A montenegrói államfő megmondta a tutit
A vallásszabadságról szóló törvény nem veszélyezteti a montenegrói szerbek vallásszabadságát, és nem fosztja meg őket attól a jogtól, hogy a jövőben is használják azon templomokat és kolostorokat, amelyeket eddig is használt a szerb pravoszláv egyház – nyilatkozta Milo Đukanović Montenegró államfője a Tanjug hírügynökségnek a cdm.me montenegrói portál cikke szerint.
Đukanović elmondta, hogy senki sem fogja elkobozni a templomokat. Szerinte az egyházügyi törvény elleni demonstrációkat politikai jellegűnek kell tekinteni, noha kívülről nézve egyházi öltözékük van, kihangsúlyozott szerbpárti jelvénnyel. Ugyanakkor ezen demonstrációk nem jelentenek veszélyt sem a kormányra, sem a kormányzati politikára, és Montenegró nem fogja visszavonni a vallásszabadságról szóló törvényt – hangsúlyozta a montenegrói államfő.
„A montenegrói állam nem fogja eltulajdonítani a szerb pravoszláv egyház vagyonát, mivel ez a vagyon voltaképpen a montenegrói állam tulajdonát képezi, amelyet a szerb pravoszláv egyház 1986 és 2000 között jogtalanul bitorolt. A független Montenegró ideje alatt egészen 1918-as megszűnéséig, valamint a montenegrói pravoszláv egyház működésének ideje alatt egészen 1920-ig, az egyház birtokában lévő összes ingatlan kétségtelenül állami tulajdonban volt. Minden dokumentumban ez olvasható. A montenegrói főemberek 1868-as gyűlésének határozatától az 1888. évi általános jogi kódexen keresztül egészen a montenegrói fejedelemség 1903-as zsinati alkotmányáig, illetve a pravoszláv konzisztóriumok 1904-es alkotmányáig”
– mondta Đukanović , majd hozzátette, hogy sem a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság ideje alatt, sem a szocializmus ideje alatt senki sem vonta kétségbe, hogy a néhai montenegrói pravoszláv egyház által használt épületek állami tulajdonban vannak. Elmondása szerint a jogtalan bitorlás a szocializmus utolsó éveiben, 1986 és 2000 között következett be, amikor Montenegró megpróbált saját katasztert létesíteni, és felkérte az összes szervezetet, hogy regisztrálják tulajdonjogaikat.
„Ezután a szerb pravoszláv egyház különféle címeket felhasználva – ideértve a montenegrói-tengermelléki érsekséget, a szerb pravoszláv egyház többi montenegrói egyházmegyéjét, valamint magánszemélyeket a szerb pravoszláv egyház legmagasabb rangú klérusának soraiból – az állami vagyon nagy részét saját nevére jegyeztette be”
– mondta a montenegrói elnök, hozzátéve, hogy itt szó sincs a szerb pravoszláv egyház vagyonának elkobzásáról, hanem arról, hogy felelősségteljesen vissza kell kerülnie azon ingatlannak az állam tulajdonába, amelyet az elmúlt 30 évben jogtalanul bitorolt a szerb pravoszláv egyház. Đukanović meggyőződése szerint a szerb pravoszláv egyház semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezik azon ingatlanok tulajdonjogának megszerzéséről. A montenegrói államfő meg van győződve róla, hogy a montenegrói pravoszláv egyház autocephalyájának (függetlenségének) jövőbeli helyreállítása hozzá fog járulni a félreértések leküzdéséhez.
A Tanjug azon megjegyzésére, hogy a szerb pravoszláv egyház 800 éve működik önállóan Szerbiában, Montenegróban, Đukanović azt válaszolta, hogy ez egyoldalú értelmezés.
„Ha megvizsgáljuk Szerbia egyházi és vallási közösségeiről szóló törvényét, akkor a 11. cikkben látni fogjuk, hogy Szerbia mit gondol a szerb pravoszláv egyház folyamatosságáról. E törvény 11. cikke kimondja, hogy Szerbia elismeri a szerb pravoszláv egyház folyamatosságát 1836-tól kezdve az egyházi hatalomról szóló tervezet (a Szerb Fejedelemség Népgyűlése által 1836. május 21-én hozott rendelet), illetve a szerb pravoszláv egyházról szóló 1929-es törvény (a Jugoszláv Királyság Hivatalos Lapja, 269/1929. szám) alapján. Tehát a szerb állam elismeri a szerb pravoszláv egyház 184 éves folyamatosságát és hagyományát ”
– mondta Đukanović, hozzátéve azt, hogy nem lehet Montenegrót rákényszeríteni arra, hogy elismerje a szerb pravoszláv egyház állítólag 800 éves folyamatosságát és hagyományát, amelyet a szerb állam sem ismer el.
Milo Đukanović
Milo Đukanović elmondta, hogy természetesen megérti, hogy Aleksandar Vučić figyelemmel kíséri a szerb nemzetiségű polgárok jogainak gyakorlását Montenegróban és a többi szomszédos országban, valamint érdeklődését a szerb pravoszláv egyház pozíciója iránt, azonban szavai szerint még friss emlékezetben vannak a kilencvenes évek, amikor Szerbia más országokban kísérletet tett a szerb nemzetiségű polgárok jogainak „rendezésére”.
