Kinek a „találmánya” a nők napja?
Az álabbi összeállítással még véletlenül sem szeretnénk bárkit is lebeszélni arról, hogy ma kedveskedjen a szebbik nem (számára fontos) képviselőinek.
Mi több, a nők többségének egész évben kijárna az a figyelmesség, amelyben március nyolcadikán részesül.
Tehát az ünneprontás legkisebb szándéka nélkül idén is csokorba szedtük mindazokat a tényeket, amelyek miatt akadnak férfiak és a nők egyaránt, akik szerint a nők napja „akár megalázónak is minősíthető”.
Lássuk tehát a nőnap előzményeit (amely immár aligha nevezhető nemzetközinek, hiszen számos országban úgymond kiment a divatból, vagy csak egyes körök ünneplik).
A nőnap bevezetése Clara Zetkin német szociáldemokrata politikusnő nevéhez fűződik.
Ki volt Clara Zetkin? 1857-ben Clara Eissner néven látta meg a napvilágot. Már fiatalon csatlakozott az alakulófélben levő németországi szocialista mozgalmakhoz, azonban Bismarck 1878-ban betiltott a második birodalom területén mindenféle szocialista szervezkedést. Ezért Eissner svájci, majd franciaországi emigrációba vonult.
Fontos szerepet játszott a marxizmus elveinek elterjesztésére 1864-ben alapított I. Internacionáléban. Élettársa lett egy orosz anarchistának, Josip Zetkinnek, akinek felvette a nevét is. 1907-ben a Németországi Szociáldemokrata Párt női tagozatának vezetője lett. A marxista Rosa Luxemburggal és más elvtársaival hozta létre 1916-ban a Spartacus Szövetséget, amely 1919-től Németország Kommunista Pártjaként működött. Magyarán: Clara Zetkin egy megrögzött, vérbeli komcsi volt.
A II. internacionálé VIII. kongresszusán 1910. augusztus 28. és szeptember 3. között határoztak arról, hogy a nők választójogának kivívása érdekében nemzetközileg is nőnapot tartanak. A határozatot a kongresszus elfogadta, de a megemlékezés pontos dátumáról nem született döntés.
1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg a világon először a nemzetközi nőnapot.
Magyarország a nőnapi felhíváshoz (a szociáldemokrata baloldali körök nyomására) először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott.
A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek.
A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált, és az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnapot 1948-tól szovjet mintára március 8-án tartották meg.
Ezek voltak tehát az előzmények.
Mára a nőnap úgymond vesztett politikai jellegéből, amolyan „virágos, kedveskedős” megemlékezés lett belőle (egyes országokban), de azért talán nem árt szem előtt tartani, hogy mégiscsak egy feminista-kommunista, munkásmozgalmi találmányról van szó.
(fotó: history.com)
