Lehallgatási botrány: ki a megrendelő (és ki az áldozat)?
Az utóbbi napokban új „csontot rágcsál” a szerbiai közvélemény.
A közéleti jellegű televíziós műsorok és újságcikkek nagy része mostanában a szerbiai lehallgatási botránnyal foglalkozik.
Nebojša Stefanović belügyminiszter azt állítja, Aleksandar Vučić egykori radikálist 1995 és 2003, valamint 2007 és 2012 között lehallgatta a Biztonsági-információs Ügynökség (BIA). Mint mondta, ezt néha bírósági végzés alapján, olykor pedig anélkül tették.
Szavai szerint még 12 Vučićhoz közelálló személlyel ugyanezt tették. Kiemelte Goran Vesić mai polgármester-helyettest és Vladimir Đukanović köztársasági képviselőt.
Boris Tadić volt szerb elnök azt nyilatkozta, az ő idejében az említettek közül csak Đukanovićot hallgatták le, mert szélsőséges szervezetekkel együtt magasztalta a szerb háborús bűnösöket
és külön rendezvényeket tartott a tiszteletükre.
Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt elnöke egy korábbi televíziós műsorban elmesélte, hogy az akkori radikális
Aleksandar Vučić 2008-ban a saját (!) pénzéből külfödön 35 ezer euróért vásárolt egy készüléket, amellyel Boris Tadićot, továbbá egyes ellenzéki politikusokat, valamint a saját párttársait is lehallgatta.
A Tomislav Nikolić telefonbeszélgetéseiről szóló jelentéseket Vučić a hágai börtönbe vitte és átadta Šešeljnek – árulta el maga a csetnikvajda.
Zoran Živković, az Új Párt elnöke, aki 2003-ban és 2004-ben a kormányfői funkciót töltötte be, kijelentette, hogy
lehallgatták Vučićot, de nem politikai okokból, hanem az alvilági kapcsolatai miatt.
(Szerb média nyomán, fotó: infoklix.com)
