Holtnak nyilvánították annak ellenére, hogy él – poklon ment keresztül, nem is volt fertőzött
Nem volt elég, hogy tíz napon át valóságos poklon ment keresztül, az 50 éves žitorađai V. B.-nek még azt is be kellett bizonyítania, hogy életben van, mert az elbocsátó levelében az állt, hogy meghalt. A vesebeteg V. B.-t a Niši Klinikai Központ aneszteziológiai és intenzív terápiás klinikáján koronavírus-fertőzöttként kezelték, holott nem is volt fertőzött.
„Szökési tervet kovácsoltam, talán még a börtönben is jobb sors várt volna rám, végül amikor hazaengedtek, véletlenül megpillantottam az elbocsátó levelet, és láttam, hogy az áll benne, hogy exitus letalis, azaz, hogy meghaltam. Megkérdeztem az orvost, hogy mi akar ez lenni, amire azt a választ kaptam, hogy hagyjam csak, mert végre hazamehetek. Két nap múlva felhívtak a a Niši Klinikai Központból, azt mondták, adjam vissza az elbocsátó levelemet, majd újat kiállítanak. Téves diagnózisokat írtak, nekem vesebajom volt, nem tudtam vizelni, ők viszont azt írták, hogy koronavírusom volt”
– mondta V. B., aki egyébként egészségügyi dolgozó a prokupljei kórházban.
A férfinál április 7-én vizeletrekedés állott be. Egy rövid ideig 37,2 fokos láza volt, ami azután nem jelentkezett többé, de a vese állapotának felmérésére szolgáló karbamid (urea)- és kreatinin-eredményei rosszak lettek. Ezután a prokupljei kórházba került, aholt letesztelték koronavírusra, az eredménye negatív lett, a tüdeje is tiszta volt, és nem volt láza sem. Április 9-én azonban átszállították Nišbe , ahol egy hosszabb habozás után végül az aneszteziológiai és intenzív terápiás klinikán helyezték el. Ekkor vált pokollá az élete.
„Folyton mondtam nekik, hogy vizeletrekedésem van, és biztos vagyok benne, hogy nem vagyok koronavírus-fertőzött. Leteszteltek a prokupljei kórházban. Leírhatatlan fájdalmaim voltak, csak infúzióval kezeltek. Senki sem hitt nekem, folyton csak azt mondogatták, hogy feküdjek és hogy nekem fogalmam sincs róla, hogy koronavírusos vagyok-e vagy sem. Aztán megérkezett a negatív teszteredmény, és ki tudja, mi lett volna velem, ha nem lett volna egy orvosnő, akinek a nevét még mindig nem tudom, de meg fogom tudni, mert hálával tartozom neki. Ő volt az egyetlen, aki meghallgatott. A feleségem szintén egészségügyi dolgozó, ő hozta el a teszteredményt a prokupljei kórházból. Csak ezután különítettek el a koronavírusos betegektől”
– emlékszik vissza V. B., aki csak ezután kapott dialíziskezelést, amitől állapota jelentősen javult.
„63 kilogrammal vittek a kórházba, ahonnan tíz nap után 50 kilogrammal jöttem ki. Hadd nem mondjam azt, hogy mi mindent láttam azokban a napokban”
– mondta V. B., aki nem fertőződött meg annak ellenére, hogy tíz napon keresztül egy szobában feküdt a legsúlyosabb koronavírusos betegekkel.
(direktno.rs nyomán)
