A VMSZ újabb megalkuvása – Újvidéken se nem magyar, se nem Makovecz emlékművet nem kapnak a 44-es áldozatok

Az újvidéki városi képviselő-testület tavaly augusztusban szavazattöbbséggel elfogadta a testület keretében működő művelődésügyi bizottság határozatjavaslatát, hogy „a székvárosban a közeljövőben állítsanak fel egy olyan emlékművet, amely az 1944-ben és 1945-ben kivégzett, ártatlan újvidéki polgárokra emlékeztet majd. Az emlékmű állításának ötlete az újvidéki polgároktól ered, és a Vajdasági Magyar Szövetség székvárosi szervezetében fogalmazták meg indítvány formájában még 2014-ben”.

A vémeszhez közeli Magyar Szó  (szerző nélküli) írásából megtudjuk, hogy a munkaügyi minisztérium bizottságának – „amely elbírálja, hogy egy bizonyos emlékmű felavatása elfogadható-e” – pozitív véleményezése most, „féléves késéssel megérkezett”.

– A Vajdasági Magyar Szövetség és a Szerb Haladó Párt (CHC) között megkötött együttműködési-megállapodási szerződés egyik pontja a nemzetek közötti viszonyok javításáért, a Szerb Köztársaság és Magyarország között megvalósult együttműködés szellemében a szóban forgó emlékmű felállítására vonatkozó megegyezés volt. Az emlékmű felállítása az áldozatok nemzeti hovatartozására való tekintet nélkül történik – olvasható az írásban.

Újvidéken, a Futaki úti temetőben mindeddig nem engedélyezték a(z időközben elhunyt)  Makovecz Imre által  sok éve megálmodott és (meg)tervezett emléktorony megépítését, amit a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP)  is határozottan támogatott.

Ugyanitt az áldozatok megközelítőleges számát nem sikerült megállapítani, mivel a „vonatkozó állambiztonsági iratok mindmáig nem kerültek elő”. Az Magyar Szó idézett írása szerint, Újvidéken az 1944/45-ös vérengzések áldozatait tekintve„nagyjából 1300 nevet lehetett azonosítani”.

Az írásból az is kitűnik, hogy a Kiss Gyula vémeszes városi képviselő által említett emlékmű felállítására a VMSZ/BMC SZHP/CHS „megegyezése” alapján kerül sor. Most azt mondják, hogy (az emlékmű állítás) „ötlete az újvidéki polgároktól ered”, amit  „a VMSZ székvárosi szervezetében fogalmaztak meg”. El akarják magukról hárítani az ötletgazda szerepét?  

A kivégzettekről való megemlékezés formájáról és helyéről a magyar pártok és közéleti szereplők között nem alakult ki egységes elképzelés. Csorba Béla, a VMDP elnöke még a 2016. augusztus 30. nyilatkozatában megállapította: „A VMSZ indítványa nincs összhangban a hárompárti (VMSZ-VMDP-MEP 2016. március 8-án aláírt – B.A.) választási programnak az újvidéki magyar áldozatok emlékművére vonatkozó kitételével, ezért nagy a veszélye annak, hogy a későbbiekben akadályává válik a közös cél megvalósításának”.

Kiss Gyula elmondása szerint „első lépésként szerződtetik Szilágyi László szobrászművészt, ő fogja márványból kifaragni az emlékművet”. Hogyan reagál most az időközben a politikai tevékenységét szinte felfüggesztő VMDP a tervezett emlékműállításra?

A Duna menti svábok 2017. május 6-án felavatott és megszentelt emlékműve, de még csak emléktábla sem jelezte a magyar áldozatokat Járekon (Tiszaistvánfalván). Igaz, a márványkereszthez tartozó felirat – a német és a szerb nyelv mellett – magyar nyelven is felkerült. Ez lenne a csúrogi, zsablyai és mozsori magyar áldozatokra való megemlékezés?

Újvidéken úgy állnak a dolgok, hogy az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett magyarok emlékműve nem lesz se magyar, se Makovecz.

Bozóki Antal – bozokiantal.blogspot.com