„Doroszló népe ünneplőben fogadta a magyar csapatokat“

80 éve írták a lapok:

A szerbek felrobbantottak a Ferenc -csatorna hídját. Alapos munka volt; a két hídfőn kívül nem maradt semmi. A gerendát és a padlót hidászaink összegyűjtötték, felhasználják az új szükséghíd építéséhez,  addig azonban folytatni kellett az előnyomulást, két katonai híd is áll a régi mellett.Az egyiken a gyalogság vonult át már napokkal ezelőtt, a másikon most dübörögnek keresztül a tüzérezredek, autók, teherkocsik és a vonatok végeláthatatlan sora. Pompás a munka, amit hidászaink végeztek és pompás a kép, amely szemünk elé tárul: aranyfényben úszó termékeny tavaszi mezők, gyönyörű magyar katonák, türelmetlen nyihogó lovak, harsányan búgó motorok, parancsokat osztogató tisztek – lüktetés, lendület, jókedv és harci láz. Villámgyorsan és akadálytalanul megy az átkelés, azután jó úton tovább Doroszló felé.

Tiszta magyar község, mindenki az utcán. A népviselet pompásabb, színesebb, mint bárhol másutt ezen a vidéken.A magyar fajta ízlés és pompaszeretete párosult a bő tarka szoknyákban, a hímzéssel zsúfolt élénkszínű viganoban és a sajátságos kicsiny fejdíszben. így járnak itt hétköznap is kicsinyek és öregek. Gazdag falu, jó birtokelosztással,  tiszta , kényelmes házakkal, nyíltszívű kulturált, értelmes emberekkel.

A honvédség öröme leírhatatlan, mindenki otthonérzi magát és mindenkit édes testvérként fogadnak.Erdélyben sem volt boldogabb falu, mint Doroszló. Az első nap reggelig állt a bál, másnapra azután érvénybe lépett a szesztilalom és megkönnyítette a pihenést a honvédeknek, akik úgy indultak tovább, mintha hazulról mentek volna, tisztán, jókedvűen, jóllakottan, az új,szép és nehéz feladatok felé.

(Forrás: Magyar Távirati Iroda, 1941. április 16)

Bácska felszabadításának első hősi hatottját a magyarság díszőrsége mellett eltemették Horgoson

Bujkáló  csetnik-merénylők  orrul lelőtték Martonos felszabadításának egyetlen áldozatát

Húsvét másodnapján kísérték ki a visszatért Horgos kis temetőjébe a magyar feltámadás első hősi halottját: Bozsik Vendel közkatonát. Bozsik Vendel a miskolci tüzérezred katonája volt, borsodmegyei születésű, nőtlen közlegény, akit a már csak emlékké vált trianoni határ mentén feküdt Martonos község piacán orvul lőtték le a bujkáló csetnikbandák. Ő volt a horgosi bevonulás egyetlen áldozata, haldokolva állították bajtársai Horgosra s Bozsik Vendel búcsút vett tőlük, amikor a miskolci legények a magyar féltámadás gyönyörűséges riadóra tovább meneteltek az ezeréves határok felé. Ő ott maradt a horgosi temető halottasházában, a tavasz virágpompájától magasan borított ravatalon, amelyhez könnyes szemmel  imádságos lélekkel járt ki húsvét két ünnepnapján Horgos és a közeli községek népe …

Szeged-Alsóközpontról népes testvérküldöttség ment át Horgosra hétfőn délután, hogy magához ölelje a visszatért horgosi magyarok és tisztelegjen a délvidéki feltámadás első hősi halottjának ravatalánál. A tízezernyi lelket számláló Horgos nagyközség magyarjai már hétfőn reggel bekocsiztak, bekarikáztak Szeged-Alsóközpontra s ők hozták a hírt, hogy katonatemetés lesz délután a horgosi temetőben. Az alsótanyaiak élén motorbiciklin érkezett meg Horgosra Farsang László alsóközponti segédlelkész, akire az a hivatás várt, hogy a temetési szertartást ő vezesse. A miskolci ezred ugyanis messze járt már Újvidék felé, tábori lelkész nem kísérhette a hősi halottat utolsó útjára, a horgosi plébános gyengélkedett s Körmöczi Mátyás horgosi segédlelkész kérte fel az alsóközpontiak népszerű segédlelkészét a végtisztességi szertartás elmondására.

