A pokoli nyomor legmélyebb bugyrában?
Mint tudjuk, a haladó-szocialista-VMSZ-es rezsim szerint ugyan beköszöntött az aranykor, de ezt alighanem csak az említett pártok vezetői és a családtagjaik érzékelik.
Az emberek jelentős része számára a zuhanás megállíthatatlannak tűnik.
Ugyanakkor nem mindenki akarja és tudja elhagyani a szülőföldjét. Aki marad, annak szembesülnie kell az egyre kíméletlenebb egzisztenciális problémákkal.
A szabadság és normalitás iránti éhséget sajnos gyakran lekörözi a puszta megélhetés iránti nyers küzdelem, amelyet teljes rendszerváltás nélkül aligha lehet győzelemre vinni.
Mint tudjuk, a (főleg hivatalos) statisztikai adatok többszörösen kedvezőbb képet nyújtanak annál a mocsárnál, amelyben a lakosság fuldokol. De még így is levonható belőlük némi következtetés.
Legújabb kimutatás szerint a szerbiai háztartások tavaly havonta átlagosan 747 dinárral nagyobb kiadásokat jegyeztek, mint bevételt, vagyis mínuszban voltak (amely legtöbb esetben minden bizonnyal sokkal nagyobbnak bizonyult, mint a feltüntetett szám).
Egy háromtagú háztartás (hivatalos) havi költségei az elmúlt évben 64 481 dinárt tettek ki, ami 3,5 százalékos növekedést (vagyis súlyosbodást) jelentett az előző esztendőhöz képest.
Ami érdekesnek mondható, az a bevételek összetétele.
A lakosság összbevételében az állandó munkaviszonyból származó bérek 49,1, a nyugdíjak 32,3, a szociális juttatások pedig mindössze 2,7 százalékot képeztek.
Ez utóbbi számadat
hűen tükrözi a rezsim „törődését és együttérzését” a bajba jutottak iránt.
A mezőgazadaságból eredő összprofit csak 4,5 százalék volt, ami minden további nélkül katasztrofálisnak minősíthető.
Idáig züllesztette a valamikor átütő erejű gazdasági ágazatot a haladó-szocialista-VMSZ-es rendszer.
A fenti kis áttekintés is alátámasztja a bevezetőben szereplő megállapításokat.
(beogradski-glas.rs és gerila.rs nyomán, fotó: vesti-online.com)
