű nyomorban él.
Vučićtyal már nem tartja a kapcsolatot, de Szerbia elnöke nosztalgiával gondol rá, és minden alkalmat megragad, hogy agyondicsérje egykori üdvöskéjét, aki szerinte annak idején ésszerű döntéseket hozott.
