„Nem az orvosok, ápolók munkájával van baj, hanem az egészségház politikailag elkötelezett vezetőségének alkalmatlanságával!”
Hadzsy János topolyai újságíró, aki az elmúlt mandátumban községi képviselő volt, alábbi, komoly érvekkel és személyes tapasztalatokkal alátámasztott, szerkesztőségünk címére eljuttatott összefoglalójában rámutat az egészségházban felhalmozódott anomáliák gyökereire.
„Nem szívesen beszélek olyan dolgokról, amelyek dédapám érdemeiről szólnak, ugyanis mindig attól tartok hogy majd azzal vádolnak, hogy más érdemeivel dicsekszem, azaz más tollával ékeskedek, ami tőlem nagyon is idegen. Engem még így neveltek. A híres előd tettei nem jelentenek kiváltságot, hanem köteleznek, hogy te is olyan legyél. Másodszor pedig a saját bőrömön tapasztaltam a dédapám nevét viselő egészségházban uralkodó anarchia következményeit, mint beteg és mint beteget kísérő személy egyaránt.
Ne értsenek félre, nem az orvosok, ápolók munkájáról van szó. Ők teszik a dolgukat a lehető legmagasabb szinten, a rendelkezésükre álló eszközök engedte színvonalon. És itt van a bibi. Ugyanis a betegszállító autók műszaki állapota nem a dolgozók szaktudásától és segítőkészségétől függ, hanem az egészségház vezetőségének tehetetlenségét, tenni nem akarását tükrözik.
Ez a vezetőség egy politikai párt által kinevezett, „eszmeileg-politikailag megfelelő” személyekből áll, akik ebből kifolyólag tisztában vannak érinthetetlenségükkel. Ennélfogva azt tesznek, amit úri kedvük diktál és senki semmit sem tehet ellene.
Sajnos ezek az állapotok nem új keletűek, hanem évek óta tartanak, sőt, szinte napról napra fokozódnak.
Topolyán már szóbeszéd tárgyát képezik a fűtetlen, szétesőfélben álló mentőautók, az egészségház „tisztasága” és a minden szinten tapasztalható súlyos szervezetlenség. Mint mondtam, mindezt személyesen is volt alkalmam megtapasztalni, tehát ezek az állítások nem légből kapott, rosszindulatú, vagy személyes bosszú által indíttatott rágalmak, hanem tények.
Mint községi képviselő többször felszólalaltam a téma kapcsán, valamint képviselői kérdés formájában is felvetettem ezeket a problémákat az illetékes önkormányzati szerveknek, de vagy valami semleges félrebeszélés volt a válasz, vagy válaszra sem méltatták a kérdéseimet.
Végül, két évvel ezelőtt hivatalosan is kérelmeztem az egészségház nevének megváltoztatását, mivel az ott zajló, politikai szakkifejezéssel élve: szabálytalanságok már a családom nevét is hírbe hozták.
Ezt a beadványomat is „elegánsan” figyelmen kívül hagyták. Miután napirenden kívül követeltem a kérdés tárgyalását, egyszerűen leszavazták azt. Tehát szó sem esett róla, mintha a közel százötven milliós hiány, a röntgengépek, a mammográf, az ultrahangos készülékek lefoglalása nem jelentene gondot senki ember fiának.
A községi vezetőség „gálánsan” átvállalta azt, és az adófizető polgárok pénzéből törlesztette, mi több, még ma is törleszti.
Tény, hogy időközben az alapítói jogokat az egészségház esetében átvette az illetékes tartományi titkárság, de az intézmény igazgatójának, vezetőségének a kinevezése továbbra is a helyi önkormányzat kezében van.
Most, hogy személyi változások történtek a községi vezetőség soraiban, azaz a hajdani elvtárs-urak helyébe, fiatal és talán tenni akaró emberek kerültek, reméljük, az egészségház élére is olyan személy kerül majd, aki képes lesz rendet tenni, megtartani azt, valamint orvosolni az eddigi vezetőség okozta bajokat.
Mivel azonban az utóbbi három évtizedben hatalmon levő párt maradt a község élén, s ismerve a párt eddigi gyakorlatát, nem csodálkoznék, ha az „eszmei-politikai megfelelés” újból a polgárok érdeke, illetve a rátermettség és tudás fölé kerekedne.”
Hadzsy János
(fotó: maxmonting.com)
