Elvitte a Covid – Meghalt a nagyszerb sovinizmus egyik legemblematikusabb figurája
Koronavírus okozta tüdőbetegségben 82 évesen elhunyt Amfilohije Radović, a montenegrói-tengermelléki egyházmegye metropolitája, a Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) egyik legbefolyásosabb püspöke.
Amfilohije Risto Radović 1990 óta volt a montenegrói-tengermelléki egyházmegye metropolitája. A Szerb Pravoszláv Egyházon belül a szentszávai nacionalista ideológia egyik legkeményvonalasabb képviselőjeként tartották számon, ízig-vérig nagyszerb volt.
Radović „komolyabb” pályafutását 1985-ben kezdte Bánát püspökeként. Ahogy a Magyar Szó napilap 1988-ban írta [1], ideológiai nézeteiről, illetve az életrajza szempontjából jelentős dolgokról már jóval előbb tudtak, mint ahogy megérkezett volna Versecre, hogy betöltse a bánáti püspök tisztségét. Hivatali tevékenységének rövid ideje alatt a nagyszerb nacionalista eszmék új melegágyává alakította át hivatali rezidenciáját, tribünöket szervezett, amelyeken a vele azonos nézeteket vallók— Vuk Drašković, Matija Bećković, Gojko Đogo és sokan mások azok közül a szerb értelmiségiek közül, akik azokban az években kitüntek nacionalista, nagyszerb eszméikkel – szólaltak fel.
A nyolcvanas években Amfilohije püspök tagja lett a Memorandum szellemi atyjának tartott Dobrica Ćosić és Antonije Isaković befolyása alatt álló Szerbiai Írószövetségnek. A nacionalista érzelmű szerb kommunisták és a nagyszerb pravoszláv kleronacionalisták egyfajta szövetsége már kialakulóban volt ekkortájt.
1990-ben ünnepségsorozatot tartottak a szerbek délvidéki betelepedésének 300. évfordulója alkalmából. 1990 márciusában Amfilohije Radović püspök számos pópa jelenlétében ünnepélyes liturgiát tartott Nagybecskereken. A szerbek 1690-es „nagy vándorlásának” emlékére megtartott egyházi szertartás után a templomban felszólalt a szélsőséges nézeteiről ismert Vojislav Šešelj, aki a beszámolók szerint beszédjében más nemzeteket becsmérelt.
Radović, akit a montenegróiak „Sotonának”, Sátánnak becéztek, 1990-ben került a montenegróitengermelléki egyházmegye élére, metropolitaként neofolklorizált és vallásilag nagyszerb eszméket terjesztett, nem ismerte el a montenegrói nemzetet, sem a montenegrói államot.
A kilencvenes években Amfilohije fanatikusan támogatta a volt Jugoszlávia területén zajló háborúkat, szorgalmazta Nagy-Szerbia létrehozását. 1991. július 12-én, a Julián naptár szerinti Szent Péter és Pál apostolok ünnepén Amfilohije a cetinjei kolostorban Željko Ražnatović Arkant fogadta, a „Tigrisek” hírhedt álkatonai alakulat, magyarán: szadista banda maffiózó vezetőjét.
Amfilohije ekkor megáldotta a „Tigriseket”, akik ezután több szlavón falut, többek között a magyarlakta Kórógyot és Szentlászlót is felégették, kirabolták, a nem pravoszláv templomokat felgyújtották, lakosaikat elhurcolták.
Az 1991-es horvátországi háború kitörés után Amfilohije Radović a dubrovniki harctéren kereszteket és ikonokat osztogatott a történelmi várost ostromló szerb és montenegrói csapatoknak, akiket guzlicán játszva buzdított harcra. (Dubrovnik ostroma alatt a szerb és montenegrói csapatok választás nélkül fosztogatták és ölték meg a helyi földműveseket, falvakat gyújtottak fel és pusztítottak el műemlékeket).
Amfilohije a dubrovniki fronton
1992 karácsonyán, miután visszatért a dubrovniki frontról, Amfilohije másodszor is vendégül látta Arkant, aki ekkor „megtiszteltetésben” részesült, hogy tigriseivel együtt „őrizte” a badnyákot a cetinjei kolostorban.
Amfilohije és Arkan 1992 karácsonyán
A boszniai háború alatt Amfilohije közeli barátja volt Radovan Karadžić egykori boszniai szerb elnöknek, akit tavaly jogerősen életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt az ENSZ hágai nemzetközi törvényszéki mechanizmusa. Radović gyakran meglátogatta Karadžićot, illetve a szerb katonákat a boszniai harctereken, akiket „hőstettekre” buzdított. „Érdemeiért” Karadžić a Njegoš-rend első fokozatú érdemrendjével tüntette ki a szélsőséges pravoszláv püspököt.
Felejthetetlen marad a 2003-ban meggyilkolt Zoran Đinđić néhai kormányfő temetésén mondott beszéde is, amelyben indirekt azzal vádolta meg a nyugatbarát miniszterelnököt, hogy ő maga volt bűnös saját haláláért.
2015-ben szintén nagy botrányt kavart azzal, hogy kitüntetésben részesítette a háborús bűnös Vojislav Šešelj csetnikvajdát.
Az elemzők szerint Radovićnak kulcsszerepe volt abban, hogy az augusztus végén lezajlott montenegrói választások után „szerb fordulatot” vett az ország, miután a szerbbarát erők szereztek többségi mandátumot.
https://www.youtube.com/watch?v=DKa2oU6ir7I
__________________
[1] Magyar Szó, 1988. február 19. 45. évfolyam, 48. szám
