„Nagy hasak, ápolatlan szakállak, botoxok, műkörmök” – a szerbek elégedetlenek külsejükkel
Van egy közmondás, miszerint mindenki a maga lovát dicséri, így a szerbek is hajlamosak arra, hogy olyan következtetéseket vonjanak le, miszerint a szerbek a legokosabb, a legszebbek, a legbátrabbak, a legszívélyesebbek, a legboldogabbak a világon – írja a zena.blic.rs.
Az ana.rs nevű internetes fórumon a belgrádi lap szerint vitát indítottak arról, hogy a szerbek valóban szépek-e, vagy ez is csak egy amolyan „urban legend“ (szóbeszéd).
A szerb fórumozók a következő kommenteket írták:
„Ez attól függ, kinek mi a szép. Szerintem nem vagyunk szép nemzet. Két trendet figyeltem meg. A fővárosban úgy tűnik, hogy a nemzet szép, de ez egy mesterséges szépség, abból kifolyólag is, hogy itt egy magasabb életszínvonal van, ami több pénzt biztosít műszempillákra, ajakimplantátumokra, szoláriumra, jobb öltözékre. Általánosságban elmondható, hogy a nők egyre inkább mesterséges külsejűek, a tinilányok pedig kivétel nélkül a szépségguru-standard szerint mosolyognak. Szerbia más részein a nők züllöttek, akik alig fektetnek valamit a külsejükre, mert mindig vannak fontosabb dolgaik, a fiatal lányok pedig ugyan szépek, de egyre inkább eluralkodni látszik az a trend, miszerint ’kenj magadra mindent, ami smink’. A férfiak mindkét esetben, amint betöltik a 25. életévüket, teljesen elcsúfítják magukat, nagy a hasuk, szakálluk. Általában mi egy olyan nemzet vagyunk, amely nagyon gyorsan és csúnyán öregszik, amire ismételten az életszínvonal bír befolyással, amely olyan, amilyen.“
„Ápolatlanok vagyunk. Rossz fogaink vannak, nem megyünk fodrászhoz, nem törődünk külsőnkkel.
A lakosság 80% -a ilyen.
A belgrádi bevásárlóközpontokban és a bulikon látott emberek kis része nem tartozik ebbe a kategóriába, de ez nem mérvadó.
A hyaluronsavat, a botoxot, a mesterséges szempillákat nem tartom szépségnek, hanem csak kelléknek.
Az átlagos szerb vidéki arccal rendelkezik.
Mindent összevetve, nem vagyunk a legszebbek, de nem is vagyunk a legcsúnyábbak. A nők átlagosak, de inkább hajlamosak arra, hogy vonzóak legyenek, mint szépek.“
„Épp tegnap gondoltam erre a témára. Sok éve gyakran hallottuk, hogy a lányaink a legszebbek, milyen szépek és szépek vagyunk. De amikor az utcán sétálok, nagyon ritkán találkozom szép emberekkel, szép kívülállókkal, még azok is, akik megnézik a megjelenésüket, még a nagyon fiatal srácokat és lányokat is. Természetesen a szépség egy megfigyelő szemében van, de igazán jó nemzet volt-e, vagy csak gyári mítosz volt?“
„Nagyon szép nemzet. Sokat keveredtünk a múltban, innét a szépség. Egy hermetikus nemzet egyre unalmasabbá és egyenletesebbé válik.
De a mi népünk ápolatlan és szegény. Nagy fokú ellentétek vannak a külső ápolás terén. Legkevésbé tapasztalható az a finom ápoltság, amilyen a francia nőknél tapasztalható. A francia nők általában nagyon ápoltak, ám mégsem üvöltik magukról, hogy ’nekem pénzem van, ki vagyok majzolva, mint egy szarka’. Ők elegánsak és ápoltak.“