A gazdasági fejlődésről szóló gyerekmese és a gyászos valóság: utolsó hely
Szerbia nemcsak Európában, hanem balkáni viszonylatban is több szempontból az utolsó helyet foglalja el. Az elmúlt években, hónapokban több független gazdasági szakember erősítette meg ezt a lehangoló tényt.
Akadnak ugyan olyan mutatók, amelyek szerint Szerbia egy-két területen talán egy hajszállal megelőzi például Macedóniát vagy Bosznia-Hercegovinát, de mindent egybevetve, vitathatatlanul a régió sereghajtója.
Még érdekesebb párhuzamot vonni Szerbia, mint a Nyugat-Balkán (területileg) legnagyobb országa és a Közép- és Kelet-Európa többi állama között – a Baltikumtól kezdve Romániáig és Bulgáriáig.
Az elmúlt év második felében Közép- és Kelet-Európa enyhén szólva nem sziporkázott a gazdasági növekedés terén, amely átlagosan négy százalékot tett ki. Szerbiában ez a tétel mindössze 3,4 százalék volt. Valaki talán azt gondolhatná, ez nem is olyan nagy különbség, csakhogy ilyenkor figyelembe kell venni a „kezdeti pozíciót”, vagyis azt, hogy az itteni állapot annyira siralmas, hogy az ilyen bolhányi elmozdulás végképp semmit sem jelent.
A növekedés lassulásához a szakemberek szerint nagyrészt (a lakosságot egyébként kegyetlenül nyúzó) Szerbiai Villanygazdaság katasztrofális eredményei járultak hozzá.
Idén még kisebbek az esélyek a lendületesebb növekedésre, hiszen
a mezőgazdaság, mint a fejlődés egykori motorja pillanatnyilag csak 3,2 százalékon áll.
Romániához képest – amelyen ma is sokan nevetnek és gúnyolódnak – Szerbia bruttó hazai terméke (GDP) mindössze 60 százalékot tesz ki.
Ami a fizetéseket illeti, az állami cégekben és intézményekben a bérek nemrég 10 százalákkal nőttek, pontosabban: a közszférában visszaállították a fizetéseket a korábbi szintre (mint ismeretes, a nyugdíjakkal együtt Vučićék a béreket is megnyirbálták). A magáncégeknél az átlagos szerbiai béremelés két százalék.
Mivel az infláció ennél nagyobb, ez az emelés inkább lekonyulásnak minősíthető.
(danas.rs nyomán, fotó: ekonomski.net)
