Boszniai és szerbiai mélyszerb „történészek“ által írt könyvekből tanulnak majd a délvidéki magyar diákok?
Aleksandar Vučić szerb rezsimfő és Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság önkényuralkodója Belgrádban megállapodott abban, hogy a boszniai Szerb Köztársaság „szakértői“ közösen szerkesszék a szerbiai „szakértőkkel“ a „nemzeti érdekeket szolgáló tankönyveket”, mégpedig a történelem, a földrajz és a szerb nyelv és irodalom tantárgyakhoz kapcsolódó tankönyveket, amelyekből tanulni fognak mind a szerbiai, mind a boszniai szerb diákok.
Vučić március 1-jén a buducnostsrbijeav-Instagram oldalán jelentette be, hogy kizárólag az állami tankönyvkiadókra fogják bízni a „legfontosabb tankönyvek“ készítését, ami Szerbia számára „kiemelkedően fontos közérdek“.
Branko Ružić oktatásügyi miniszter ezt követően közleményt adott ki, melyben kiemelte, hogy a nemzeti történelem és identitás megőrzése szempontjából rendkívül fontos a kezdeményezés.
Két nappal később az Oktatásügyi Minisztérium bejelentette, hogy Ružić indítványozására munkacsoportot hoztak létre, amelynek az a feladata, hogy kidolgozza azt a törvénymódosítást, amely lehetővé tenné Szerbiában a „nemzeti érdekeket szolgáló tankönyvek” bevezetését az általános és középiskolák számára, még pedig a történelem, a földrajz és a szerb nyelv és irodalom tantárgyakból.
Hivatalosan, a „nemzeti érdekeket szolgáló tankönyvekről” szóló ötlet Aleksandar Vulin szerb belügyminiszter fejéből pattant ki, aki Milošević felesége, Mira Marković „vörös boszorkány“ közvetlen munkatársaként kezdte politikai pályafutását (noha tudni lehet, hogy Vojislav Šešelj csetnikvajda a valódi ötletgazda).
A jelenlegi szerbiai helyzetet ismerve elmondhatjuk, hogy az új tankönyvek felvonultatják majd a nagyszerb soviniszta misztifikáció, történelemhamisítás és propaganda teljes eszköztárát, jóval nagyobb mértékben, mint az eddigi tankönyvek.
Mint tudjuk, a délvidéki magyar tanulók többnyire magyar nyelvre fordított szerbiai tankönyveket használnak. Az ilyen tankönyvek számunkra teljesen elfogadhatatlanok, hiszen – amellett, hogy elferdítik a történelmi tényeket – nagyban ösztönzik az asszimilálódást. Ezért az egyetlen megoldás lenne a magyarországi tankönyvek beiktatása. Ha a boszniai szerb (és hozzátesszük: a magyarországi szerb) tanulók a belgrádi tankönyvkiadó intézet tankönyveiből tanulhatnak, akkor a délvidéki magyarokat sem lenne szabad megfosztani attól a jogtól, hogy szülőföldjükön a magyarországi tankönyvekből gyarapítsák tudásukat.
(A kép illusztráció)
