„Szerbiában sok a nagy politikus, de kevés az érettségizett ember”

100 éve írták a lapok:

A szerbeknek nincs elég kvalifikált emberük.

Szabadkáról kapjuk az értesítést, hogy a belgrádi kormány rendeletet bocsátott ki, amely szerint a négy polgári iskola elvégzését igazoló bizonyítvány egyenértékűnek tekintendő az érettségi bizonyítvánnyal. Mit jelent a kvalifikációnak ez a leszállítása? Mi késztette a kultúra belgrádi bajnokait erre az intézkedésre, mely — ha köztudomásúvá lesz — az egész világ tanügyi köreiben szenzációt, fog kelteni? Azt hisszük, nem  nehéz kitalálni az indítóokot. A szerbek a Bácskából és a Bánátból elűzték úgyszólván az összes magyar közigazgatási, pénzügyi és egyéb tisztviselőket, helyükbe azonban nem tudnak megfelelően képesített szerbeket ültetni. Szerbiában ugyanis sok a nagy politikus, de kevés az érettségizett ember. Pedig nemcsak Dél-Magyarországba kellenek megbízható hazafiak, hanem Horvátországba, Boszniába. Hercegovinába, Dalmáciába és Krajnába, ahonnan szintén elkergették a régi tisztviselőket. A ripacstársulatoknál ha a tenorista vagy a primadonna az eredeti kotta szerint nem képes énekelni, a hangot egyszerűen lejjebb transzponálják. Ezt cselekedte most a belgrádi kormány.

(Forrás: Nemzeti Újság, 1920. július 16, 2. évfolyam/ 168. szám)

S. H. S.

Amióta Szerbia Horvátországgal, Boszniával és a szlovén tartományokkal összeboronálódott, felvette a rejtélyes: S. H. S. nevet. Postabélyegeken, hivatalos pecséteken, mindenütt ott  van ez a három titokzatos betű. Eddig úgy magyarázták, hogy ez az új allamkonglomeratum rövidített neve: Szerbia, Horvátország, Szlovénia, ezen országok kezdőbetűi. Most azonban Délvidékről érkezett levelek szerint Délmagyarországban, Horvátországban szájról-szájra jár az ige: S. H. S. „Siess, Horthy, Siess.“

Termés Bácskában.

A „Bácskai Hírlap“ írja; Noha az aratás még mindig nem fejeződött be, már meglehet állapítani, hogy a termés iránt táplált vérmes remények nem váltak valóra. A napnyugati ugarakban már javában folyik a cséplés, amelyből megállapítható, hogy lánconként 10—11 métermázsa átlagtermésre van kilátás, ami körülbelül a tavalyinak felel meg. A gazdák között némi elkeseredés mutatkozik, mert sokkal jobb termést vártak. Az árpa szintén aratás alatt van. Úgy az árpa, mint a rozstermés gyengének mutatkozik.

(Forrás: Halasi Újság, 1920. július 21. / 2. évfolyam 58. szám)