100 éve: Belgrád hűségesküt követelt a szabadkai magyar vasutasoktól

100 éve írták a lapok:

A szabadkai vasutasok nem akarnak jugoszláv szolgálatba lépni

A jugoszláv állam felszólította a szabadkai üzletvezetőség központi tisztviselőit, hogy január 31-ig tegyék le az S. H. S. ( = szerb-horvát-szlovén királyság – szerk. megj.) vasút szolgálatára a hűségesküt, írják alá az erre vonatkozó nyilatkozatot. A szabadkai vasutasok hosszas tanácskozások után abban állapodtak meg, hogy a hűségesküt nem teszik le. A vonalhálózatra szétküldött nyilatkozatok  közül eddig csak 40 érkezett vissza, amelynek eredménye a szerb megbízott kijelentése szerint fényes. A 40 nyilatkozó közül 36 nem óhajt az S. H. S. kötelékébe átlépni. A vasutasok magyarok akarnak maradni. A szerbek újabb határidőt tűznek ki a nyilatkozatok aláírására.

Magyarország alig egy év alatt korszerűsítette és átalakította az akkor (1942-ben) 66 éves szabadkai pályaudvart, amelyet Szerbia 22 év alatt teljesen elhanyagolt

Szabadkán nem jelennek meg magyar lapok

Szabadkáról vesszük a hírt, hogy az ottani magyar lapok megjelenését betiltotta a szerb rendőrség azért, mivel a megjelenéshez szükséges szerb belügyminisztériumi engedélyt a lapok kiadótulajdonosai nem tudták felmutatni. Az engedély megszerzése végett egy küldöttség utazott Belgrádba és így remélik, hogy a jövő héten a magyar lapok ismét megjelenhetnek.

Merénylet a Simplon-expressz ellen

Budapestről jelentik: A Simplon-expressz, Bukarestből érkező utasok jelentik, hogy a vonat jugoszláv területen tetemes késéssel időzött és csak kerülő úton mehetett tovább, mert egy bizonyos ponton a vasútvonal szét volt rombolva, Jugoszláviában az expresszvonat ellen tervezett merényletről beszélnek. A Belgrád felől érkezett vonatban a szerb trónörökös is bent volt.

A románok visszavonulása

Párisból jelentik: A román királyi főparancsnokság közölte a Legfelsőbb Tanáccsal, hogy az ideiglenesen megszállott magyar területekről a visszavonulását február 16-án megkezdi és március 1-éig befejezi.

A „népszövetség” megszületése

Páris, január 28. (M. T. I. szikratávirata.) A népszövetség tanácsa tudvalevőleg január 16-án tartotta első ülését. Az első ülés csendben folyt le, ami egyáltalán nem felelt meg az esemény jelentőségének. A francia népszövetségi tanács most elhatározta, hogy Franciaország nagy ünnepéllyel fogja megülni a népszövetség megszületését. Az ünnepélyt a jövő héten tartják meg.

A spanyol-nátha terjedése Budapesten

A Gellért-kórházban a tegnapi napon 193 új spanyolbeteget vettek fel. A halálozási szám pedig 15 volt. A Magyar Kurír jelenti: A spanyol-járvány Budapestre menekültek tömegszállásain is fellépett. A Hernád-utcai elemi iskolában, ahol menekült jegyzők vannak elhelyezve, ma reggel 7 megbetegedést konstatáltak. A menekültek kormánybiztosa elrendelte, hogy az összes tömegszállásokat fertőtlenítsék.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. január 29, 9. évfolyam / 23. szám, 1920. január 30, 9. évfolyam / 24. szám)

 A románok kegyetlenkedései

Szombathely. Megbízható értesülésünk szerint az oláhok túlkapásai és kegyetlenkedései Erdélyben még mindig napirenden vannak. A székely nép azonban nem egyszer nyílt lázadásba tör ki a kiállott gyötrelmek miatt, amiért azután még súlyos pénzbeli sarcolással lakol. Legutóbb egyik kisebb erdélyi városra százezer koronát vetettek ki.

Több világosságot

Ködben, homályban borogtunk. Megkörnyékezett bennünket a sötétség országa. Biztonságban éreztük magunkat, pedig gyilkos tűzzel tele felhők gyülekeztek fejünk felett. Könnyelműek voltunk. Vágytunk, rohantunk a „jó élet” után, mert a jobbat nem ismertük. Most amikor rettentő erkölcsi és anyagi megrázkódtatások ráztak fel bennünket, most, amikor kezdjük sejteni a gonoszságot, mely aláaknázta a társadalmat, felmerül bennünk a kétség, vajon jól cselekedtünk-e eddig ? Vajon igaz-e, hogy a kereszténység, mely sok viszontagság közepette ezer évig fenntartotta országunkat, most egyszerre megszűnt volna annak támasza lenni ?

Eszméljenek aggok, gyermekek, tudatlanok és tudósok; új korszak hajnala kél! Ne csak eszméljetek, de tiszta öntudattal fogjatok munkához, altrisztikus, embermentő munkához. Ha eddig az volt a bajunk, hogy magunkat, saját ügyeinket toltuk előtérbe, most tagadjuk meg kissé egyéniségünket. Ha eddig szerények voltunk magunkat kinyilatkoztatni, most bátran álljunk a porondra a jó ügyért. Ha eddig hallgatásra volt kárhoztatva a becsületes keresztény, ha eddig csak gáncsok érték a komoly embereket, ha eddig a prófétai ihlettel szóló nagyok szava a pusztában kiáltónak szava volt, most engedjük őket szóhoz jutni. Hallgassuk meg őket akkor is, ha nem a mi, de a mások javáról szólnak. Ne azt nézzük más mit tesz, hanem azt, hogy saját cselekedeteink mennyit érnek.

Változtassunk életünkön, melynek oly szomorú gyümölcseit láttuk megérni. „Azonban az élet megjavításához előbb maguknak az embereknek kell jobbaknak lenniök. Ez ugyanolyan igazság, mint az, hogy minden cseppnek meg kell melegednie, hogy az egész edény víz meleg legyen. Azért, hogy megjavuljanak az emberek, belső életükre kell irányozni figyelmüket. A külső társadalmi tevékenység, különösen a harc azonban az emberek figyelmét eltereli a belső életről, a társadalmi erkölcsöt leszorítja, feltartóztathatatlanul visszaveti az embert.” Már pedig visszafelé haladni nem akarunk, hanem minden akadály ellenére is előre, mint Tolstoj — kinek a szavait idéztük — aki sokat harcolt magával, míg végre az erdőben mintegy hallani véli a következő szavakat: „Csak akkor élek, ha hiszek Istenben.” Igen, ez a mi életünk, a mi vizünk, a mi napunk: a hit szerint való élet.

Világosság kell nekünk. Tisztán akarjuk felfogni az élet értelmét, annak minden fázisát szebb világításban akarjuk látni.

Eddig sötétség volt, most világosságot óhajtunk. S ha ványadt ereinkben petyhüdten dolgozott a vér, majd lassanként rugékonyakká válnak izmaink. A hit világosságára szükség van, mert korunkra is illenek Goethe szavai:

Boldog, kinek, hogy még felszínre tűnjék,

E tenger tévedésből, hite van !

Mit nem tudunk, épp arra volna szükség,

S amit tudunk, az mind haszontalan.

Mosolygó ország, hol a hit fényes napjának sugarai tündökölnek minden fűszál harmatcseppjén, jöjj, vágyunk utánad.

(Forrás: Esztergom és Vidéke, 1920. január 29 / 23.szám)