„Gyermekkorom óta a topolyai egészségházba járok, de ilyet még nem tapasztaltam!”

Információink szerint tovább mélyül a válság a topolyai egészségházban. Erre enged következtetni az alábbi levél is, amelyet az egyik páciens küldött el a szerkesztőségünk címére.

A jelek szerint a topolyai község hatalmi körei nyomás alatt tartják a lakosságot, ugyanis az információforrásaink – beleértve a levélírót is – arra kérnek bennünket, ne említsük a nevüket, mert tartanak a kellemetlenségektől, sőt, a súlyosabb következményektől is.

Kérésüknek természetesen eleget teszünk. A jövőben is bátran forduljanak hozzánk.

Íme a levél, amelyet teljes egészében (minimálisan lektorálva) közlünk:

„A topolyai egészségházban történt sajnálatos incidens elszenvedője voltam. A napokban jártam a rehabilitációs osztályon, ahol azonban elküldtek a francba, mert nem rendelkeztem beutalóval.

A …ban (kihagytuk a település nevét, mert lehet, hogy azáltal a levélírónk beazonosítható lenne – F. F. megj.) rendelő kezelőorvosom nem írta ki a beutalót, mert akkor épp nem volt ideje, hogy fogadjon. Azt mondta, másnap fogad.

A lábam azonban annyira fájt, hogy egyenesen a topolyai egészségház rehabilitációs osztályára mentem, abban a reményben, hogy tekintettel lesznek az állapotomra és ellátásban részesítenek.

Ott azt mondták, menjek át a sürgősségire, kérjem, hogy adjanak be egy fájdalomcsillapító injekciót.

A sürgősségi osztály kint cigarettázó egészségügyi dolgozói azonban szintén elküldtek a francba. Ők is azt hiányolták, hogy a kezelőorvosom nem írt ki semmit. Szóval majmot csináltak belőlem.

Legszívesebben azt mondanám, menjen mindenki privát orvoshoz, de tudom, hogy arra nincs minden embernek pénze, mint ahogy nekem sem.

Amióta az egészségházat a mostani vezetőség, főleg a mostani igazgatónő irányítja, azóta nemcsak én jártam így, hanem mások is.

Például ismerek egy asszonyt, aki hónapokig várt egy egyszerű belgyógyászati vizsgálatra.

A sürgősségi osztályon pedig nem látják el az embert, de kint maszk nélkül cigizni, egymás mellett ülve ráérnek. 

Gyermekkorom óta a topolyai egészségházba járok, de ilyeneket még nem tapasztaltam.”

(fotó: mojabackatopola.rs)