„Albán csetnik” döntötte el a montenegrói választások sorsát! Miért rossz a délvidéki magyaroknak, hogy a nagyszerb áramlat győzött?
Egy mandátumon, egy képviselőn múlott a montenegrói választások sorsa. A mérleg nyelve végül egy elfajzott albán, Dritan Abazović lett, akit saját bevallása szerint az ismerősei egy része „bitangnak” és „albán csetniknek” is szólítja.
Abazović az Egységes Reformakció nevű fantompárt vezetője. A sors úgy hozta, hogy ez a kocapolitikus, aki mindeddig jelentéktelen kreatúra volt, most
megpecsételte egy egész ország jövőjét és közvetve az egész régió biztonságát is veszélybe sodorta.
Azzal, hogy nem Milo Đukanović pártjához és koalíciós partnereihez csatlakozott, hanem a nagyszerb érdekkörök által futtatott (és rossz nyelvek szerint Vučić által finanszírozott) opciót választotta, Abazović albán létére hozzájárult ahhoz, hogy Montenegró nagy valószínűség szerint a közeljövőben visszavonja Koszovó függetlenségének elismerését és fontolóra vegye a NATO-ból való kilépését is. Mi több, az sem lenne túlságosan meglepő, ha idővel a Szerbiával való esetleges egyesülés lehetősége is terítékre kerülne.
Még ha a Milo Đukanović ellen olykor elhangzó (de sohasem bizonyított) korrupciós vádakban lehet is némi igazság, tény, hogy a montenegrói lakosság sohasem panaszkodott, tüntetett az életszínvonal vagy akár a demokrácia hiánya miatt.
Továbbá az is tény, hogy Đukanović normális, harmonikus viszonyt ápolt az albánokkal, horvátokkal és a többi régióbeli népekkel, a békére törekedett.
Egyedül a szerb nacionalisták nem tudták őt megemészteni, kvázi azért, mert a nemrég elfogadott vallási szabadságokról szóló montenegrói törvény „veszélyezteti” a szerb pravoszláv egyház érdekeit.
Vagyis szándékosan értettek félre egy jogszabályt, ebből kifolyólag pedig ádáz kampány indult Đukanović pártja ellen – Belgrádból, ami végül idáig vezetett.
Miért fontos mindez a délvidéki magyarok számára (is)? Hogyan érintheti ez a a fejlemény a közösségünket?
Mint tudjuk,
minden vélt vagy valós szerb győzelem az igencsak cudarnak bizonyult szerb nacionalizmus fokozódásával és nem ritkán zabolátlan nemzeti eufóriával jár.
Márpedig tudjuk, hogy a „szerb felsőbbrendűség” elhitetése, önszuggerálása hova vezetett a nem is olyan távoli múltban, és hogyan bánt él a „mennyei nép” a nem szerb közösségekkel, köztük az itteni magyarsággal is.
A győztesek most még a montenegrói lakosság jelentős részén élik ki magukat, de a duzzadó önbizalmuk és a teljes dominancia érzése aligha engedi meg nekik, hogy itt megálljanak…
A helyzet aggasztó.
A képen: Dritan Abazović
