Szerbiában évek óta problémák vannak a nemzeti kisebbségi oktatásban

A köztársasági képviselőház oktatási bizottsága – dr. Muamer Zukorlić elnökletével – november 22-én közmeghallgatást tartott, amely során a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak képviselői elmondhatták az oktatást érintő gondjaikat.

A meghallgatáson kiderült, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai „hasonló gondokkal küzdenek, mindenekelőtt az asszimiláció és az elvándorlás érinti őket súlyosan”. A pénzelés hiányára és az adminisztrációs folyamatok hosszadalmasságára panaszkodtak.  A tantervek, a tankönyvek, versenytesztek és a naplók kisebbségi nyelvre való fordítása is „nagygondot okoz” – hangzott el az ülésen.

Erre a problémára „a minisztérium sem volt felkészülve” – ismerte el Vicsek Annamária, az oktatási minisztérium államtitkára.  – A hatalmas fordítási anyagra ugyanis a nemzeti tanácsoknak sokszor nincs is kapacitásuk, a minisztérium pedig nem rendelkezik kellő mechanizmusokkal – tette hozzá Vicsek.

Itt valami félreértés lehet az államtitkár részéről, a fordításokat ugyanis nem a nemzeti tanácsoknak, még a minisztériumnak sem a feladata. Azt az arra szakosított fordítóknak kelle(ne) végezni – ha időben eljuttatják hozzájuk az anyagot. Ezt viszont már a két testületnek kellene megszervezni, de úgy látszik erre se „nincs kapacitásuk”.   Ha viszont a minisztérium „nem rendelkezik kellő mechanizmusokkal”, tegyen arról, hogy legyenek neki. Nem ez lenne a feladata? Minek van?

Jerasz Anikó,  a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának (MNT VB) elnöke „rámutatott azokra felmerülő problémákra és hiányosságokra, amelyekkel nap mint nap szembekerülnek az oktatásban”. A fordítási problémák mellett kiemelte, hogy gondok vannak a szakközépiskolák számra előlátott érettségi feladatgyűjtemények biztosításával is.

Petkovics Márta, az MNT Oktatási bizottságának tagja elmondta, hogy az új tanterveket, az MNT megbízásából, munkacsoportok dogozzák ki, amit 2018 januárjától a testület pénzel, miközben „korábban – ahogy a szerb tanterv esetében is – a finanszírozás az állami kasszából történt”.

Ebből csakis arra lehet következtetni, hogy a szerb állam – ismeretlen okból kifolyólag – megszüntette a magyar nyelvű új tantervek kidolgozásának pénzelését. Hogyan lehetséges ez? Van-e erre magyarázat? A többi kisebbség esetében hogyan történik ez?

Petkovics elmondta azt is, az új tantervek alapján készült tankönyvekkel kapcsolatban „a legnagyobb gondot a megírást követő hosszú folyamat jelenti”, amíg a tankönyv eljut a kiadóba.  – Így a 2. és 6. osztályosok, akik már az új tanterv szerint tanulnak még mindig nem kapták meg az anyanyelv tanulásához szükséges tankönyveket” – panaszolta Petkovics.  Azt is szóvá tette, hogy „már évek óta azzal szembesülnek a nemzeti tanácsok, hogy a kisebbségi nyelven, adott esetben a magyar nyelvű iskolai adminisztrációhoz szükséges dokumentumokhoz késve jutnak hozzá”.

Figyelemmel kell(ene) kísérni, hogy a meghallgatás után megpróbálnak-e megoldást találni a problémákra, változik-e valami? Nem kelt túlzott optimizmust azonban, hogy a képviselőház honlapján közzétett tájékoztatóban csak azt lehet olvasni, amit Zukorlić és Vicsek mondtak, valamit azt, hogy „a munka folytatásában a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai képviselőinek felszólalásai következtek”.

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy „Szerbia az egész világon, így Európában is elismert, ami a kisebbségek nyelvén folyó oktatáshoz szükséges kereteket illeti”.

„Keret”, vagyis kirakat, létezik ugyan, de baj van a lényeggel, a tartalommal!

Bozóki Antal – bozokiantal.blogspot.com