A zombori vitézek hősi küzdelme a haza védelmében – 4. rész

Cikk sorozatunk negyedik részében a zombori 23-as gyalogezred vitézeire szeretnénk megemlékezni:

ZOMBORI 23-AS…

-népdal-

A zombori 23-as magyar regimenttel

Az én drága közvitézem, az is azzal ment el,

Piros arccal, piros ajkkal, mosolyogva kérte,

Hogy a rózsám, fehér rózsám tűzzem a keblére,

Az volt az utolsó rózsa mit neki adtam,

Az volt az egyetlen csókja, amit tőle kaptam.

Rózsa nyílik minden fámon, ott hervad az ágon,

Elpusztul a legédesebb, legdrágább virágom,

Hiába volt a kebelém, golyó ment a szívébe,

Piros ajka, piros arca, de fehér lett tőle,

Hiába volt a kebelén, ráömlött a vére,

Piros lett a, piros lett a fehér rózsám tőle…

Kézigránát, mint fogolyszabadító

Tíz orosz vette már körül Tolnai őrvezetőt. Fegyvere nem volt szuronyát elvesztette, kézigránátjai elfogytak, csupán öklével védekezett az ellene meredő húsz kar ellen. Ám elsorvadt ereje és nem tudott  többé ellenállni a tízszeres ellenségnek. Két orosz közrefogta és elvitte. Ám Tolnai őrvezető még nem hagyta fel teljesen a küzdelmet. Az esze még azon járt, miként szabadulhatna meg. Csodának kellett történnie, hogy kijuthasson őreinek kezei közül-és e csoda tényleg megtörtént-Nem az égből jött ugyan, de éppen a földről. Amint ugyanis Tolnai őrvezető leszegett szemekkel haladt kísérői között megpillantott a földön két kézigránátot. Egy pillanat múlva már kezében volt a gyilkos szerszám, s a következő pillanatban holtan bukott alá a két orosz. Tolnai őrvezető néhány perc múlva újból bajtársai között volt és hősiesen részt vett az ellentámadásban.

Kovács közvitéz hőstette

Mint az oroszlán küzdött az utolsó pillanatig Kovács közvitéz. Rohamra indult az orosz a 23-asok vonala ellen. Kovács fegyverét használja, amíg lehet. Mikor már nagyon közel van az ellenség kézigránátra kerül a sor. Nő az ellenséges hullahegy állásaink előtt, de az orosz újabb és újabb tömegeket dob a támadásba. Kovácsnak már nincs kézigránátja. Ekkor megragadja ásóját és ezzel sújt az ellenség felé. Két orosz kileheli ott a lelkét. Ám a következő pillanatban ő is súlyosan megsebesül és néhány perc múlva hősi halált hal.

A halhatatlan szakács

Kis Vince közvitézről valóban senki sem hitte volna, hogy valaha bekerül a hősök történetébe. Mert bár ő katona volt testestől-lelkestől, mégis kevés dolga akadt a puskával. Mert fegyver és szurony helyett ő a harctéren is a kanalat forgatta és mialatt bajtársai küzdöttek, ő a gulyáságyúnál működött hogy jól megérdemelt friss gulyást adhasson bajtársainak, ha elcsendesült a vihar. Ám a mostani harcok heve őt is elkapta. Mikor látta hogy századja rohamra indul, szót sem szólva senkinek, hozzájuk csatlakozott és velük rohant a halálos küzdelembe. Úgy harcolt mint igazi hős, míg csak kézitusában meg nem sebesült és vissza nem vitték.

Egy bibliai hős

Simson és a filiszteusok története jut az ember eszébe, ha Juhász István történetét meghallja. Ezt a derék közvitézt körülvete egy sereg orosz. Egyedül annyi sok ellen egyetlen kézigránáttal kezében jobbra-balra sújtva küzdött. Midőn ereje már fogyni kezdett, működésbe hozta a gránátot. A levegő megdübörgött holtan feküdt a földön hat orosz, de ott volt közöttük megállott szívvel hős Juhász István is, a modern háború Simsonja.

Feltámadás után

Sebestény Béla zászlóst egy közelben lecsapódó gránát betemette. Hű emberei azonban-bár az ellenség hevesen tüzelt- kiásták és a feltámadott zászlós újból harcra kész. Ám ekkor észreveszik emberei hogy lábán megsebesült és el akarják vinni. Sebestyén zászlós azonban nem megy, botra támaszkodva ott küzd mindaddig, míg a tartalékok segítségére nem jönnek.

Emlékek: Így harcoltak a bácskai legények az első világháborúban – 3. rész | Délhír Portál

Folytatjuk sorozatunkat, amelyben bácska hősi fiait mutatjuk be az I. világháborús harcokban. Ezúttal a Hatosok, vagyis az újvidéki 6-ik gyalogezred történeteiből válogattunk. Megnémult a géppuska mellett. Duhacsek Antal szakaszvezető talán sohasem fog előszóval beszélni hősies magaviseletéről. Bátran és rettenthetetlenül kitartott gépfegyvere mellett, midőn egy közelben lecsapó gránát légnyomása a földre terítette.