„A magyar Dél”

100 éve írták a lapok:

A magyar Dél.

A magyar Dél ünnepe van ma, a Bánát és Bácska ünnepe, a magyar Dél Straszburgjainak fogadalmi napja az egyelőre magyar végvárrá lett Szegeden. Valóban, fogadalmi ünnep ez, az erőszakkal elszakított déli országrészek idejött fiai hűségesküt tesznek ma, hogy az integer Magyarország érdekében élnek és halnak, érette küzdenek rendületlenül, szívvel, szóval, tettel, ahogy kell és lehet. De ezt a fogadalmat velük együtt fenszóval ismételi meg minden magyar ember e tájon és a lelkük mélyén visszhangozzák az elszakított részek magyar fiai, ha sváb volt is az anyanyelvük, vagy más idegen nyelv.

Fájdalmas örömmel üdvözöljük ma a Délvidéki Liga kibontott zászlaját, amely köré lélekben odasorakozik az egész árva, megmaradt magyarság. Az örömünk fájdalmas a Délvidéki Liga mai ünnepén és e fájdalom érthető: hiszen annyi drága, szép vármegyénk címerpajzsán leng még a gyász fekete fátyola.

És név szerint is üdvözöljük a Liga zászlaja alá sereglő magyarok közül Herczeg Ferencet, Versec szülöttjét, Szeged nevelt fiát, a nagy értékű és nagy érdemű magyar írót, aki a magyarság szerelmében olyan rendületlen és erős, mint Petőfi volt, holott mind a ketten adoptált fiai ennek a szép, és szomorú nemzetnek. A magyar Dél ünnepén képzelt utazást tesz lelkünk és bejárja a földet, ahol most idegen az úr, de minden urasága mellett se tud úrrá lenni sem kultúránkon, sem a lelkeken.

Csatádra száll emlékezésünk, a kedves, tiszta, csöndes sváb faluba, ahol egy költő született, aki Lenau néven a világirodalomba írta be nevét és akinek lantja húrjain a magyar puszták zivatara és bánata zengett föl a legőszintébben és legmeghatóbban. Szabadkára gondolunk, ahol most a Szegény kis gyermek panaszai költőjének arany igéit a palicsi parton letörölte az idegen kéz, de a szívekből e gyermekbánat gyönyörűséges szavait többé ki nem törölheti. Temesvárra gondolunk, ahol Szabolcska Mihály a „Grand Caféban” és a kis Demeter Rózsika poétájának lelkét akarja cenzúrázni idegen tollvonás. Versecre száll a gondolatunk, ahol a Fekete lovas költője született és Bánát és Bácska arany búzát és arany embereket termő tájaira, amelyek a mienk voltak és a mienk maradnak.

Jól esik lelkünknek a Délvidéki Liga ünnepe, fogadalma, zászlóbontása, mert ez igazán és egészen magyar ünnep, amely túl a napi politika mindenféle hangzavarán és zűrzavarán minden érző és gondolkozó magyart egy érzés, egy gondolat lobogója alatt egyesít. Hiszen polgárnak és munkásnak, minden rendű és rangú és minden felekezetű és politikájú magyarnak legfőbb érdeke, hogy az erőszakosan elszakadt hazai területek, hogy szép országunk most lekapcsolt részei a mienk maradjanak, hozzánk tartozzanak, mert különben megáll az ország egész vérkeringése, mert különben eláll a szív és elsorvad az agy, mert különben nem lesz itt se béke, se nyugalom, se rend, se termelés, se alkotás, se kenyér, se ruha, se szén, mert különben a Balkán csúszik föl ide és a Balkán tűzfészke gyullad ki itt és az országunk inferno lesz, a nemzetünk mindhalálig halálos csapásra fölkészülten.

De nem, nem, soha nem békélhetünk meg a gondolattal, hogy a Bánátot és Bácskát és a többi testvéreit tőlünk az erőszak jogán végleg elszakítsák! Erre tesz ma szentséges esküt és mélységes fogadalmat a Délvidéki Liga égisze alatt az egész magyarság és ez az eskü és ez a fogadalom olyan szent és olyan őszinte és szilárd, mint Petőfié volt negyvennyolcban …

Herczeg Ferenc

Hétfőn választják meg Horthyt kormányzónak.

Budapest, febr. 27. A nemzetgyűlés hétfői ülésén megválasztja Horthyt kormányzónak, aki még ezen az ülésen leteszi az esküt, még pedig minden különösebb ceremónia nélkül. A kormány nyomban beadja lemondását, de a kormányzó megbízza az ügyek továbbvitelével. Időközben több politikust kéret magához a kormányzó és valószínűleg már csütörtökön dezignálja az új miniszterelnököt, aki rövidesen megalakítja a kabinetet. Szinte bizonyos, hogy az új kabinet a jövő szombaton már bemutatkozhat a nemzetgyűlésen.

Román-cseh-szerb ellenirat békedelegációnk emlékiratára.

A magyar béke ügyei

Neully, február 28. (Szikratávirat) A román, jugoszláv és cseh-szlovák békeküldöttség a Nagykövetek Tanácsának közös emlékiratot nyújtott át válaszul a magyar békeküldöttség első  általános emlékiratára. Az emlékirat sértőnek találja a magyar emlékiratnak azt a minden támadó célzatot nélkülöző tisztán történelmi alapon nyugvó megállapítást, hogy a magyarországi nemzetiségek, amelyek érdekeiről Magyarország mindig a legnagyobb jóindulattal gondoskodott, a kultúrának alacsonyabb fokán állanak, mint a magyarság. Az emlékirat cáfolni próbálja a politikai, néprajzi, gazdasági és földrajzi egyezségre vonatkozó érveinket. Az emlékirat végül tiltakozik a népszavazás elrendelése ellen. Mihelyt a szomszéd államok közös fellépéséről a lapok írhattak, Apponyi jegyzéket intézett a békeértekezlethez, kérve, hogyha az emlékirat csakugyan hozzá érkezett volna, akkor adja át a magyar békeküldöttségnek, hogy az is megtehesse rá a maga válaszát.

Jegyzék a Tiszántúl kiürítése iránt.

Neuilly, február 28. (Szikratávirat) A magyar békeküldöttség újabb jegyzéket adott át a békeértekezletnek a románok által megszállt magyar területek kiürítése tárgyában. A jegyzék kéri, hogy a megszállott területekre küldjenek ki bizottságokat. Megemlíti, hogy a korábban beadott jegyzékeknek és sürgetéseknek eddig semmi eredményük nem volt. Hangoztatja, hogy a megszállott területeken a magyarok elleni atrocitások mind gyakoriabbak és súlyosabbak. A jegyzék sürgős orvoslást kér.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. február 29, 9. évfolyam / 49. szám)