„A szabadkaiak reménysége“
100 éve írták a lapok:
Agyonlőttek egy jánoshalmi gazdát.
Szerb fináncok (pénzügyőrök) gyilkossága a demarkációs vonalon.
Kecskés János és fia, Miklós jánoshalmi gazdák, március 22-én délelőtt, két kocsi zabot hoztak át a demarkációs vonalon s kocsijukkal Jánoshalma felé tartottak.
A demarkációs vonalon túlról néhány szerb határőr átportyázott, Kecskés Jánost megtámadták, mire ez is, fia is vágtatni kezdtek. A katonák erre utánuk lőttek s mindkét gazdát súlyosan megsebesítették. Kecskés János bele is halt sebeibe, 25-én boncolták, Miklós máj és gyomorrekesz lövésben haldoklik. A vizsgálat tovább folyik s a hatóságok mindent elkövetnek a gazemberek példás megbüntetésére.
A szabadkaiak reménysége.
A szerb rendőrfőkapitány hirdetménye.
A szabadkaiak türelmetlenül várják azt a napot, amelyen felszabadulnak a szerb iga alól. Néhány héttel ezelőtt erősen tartotta a hír magát Szabadkán, hogy végre kivonulnak a szerbek, mire a következő hirdetményt ragasztatta ki a házak falaira a rendőrség:
Hirdetmény.
Miután városunkban megint mindenféle hazug és tendenciózus hírek lesznek terjesztve a szerb hadsereg kivonulásáról és ezen területeknek Magyarországhoz való tartozásáról, felhívom az összes polgárságot, hogy ilyen híreknek ne üljön fel és hogy mindenkit, aki ilyen híreket terjeszt, közrend és közbiztonság érdekében azonnal jelentse fel az illetékes hatóságoknál.
Egyúttal tudomására adom mindenkinek, hogy mindazok, akik ily hírek terjesztésére rajta lesznek kapva, legszigorúbban meg lesznek büntetve,
Szabadka, 1920. márc. hó 11-én.
Dušan Manojlović
rfőkapitány.
Ezt a hirdetményt egy fiatal magyar leány leszakította a falról és Szabadkáról elhozta a „Halasi Újság“ szerkesztőségének. Vakmerő vállalkozás volt ez, de sikerült s mert a fiatal leány érezte, hogy hazafias dolgot is cselekszik, fogadja érette köszönetünket.
(Forrás: Halasi Újság, 1920. március 31. / 2. évfolyam 26. szám)
Dušan Manojlović
Vajúdik a magyar béke ügye.
A nagykövetek tanácsa hétfőn délelőtt foglalkozott a magyar békedelegáció válaszával. Foglalkozott az orosz helyzettel is.
Éhtifusz a rutén felvidéken.
A nemzeti kisebbségek minisztériumához érkezett jelentés szerint az egész rutén felföldön éhtifusz dühöng úgyannyira, hogy az emberek egymás után esnek össze az utcán. A rutén főosztály vezetője: Kutkafalvy államtitkár mindent elkövet, hogy a Vöröskeresztes antant missziók a helyszínre való sürgős kiküldését kieszközölje.
(Egri Népújság – napilap, 1920. március 31 / 71. szám)
Leleplezett pénzcsempészés.
Pénzügyi körökben, de leginkább a tőzsdén élénken tárgyalták a Szózat vasárnapi számában megjelent cikkét, amely egy Szegeden meghiúsított valutacsempészésről szól. Az újság szerint az egész ügy értelmi szerzőjeként Pataki Vilmos szegedi bankigazgató szerepel. Pataki a Szegedi Alföldi Bank vezérigazgatója. A valutacsempészés meghiúsulása a Szózat szerint a következőképpen történt: A budapesti detektivtestület egyik tagja megtudta, hogy a Westend- és Kovács-kávéházakban gyanús elemek a szerbek javára kémkedést űznek. A katonai detektivfőnök személyes vezetésével megindított nyomozás során megállapították, hogy az üzelmek főrészesei egy Weisz nevű ügynök, Pataki Vilmos szegedi bankigazgató és dr. Rauch Rezső, a szerb misszió egyik tisztviselője. A nyomozás további folyamán kiderült, hogy a társaság többmillió koronát akar kicsempészni Jugoszláviába a szegedi közúti hídon keresztül. Pataki Vilmos előre utazott Szegedre, Rauch Rezső pedig közben Újszegeden hamis igazolványokat szerzett s ezenkívül áthozta Gavrilović szerb kapitányt is, hogy ennek a révén könnyebben átjuthassanak a határon. Március 16-án este 8 óra tájban Gavrilović kapitány magához vette az igazgató 1 millió 200 ezer koronáját, Rauch és Pataki társaságában, sétálva megindultak a közúti hídon Újszeged felé. A vámháznál azonban a Budapestről nyomukba utazó katonai detektívek letartóztatták őket s a náluk talált pénzt lefoglalták. A további nyomozás kiderítette azután, hogy a csempésztársaságot az egyik tag, Rauch Rezső elárulta és följelentése alapján a pénzt Újszegeden maguk a jugoszlávok kobozták volna el, de Jugoszlávia javára. Rauch Rezső ugyanis a közös átkelést megelőzően átment Újszegedre s a szerb vámhatóságoknak bejelentette a készülő pénzcsempészést. Egyben pedig megegyezett Gavrilović határkapitánnyal, hogy a feljelentésért járó 35 százalékon ketten osztoznak meg. Az Alföldi Takarékpénztárban Pataki igazgatóról azt a felvilágosítást adták, hogy a direktor éppen ezen ügy tisztázása végett hétfőn Pestre utazott a pénzügyminiszterhez. Dr. Pap Róbert, a bank ügyésze kijelentette, hogy a bank pénzéből egy fillér sem volt a lefoglalt összegben. Dr. Zborai Jenő fogalmazó elmondta, hogy ő is jelenvolt a csempészők tettenérésénél. Ekkor Pataki kijelentette, hogy az 1 millió 200 ezer korona az ő és néhány bizalmas barátja tulajdonát képezi.
(Forrás: Délmagyarország, 1920. március 31, 9. évfolyam / 75. szám)
