Szerbia a magyar gyerekekkel is megünnepeltette a Szerb Pravoszláv Egyház szlaváját
„Az egész szerbség ünnepli szlaváját,
Saját atyját, Szent Szávát.
Szerbek, énekeljetek neki éneket, háromszor énekeljetek.
Öt évszázadig rabságban sínylődött a szerb
És Szent Szávának nevét dicsőítette.
Az égből küldi áldását, Szent Száva atyánk,
Szerbek minden irányból, tengerről és Dunáról,
Égnek emeljétek fejeteket, Szerbek dicsőségét, Szávát meglelitek ott a Teremtő trónja előtt állván.
Szent Száva a szerbeket szereti,
Őértük Istenhez fohászkodik,
Szerbek, énekeljetek neki éneket, háromszor énekeljetek.“ (Szent Száva-himnusz – részlet)
Január 27-én Délvidék és Szerbia összes iskolájában a zenetanárok által vezényelt iskolakórusok kötelezően éneklik ezt a szélsőnacionalista nagyszerb dalt (melynek szerzője a történelemhamisításairól hírhedt Nikola Begović nevű magyar-, horvát- és katolikusellenes pópa), még azokban az iskolákban is, amelyekben az abszolút többséget a magyar, horvát, bosnyák és albán diákok képezik. Ezt követően a szerb pravoszláv egyház pópája a pravoszláv egyház szertartása szerint megszenteli a szerb pravoszláv egyházi hagyományokhoz kapcsolódó „szlávszki“ kalácsot, amit megtörésekor olykor nem szerb gyerekekkel is forgattatnak. Ezután a magyar, horvát, bosnyák diákok is kötelezően „Szent Szávát“ dicsőítő verseket szavalnak, életrajzának és munkásságának hivatalos változatát olvassák fel, végezetül a pópa néhol megszenteli a tantermeket és az iskolapadokat, sőt még a diákokat is, vallásukra és nemzetiségükre való tekintet nélkül, a sovinisztább érzelműek néhol ki is lövik ultranacionalista „nyilaikat“ a jelenlévőkre (mint ahogy például a magyarkanizsai pópa tette azt 2020-ban).
Ahogy az elmúlt években, az idei évben is így néztek ki a szekuláris (világi) Szerbia iskolái, abban az országban, ahol az egyház állítólag el van választva az államtól (A katasztrofális járványhelyzet miatt, igaz, néhol talán kissé visszafogottabbak voltak az idei rendezvények).
Ilyenkor felvetődik a jogos kérdés, vajon hogyan reagálnának a szerbek, ha netán Horvátországban Boldog Sztepinac Alajos (Alojzije Stepinac) február 10-ei egyházi emléknapját, a „Stepinčevót“ tennék a horvátországi iskolák védszent-ünnepeként, amely napon horvátországi szerb gyerekekkel is kötelezően megünnepeltetnék a néhai zágrábi katolikus érsek és horvát metropolita ünnepét; ha a szerb gyerekeknek is a Száva-himnuszhoz hasonló vallási nacionalista himnuszt kellene énekelniük Alojzije Stepinac tiszteletére, őt dicsőítő verseket szavalniuk, teljesen pozitív fényben megírt életrajzát olvasniuk, végezetül pedig a katolikus pap megszentelné az ünnepi kenyeret azokban az iskolákban, amelyekben a többséget a szerb diákok képezik, majd ezután a szerb diákok tantermeit. Jaj lenne annak, aki ilyen ötlettel előállna, már maga az ötlet kimondása alaposan felborzolná a kedélyeket, amit durva usztasa asszimilációs kísérletnek minősítenének. Jogosan.
Ha Szerbia tényleg szekuláris állam, ha az egyház tényleg el van választva az államtól – ami az alkotmányba és a törvényekbe is be van foglalva [1] -, akkor hogyan lehetséges az, hogy az iskoláknak „szlavájuk“ van? Ha Szerbiában tényleg létezik a polgárok között teljes egyenjogúság, ha Szerbiában tiszteletben tartják az ezzel kapcsolatos nemzetközi egyezményeket, amiket egyébként a szerb parlament is ratifikált, akkor miért kell a magyar, horvát, bosnyák és albán gyerekeknek szerb pravoszláv szlavát ünnepeljenek és „szent“ Száva-himnuszt énekeljenek?
Mindazonáltal meglepő, hogy Délvidéken egyetlen magyar politikai párt, szervezet soha nem emelte fel szavát az effajta csendes beolvasztási kísérlet ellen.
Ki volt „Szent Száva“?
