100 éve: „Erőszakoskodások Bácskában“

100 éve írták a lapok:

A szerbek kegyetlenkedései.

— A bajai mártírok. —

Mindenki várja, hogy a szerbek a bajai háromszöget kiürítik. Ez késik. Ezzel szemben a szerbek bajai garázdálkodásáról kapunk hírt.

Mirko Tomović határrendőrkapitány több mint 3 hónappal  ezelőtt letartóztatott a bajai magyarok közül több katonatisztet, városi tisztviselőket s vasúti hivatalnokokat. A bajai magyarok azóta fogva vannak anélkül, hogy ügyük valami hatóság vagy bíróság elé került volna, vagy hogy a védekezésre alkalmat adtak volna nekik

Rosszabb bánásmódban részesülnek, mint a fegyencek. Némelyiket heteken át magánzárkában tartják; Szerbiába való elhurcolással fenyegetik. Ilyen bánásmóddal akarnak tőlük terhelő vallomást kicsikarni.

Március közepén Szabadkára szállították őket, hogy még hozzátartozóik látogatását se fogadhassák. Baja közönsége most a magyar kormánytól antant bizottság kiküldését kéri a letartóztatott bajai magyarok ügyének megvizsgálására.

*

Újvidékről menekült tisztviselők érkeztek Kalocsára április 12-én este. Zomborból is érkeztek Kalocsára kiutasított állami tisztviselők. Zomborból a szerbek kiutasították azokat az állami tisztviselőket, akik nem jugoszláv illetőségűek.

Hadbírósággal fenyegetik a sztrájkoló bácskai vasutasokat.

A jugoszlávok által megszállott területen általános vasúti sztrájk tört ki a melyben az összes magyar és horvát vasutasok részt vesznek. Mint a Magyar Távirati Iroda Szegedről jelenti, a sztrájkkal kapcsolatban a szabadkai szerb vasútigazgatóság körtáviratot intézett az egész bácskai vasúti személyzethez, amelyben figyelmezteti őket, hogy mivel Bácska megszállott terület, az igazgatóság a vasúti sztrájkot a megszálló hatóság elleni lázadásnak minősíti.

(Forrás: Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1920. április 21 / 20. évfolyam 16. szám)

A San-remoi békeértekezlet megkezdte tanácskozásait.

 Kompromisszumos javastlat Magyarországról

Budapest, április 20. A szövetségesek értekezletének tanácskozása hétfőn kezdődött. A legközelebbi tanácskozások programja még nincs megállapítva. Scialoja olasz külügyügyminiszter az újságíróknak kijelentette, hogy a tárgyalások csak három napig tartatanak, de az is meglehet, hogy három hétig. A Törökországgal kötendő békeszerződés még nem készült el. Fontos tárgya lesz még az értekezletnek a fiumei kérdés és valószínűnek tartják, hogy elfogadják erre nézve azt az angol javaslatot, amely szerint Fiumét a mögöttes terület nélkül Olaszország kapja. Feltűnő, hogy a jugoszláv megbízottak még nem érkeztek meg, de alighanem külön meghívásra várnak az  olasz külügyminiszter részéről és akkor elmennek San-Remóba. Amennyiben az értekezlet hosszabb ideig tartana, nincs kizárva, hogy a magyar békeszerződést is itt veszik tárgyalás alá.

 A Bud. Tud. jelenti: A Newyork című lap külön tudósítója jelenti lapjának San-Remoból: Minden más ellenkező hírrel szemben megállapítja, hogy a magyar békekérdésében még nem jött létre minden pontra nézve a megegyezés. Kompromisszumos megoldáson dolgoznak, amely Magyarország szomszédjait ne kedvtelenítse el és Magyarországnak a jövőre nézve kedvezményeket biztosít. Az olasz részről előterjesztett kompromisszumos javaslat valószínűleg tárgyalás alá kerül San Remoban. Magyarországgal teljesen kiüríttetik a keserű poharat, de lehetővé teszik neki, hogy azután békés eszközzel törekedjék a békeszerződés revíziójára. Arról volt szó, hogy megfelelő formába öntsék azt a politikát, amely abban áll, hogy Magyarországtól elveszik, ami létéhez szükséges, de fontos koncessziókat tesznek a jövőre nézve. Hasonló a helyzet a török békeszerződést illetően is. Az angol és az olasz politika mindenesetre arra törekszik, hogy enyhítést biztosítson azon államoknak, amelyek a békét még nem írták alá.

