Még egy dráma a topolyai egészségházban: „Szívbeteg vízvezeték-szerelőből akart erővel mentősofőrt faragni az igazgatónő”
A topolyai egészségházban uralkodó feszültség nem új keletű és nem kötődik kizárólag a covid-válsághoz. Csak arról van szó, hogy az intézményben kialakult kóros tünetek, jelenségek mostanában kerülnek igazából felszínre.
A teljes diagnózishoz kétségkívül hozzájárulhatnak azok az információk is, amelyek az egészségház mentősofőrjeire vonatkoznak.
Információforrásaink olyan dokumentumokkal rendelkeznek, amelyeket – ha a lehető legrövidebb időn belül nem történnek gyökeres változások – készek a nyilvánosság elé tárni és megerősíteni az alábbi helyzetképet.
A lenti állításokat tehát több személy osztotta meg velünk.
Amikor két éve a már akkor túlterhelt mentősofőr-szolgálat egyik járművezetője hosszabb betegszabadságra kényszerült, Kálóczi Dóra igazgatónő állítólag takarékossági okból
nem volt hajlandó új sofőrt alkalmazni, hanem a problémát „belső szinten próbálta meg orvosolni”.
Úgy döntött, mentősofőrt „farag” a vízvezeték-szerelőből, aki ebből kifolyólag gyakorlatilag két munkafeladatot volt kénytelen ellátni ugyanabban az intézményben.
Bele is roppant az erőfeszítésekbe.
Az igazgatónő akkor meghatározott időre szóló munkaviszonyt kötött (végre) egy profi sofőrrel.
Ez akár tartós megoldást is jelenthetett volna, csakhogy Kálóczi Dóra – ismét spórolásra hivatkozva – nem hosszabbította meg az illető munkaviszonyát.
Igazából senki sem érti a hölgy „takarékoskodási mániáját”, ugyanis mindenki úgy tudja, az egészségház elegendő pénzt kapott az illetékes minisztériumtól szükségleteinek kielégítésére,
beleértve a mentősofőrök zavartalan munkájához nélkülözhetetlen feltételeket is.
Az igazgatónő újra az említett vízvezeték-szerelőhöz „nyúlt”, akiből másodszorra is sofőrt „csinált volna”.
Csakhogy ez a mester ember szívbeteg, aki egy infarktust is átvészelt. Erről természetesen megfelelő orvosi dokumentációval rendelkezik.
Az egészségház szakszervezetének küldöttsége megpróbált egyeztetni az igazgatónővel, jobb belátásra bírni őt, de mindhiába.
A szakszervezet végül magához a polgármesterhez, Kislinder Gáborhoz is fordult, de tőle csak ígéretet kapott, hogy „majd minden rendben lesz”.
De semmi sem történt.
Információforrásaink, vagyis az egészségház személyzetének nem kis része abban bízik, hogy Kálóczi Dórát, akit felelősnek tartanak a súlyos helyzetért, az új összetételű Tartományi Képviselőház és topolyai községi képviselő-testület megalakulását követően leváltják a posztjáról.
Erre azonban várhatóan csak októberben kerül sor. Addig mi lesz az egészségház működésével, a betegek ellátásával?
A mentősofőrök már két éve nem tudják kihasználni az évi szabadságukat. A covid-válság kitörése óta pokollá vált az életük. Látástól vakulásig dolgoznak, a járvány tovább súlyosbította az eddig is nehezen elviselhető körülményeiket.
Ha ne adja Isten, még egy mentősofőr „kiborulna”, megbetegedne, a topolyai egészségügyi helyzet szinte kilátástalanná válna.
A mentősofőrök a mostaninál többet már nem tudnak túlórázni. Egyébként az egészségház csak 48 órát számol fel és fizet ki a sofőröknek az annál gyakran jóval hosszabb túlórából.
Azzal együtt legfeljebb
csak 40-45 ezer dinárt keresnek havonta.
Pedig a topolyai betegeket nemcsak helyben szállítják, hanem különböző egyéb délvidéki és szerbiai egészségügyi intézményekbe, pl. a kamanci (kamenicai) kórházba is eljuttatják őket.
Ilyenkor minden perc számít, amivel a topolyai egészségház (és az önkormányzat) vezetősége is tisztában kellene, hogy legyen.
(fotó: vojvodina.cafe)