A középkori első szerb állam uralkodója, Stefan Nemanja nagyzsupán – aki előbb római katolikus szertartás szerint lett megkeresztelve, majd később a bizánci (pravoszláv) szertartás szerint – 1196-ban fia javára lemondott a trónról, aki Stefan néven került a történelembe, mivel 1217-ben áttért a katolikus hitre és III. Honoriusz pápától királyi koronát kapott. Az 1169 körül született fivére, Rastko, aki pravoszláv szerzetesként felvette a Száva nevet, ekkor elkeseredésében visszament az Atosz-hegyi kolostorba, majd kihasználva az ohridi görög érsek szembefordulását a konstantinápolyi pátriárkával, 1219-ben a bolgár pátriárka és az Atosz-kolostor elöljáróinak hozzájárulásával megalapította az önálló szerb (pravoszláv) egyházat, amelynek (1235-ig) az érseke lett (Habár vannak történészek, akik kétségbe vonják az önálló szerb egyház létezését, hiszen semmi nyoma nincs a középkori szerb pravoszláv egyház autkefáliáját (önállóságát) elismerő tomosznak). Időközben ismét pravoszláv hitre térítette testvérét, majd újrakoronázta. Elűzte a szerb uralom alatt álló területekről a görög püspököket, könyörtelenül üldözte a katolikusokat és a bogumilokat, és erőszakos módon térítette a szerb népet a pravoszláv vallásra. A legendával ellentétben soha nem járt Délvidéken. Száva érsek 1235-ben halt meg és ő lett a pravoszláv vallású szerbek első, mindmáig tisztelettel övezett szentje, a nagyszerb nacionalista körök a nagyszerb ideológia első úttörőjének tekintik [2]. A katolikus Egyház nem kanonizálta, így hát a katolikusok számára Száva nem szent.
Elsőként Mihajlo Obrenović szerb fejedelem 1840-ben törvénnyel kötelezte az ószerbiai iskolákat, hogy a Száva napját ünnepeljék meg. Délvidéken először a két világháború közötti időszakban ünnepeltették a diákokkal, abban az időszakban, amikor névelemzéssel határozták meg a gyerekek nemzeti hovatartozását és eltiltották a nem magyar hangzású nevekkel rendelkezőket a magyar iskolába járást. 1945 után a Száva-nap nem illett az új rezsim elképzeléseibe. A nagyszerb nacionalista eszméket magának valló Slobodan Milošević rezsimje 1989-től újra bevezette a Száva-napot.
A délvidéki katolikus és protestáns vallású magyarok, horvátok, muszlim vallású bosnyákok és albánok nem vonhatják kétségbe azt a tényt, hogy ez a történelmi pravoszláv egyházi méltóság – akinek nevéhez kétségtelenül némi erény is fűződik – különös jelentőséggel bír a vallásukat gyakorló pravoszláv szerbek számára, akik külön meg is ünneplik napját, amit mindenképpen tiszteletben kell tartani.
Azonban az már teljesen elfogadhatatlan és felháborító, hogy a szekuláris szerbiai tanintézetek a katolikus és protestáns vallású délvidéki magyarokkal és a többi nemzeti közösségek tagjaival is megünnepeltetik a Száva-napot.
Zentagunaras lakosságágának óriási többségét képező katolikus magyaroknak az idén is éltetniük kellett a Szent Pravoszláv Egyház – enyhén szólva ellentmondásos – szentjét. A VMSZ-nek ezzel nyilván nincs semmi problémája, mint ahogy azzal sem, hogy gyerekeink olyan tankönyvekből tanulnak, amelyekben „őseink, a szerbek” kifejezés szerepel
Az adai Bartók Béla Alapfokú zeneiskola, a Cseh Károly Általános Iskola és a Műszaki Iskola közös Száva-napi műsora
____________________________
[1] A szerb alkotmány 43. szakaszának 3. bekezdése kimondja: „Mindenki szabadon kinyilváníthatja vallását vagy vallási meggyőződését, vallási szertartással, vallási szolgálat vagy oktatás látogatásával, mind egyénileg, mind másokkal együttesen, továbbá magánkörben vagy nyilvánosan kifejtheti vallási meggyőződését.”
- szakaszának 1. bekezdése: „Az egyházak és vallásközösségek egyenjogúak, az államtól különválva működnek.”
- szakaszának 1. bekezdése: „Tilos a nemzeti kisebbségek tagjainak erőszakos beolvasztása”
[2] Vö. Др Војислав Шешељ: Идеологија српског национализма. Belgrád, 2002. 6. old.