Az oláhok kegyetlenkedései Apátfalván.

(Saját tudósítónktól.) Az oláh uralom hajmeresztő kegyetlenségeiről beszél egy Makóról jövő értesítés. A hihetetlen embertelenségeket Apátfalván követték el az oláhok a megszállás alatt. A tudósítás a következőket mondja el: Apátfalván már a megszállás első napjaiban brutálisan léptek föl az oláhok. Első dolguk volt, hogy a franciáktól fölfegyverzett polgárőröktől a fegyvereket elszedték s az őröket minden ok nélkül megkorbácsolták. A rekvirálást mindjárt megkezdték s kérlelhetetlen szigorral végrehajtották. Az apátfalvaiak erre titokban bizottságot küldtek Szegedre a francia kormányzóhoz, a bizottságból, amelynek azonban csak három tagja jutott el ide, a többit az oláhok letartóztatták. A francia kormányzó nem segíthetett. Az apátfalvaiak  ekkor, látva az oláhok kielégíthetetlen mohóságát, elhatározták, hogy nem vezetik elő marháikat, amiket az ellenség el akart rekvirálni. Az oláhok, amikor 1919. augusztus 23-ára kitűzött rekvirálási határidőre a jószágokat nem adták ki, huszárokat vezényeltek a községbe. A lovasság, amelyet a vasúti állomáson helyeztek el, mindjárt lövöldözni kezdett. Most nagyszámú tanyai küldöttség ment ki az állomásra, hogy az oláh katonai parancsnokot a rekvirálás enyhítésére kérje. Az oláh lovasság ekkor közéjük lőtt. A tanyaiak felbőszültek s nekimentek az oláh huszároknak, akik sietve menekültek a Maros töltése felé s menekülés közben visszalövöldöztek. Sóki András és Buracsek István földműveseket golyó találta s mindketten meghaltak. Most aztán a tanyaiak kapával, kaszával az oláhok után rohanva utolérték őket és közülük hármat agyonvertek. Erre következett a véres megtorlás Aradról és Makóról nagyszámu oláh katonaságot indítottak Apátfalva ellen. A községet két tűz közé fogták s az sűrű puskalövések zajától volt hangos. Ezután Rambella őrnagy parancsára minden házba betörtek az oláh katonák, összefogdosták a férfiakat, akiket puskatussal hajszoltak ki az állomásra. Nem tettek kivételt Benő plébánossal sem, akit ököllel, korbáccsal vertek. Megkezdődött az öldöklés. Sok embert a tanyákon szó nélkül lelőttek. összesen 34 halottja volt a június 23-iki úgynevezett zendülésnek, öt napig tartott a szabadrablás a községben. Mindenkitől elszedték pénzét, ékszereit, ruháit. Vagy 20 millió az anyagi kár, a mai értékben 50—60 millió. A „vizsgálat” megindult 86 ember ellen, akiket elhurcoltak Békéscsabára, onnan Nyíregyházára, majd Debrecenbe és megint vissza Csabára. Végre novemberben, hosszú szenvedések után 31 megzaklatott embert szabadonbocsájtottak. Ötvenöten azonban még ma is, leírhatatlan szenvedések közt várják Gyulafehérváron a szabadulásukat, amit az apátfalvaiak az angol misszió közbenjárásától remélnek.

Pozsonyban letartóztatták a csehek a magyar nemzetgyűlés elnökének leányát.

A P. H.-nak jelentik: Pozsonyban letartóztatták dr. Kiss Albertet, a jogi fakultás dékánját és dr Bakay Lajost, az orvosi fakultás tanárát. Ezenfelül több mint 200 embert rendőri őrizetbe vettek, köztük a magyar nemzetgyűlés elnökének, Rakovszky Istvánnak leányát. Több magyar családnál, köztük Szapáry Ilona grófnőnél házkutatást tartottak. A letartóztatottak nagyrészét, hír szerint, elszállították Teresienstadtba.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. április 21, 9. évfolyam/91. szám).

A szerbek erőszakoskodása Bácskában.

Hiteles jelentések szerint újabban a szerbek nagy erőszakossággal lépnek fel a Bácskában lakó magyarokkal szemben, igen sok magyar családot utasítanak ki. A magyarokat okolják a bácskai zavargásokért.

(Forrás: Halasi Újság, 1920. április 21 / 2. évfolyam 32. szám)