Dilisnek nyilvánították Attilát, a haladó párti csetnikvajdát – pedig…
A niši bíróság felfüggesztette a büntetőeljárást Branislav „Attila“ Vakić csetnikvajda ellen, akit azzal vádoltak, hogy veszélyeztette a látogatók biztonságát az Albánok a mi nővéreink című dokumentumfilm promócióján. A vetítésnek 2017. június 22-én kellett volna megtörténnie a niši média- és reformközpontban, de a promóció ellehetetlenült, miután súlyos incidenst okozott a csetnik uniformisban lévő Vakić magában az épületben, illetve szerb ultranacionalisták a média- és reformközpont épülete előtt.
„Itt nem lesz semmilyen promóció. Mi nem engedjük meg. Szétverünk itt mindent. A földszinten várnak rátok, emberek, megvernek majd benneteket. Megvernek!”
– üvöltözte többek között Vakić a fél órás „orgiája“ során, nagyszámú rendőr jelenlétében, akik ahelyett, hogy felléptek volna Vakić ellen, inkább némán hallgattak, csak időnként mondogatták Vakićnak, hogy nyugodjon le egészségi állapota miatt.
„Attila“ csetnikvajda azzal fenyegette a tömeget, hogy egyenruhás embereket hívott össze, akik voltaképpen „csetnik mészárosok“. Vakić társaságában lévő „fiatalok“ pedig Aleksandar Vučić szerb rezsimfő testőreivel fenyegetőztek, akik „tudják, hogyan kell elbánni az újságírókkal”. Eközben a kint lévő nagyszerbek kövekkel megdobálták az épület ablakait.
Az incidens után Vakić azzal dicsekedett a Facebook-profilján, hogy kellemesen meglepődött azon, hogy a rendőrség mennyire tartja tiszteletben a csetnikeket. Emellett külön köszöntötte azokat a a rendőröket, akik a médiaközpont épületében voltak, és – szavai szerint – eleget tettek a parancsainak.
Branislav Vakić Nišben született 1951-ben. Elmondása szerint édesanyja magyar volt, emiatt kapta az „Attila” becenevet. Fiatal korában ökölvívásal foglalkozott. 1991 januárjában csatlakozott a Vojislav Šešelj által alapított Szerb Csetnik Mozgalomhoz (SČP), amelynek alelnöke volt. Az SČP 1991 februárjában egyesült a Tomislav Nikolić vezette Népi Radikális Párttal. Ezután Vakić évekig politizált az újonnan létrejött Szerb Radikális Párt (SRS) tagjaként, öt mandátumban volt a SRS képviselője a köztársasági, illetve a szövetségi képviselőházakban. Idősebb olvasóink talán emlékeznek arra az incidensre, amikor 1993-ban a parlamentben szabályosan kiütötte Mihajlo Marković ellenzéki képviselőt. Vakićnak utóbb semmi baja sem esett, egyszerűen letagadta a történteket, míg Markovićot kórházba vitték eszméletlen állapotban.
Vakić önkéntesként részt vett a horvátországi és a boszniai háborúkban. 1993-ban csetnikvajda lett, a címet „sírásó Tómó” társaságában vette át a Romanija hegynél Vojislav Šešeljtől. A Sandžak pres portál szerint Vakić Észak-Hercegovinában rablással, a bosnyák lakosságtól eltulajdonított értékeknek Nišbe „juttatásával” foglalkozott, mostari rendszámú terepjárókat, sőt még a raguzzai (dubrovniki) villanygazdaság járművét is ellopta, majd értékesítette Szerbiában.
„Vajdaságban mindig tudok önkénteseket gyűjteni Szerbia megvédésére, és ezért vagyok Szerbia minden ellenségének szálka a szemében.” (Vakić )
„Attila” akár 3 év börtönbüntetést is kaphatott volna a dokumentumfilm promócióján általa okozott incidens miatt, azonban márciusban beszámíthatatlannak nyilvánították, mert „lelki beteg”. A bíróság döntéséről csak a napokban értesült a nyilvánosság.
Megemlítendő, hogy tavalyelőtt októberben Branislav Vakić tagja lett a Szerb Haladó Pártnak.
Maja Gojković, a jelenlegi szerbiai parlament elnöke és Branislav Vakić
Vakić Vukovárnál
Sírásó Tómó és Vakić
Büszke arra, hogy tagja a Szerb Haladó Pártnak
Vučićot legbátrabb szerbnek tekinti
Csetnikvajdává avatása
(Voice nyomán)
