Egy 81 éves magyarkanizsai néni kálváriája a szerbiai egészségüggyel
Az egy éve tartó világjárvány rámutatott, hogy legtöbbet az egészségügyben dolgozó szakembereknek köszönhetünk. Ők dolgoztak a legtöbbet azon, hogy a válságos helyzetet minél könnyebben vészelhessék át azok, akik igazán betegek voltak, ebben a nehéz időszakban és példaként szolgáltak emberségből és munkabírásból is.
Azonban a szerbiai egészségügy kapcsán sajnos továbbra is lehet hallani megrázó eseteket, amellyel egyes szakdolgozók pont a lelkiismeretesen dolgozó kollégáik becsületét rombolják le sokszor egyszerűen az empátia hiányából vagy sima nem törődömségük miatt.
Egy ilyen elszomorító esetről számolt be egy magyarkanizsai olvasónk is, aki saját nagymamájának a viszontagságait írta meg nekünk, amelyet a helyi egészségügyben kellett megtapasztalnia.
A történetem a 81 éves nagymamámról szól – kezdi történetét olvasónk.
„A nagyi nemrég megbetegedett. Láz, köhögés és orrfolyása volt ezért reggel 8 órára bevittem a magyarkanizsai egészségházba. Ekkor már elég rosszul volt, támogatnom kellett, mert alig tudott bemenni. Hozzáteszem pár hónapja elesett és 3 helyen tört el a válla.
Nagy nehezen besétált a váróterembe, majd ezután 4 óra várakoztatás után szólt, hogy elengedték, elvégezték rajta a covid tesztet, mehet haza. Ezután haza vittem a nagymamát és egyből az ágyba fektettem, mert nem bírt mozdulni se a fáradságtól. Majd ezt követően délután 16:00-kor csörgött a telefonja, hogy érkeznek a mentősök 15 perc múlva, mert tüdő gyulladása van. A koronavírus tesztje pedig pozitív.
Így végül 17:00 órakor bevitték a szabadkai kórházba, ahol a folyosón hagyták a 81 éves nagymamámat. Hozzáteszem ülni, állni már így sem tudott és még pluszban a betegség is súlyosbította az állapotát. Szabadkán azt mondták neki várjon, mert nincs ágy ahova fektessék, de amint felszabadul egy hely, akkor befektetik. A nagyim nagyon ügyes, mobiltelefonja is van, így szerencsére tudtunk vele beszélni. Hiszen mindenki aggódott érte és többször is hívtuk.
A beteg nagymamám csak sírt és köhögött a telefonba, hogy nem bír ülni, de nincs még ágya sem. Ezt egészen este 11-ig bírtam, ekkor elegem lett és elborult az agyam. Felhívtam a szabadkai kórházat, hogy délután óta mégis miért a folyosón van a nagymamám?! Ők persze megnyugtattak, hogy egy kis türelem és ágyban lesz. Hajnali egykor hívtam ezután a nagyit, hogy van e már ágya, de nem volt, így aztán hajnali 2 órakor hazahozták a mamát házi ápolásra…
Kérdem én: miért kell szenvedtetni egy 81 éves nénit?! Ha baj van és beteg, akkor miért küldik haza a kórházból és ott miért nem tudnak foglalkozni vele 7 órán keresztül sem? Vagy a magyarkanizsai egészségház miért nem telefonál Szabadkára, hogy van egy beteg vihetik-e, van e szabad ágy és kapacitás a fogadására? Nagyjából ennyi lett volna és nem szenvedtetik meg az én szegény beteg nagyimat. Nem értem miért kell így bánni emberekkel, de mélységesen bánt és fáj az ami vele történt.”
Kép: illusztráció