Díszőrség és vírágpompa húsvéti sugárözönnel ragyogott a nap a horgosi temetőben, amikor megkezdődött a temetési szertartás. Bozsik Vendel közkatona koporsóját a tavaszi virágok, koszorúk hatalmas tömege borította el. Horgos magyarjai a feltámadás örömével szívükben s a felszabadítók iránti hála könnyeivel szemükben hozták el virágkoszorúikat és hatalmas bokrétáikat a hős honvéd ravatalára: 57 hatalmas koszorú és 57 illatos virágcsokor díszítette a koporsót, amely mellett honvéd díszőrség sorakozott fel. A katonai díszőrségen kívül még egy díszőrség állott sorfalat: a horgosi magyar közművelődési egyesület kebelében alakult „Horgos Gyöngyösbokréta“  színpompás népviseletben sorakozott fel a koporsó körül. Farsang László alsóközponti segédlelkész Körmöczi Mátyás horgosi segédlelkész asszisztenciája mellett vezette a temetési szertartást. A kántor búcsúztatója elhangzott, majd lezárták a koporsót és a halottasháztól nem messze, a harangláb tövében kijelölt sírhelyre vitték. Itt megható búcsúbeszédet mondott a kivezényelt díszőrség parancsnoka, egy utászszázados, aki katonásan rövid és hatásos szavakkal beszélt a hősi halált halt közkatonáról. Elmondotta, hogy Bozsik Vendel közkatona az elsőként visszatért Felvidékről indult el, hogy teljesítse, mint a többi hős magyar honvéd a kormányzó úr hadparancsát: „Előre az ezeréves határokig!” Bozsik Vendel  teste csak a trianoni gyászhatárig jutott el, mert orvul elvette életét egy bujkáló ellenség golyója, de a lelke tovább menetel a miskolci bajtársakkal a szent cél felé…

Szem nem maradt szárazon, amikor az utászszázados katonás hangja utolsó búcsút vett a hős bajtárstól. A horgosi egyesületek a a község nevében dr. Reöck Andor horgosi  földbirtokos búcsúzott a hős honvédtól. Köszönetet mondott a diadalmas magyar Hadsereg közkatonájának, amiért húsvét szent ünnepére a honvédség elhozta a magyar Délvidéknek a kettős feltámadást: a lélek és a magyar föld  feltámadását. A hős honvéd katona nem ment tovább bajtársaival, hanem ott maradt az elsőként felszabadult Horgos községben, mint örök szimbóluma a magyar hősiességnek, testvérszeretetnek, önfeláldozásnak.

Soha el le hervadjon a virág  

Körmöczi Mátyás horgosi segédlelkész búcsúztatta ezután a hősi halottat.

A hívekhez intézett szavait és felhívta őket a magyar honvéd emlékének ápolására.

— Sírján, amelyét mindnyájan gondozni fogunk, soha el ne hervadjon a virág  — mondotta és reményét fejezte ki afölött, hogy később emléket állítanak a felszabadító hadsereg első hősi halottjának fejfája helyére, emléket, amely megőrzi a horgosi magyar szívekben a feltámadás csodálatos élményét ás örök magyar hitét.

A díszőrség parancsnoka vigyázzt vezényelt, majd felharsant a kürtszó  és a bajtársak tisztelgése, a község magyarjainak őszinte könnyei, a horgosi tűzoltózenekar gyászindulói mellett Bozsik Vendel hős magyar honvéd megtért pihenni abba az ősi magyar földbe, amit apáink vére öntözött, a mi hitünk őrzött és a diadalmas magyar hadsereg ereje visszaszerzett minden magyaroknak az 1941. év Feltámadás ünnepén, mindörökre.

Kiásták a földből a fel nem robbant jugoszláv repülőbombákat

Emlékként gyűjtik a lelőtt szerb gépek törmelékdarabjait

A múlt heti minősíthetetlen bombatámadás nyomait nagyrészt már eltüntették a szegedi utcákról. A légitámadással kapcsolatban különös gyűjtési szenvedély észlelhető most Szegeden. A lelőtt jugoszláv repülőgépek valóságos romhalmazzá váltak, jóformán nincs egyetlen ép darabjuk sem, a szárnyak is ezernyi darabra törtek. A lelőtt gépeket az emberek tömegei nézték meg és mindenki igyekezett egy-egy darabka géptörmeléket szerezni.  „Talizmánként“ gyűjtik ezeket az emberek a múlt hétfői minősíthetetlen repülőtámadás vissza nem férő emlékeképpen.

A múlt vasárnap óta tizenkét légiriadót élt át Szeged lakossága. Megállapítható, hogy a közönség fegyelmezetten viselkedett a légiriadók alatt és az elsötétítés tekintetében is — néhány kihágástól eltekintve — alig van ok a panaszra.

A  jugoszláv csapatok által felrobbantott híd Zentánál

Buócz Béla főkapitányhelyettes fontos megbízatást kapott a felszabadult Délvidék rendőrségének megszervezésére

A Délvidék visszatérésével — dr. Borbola Jenő rendőrfőtanácsos Kolozsvárra való eltávozása után újabb fontos, vezető állást betöltő rendőrtisztek és tisztviselők távoztak el, egyelőre ideiglenesen a szegedi rendőrkapitányságról. A belügyminiszter több rendőrfőtisztviselővel együtt elsőrendű szolgálati érdekből a felszabadult Szabadkára vezényelte dr. Buócz Béla rendőrfőkapitányhelyettest, a szegedi rendőrség vezetőjét. Dr. Buócz Béla szabadkai küldetése a felsőbbség részéről elismerése annak a nagyértékű rendőri munkának, amelyet a főkapitányhelyettes az elmúlt évtizedek alatt elsősorban a szegedi kapitányság élén és Szeged közbiztonsága érdekében kifejtett. Buócz Béla maga is délvidéki, a háború alatt mint a bánáti Versec  város főkapitánya működött, nemrégiben ünnepelte 25 éves főkapitányi jubileumát. Kiküldetése valószínűleg nemcsak Szabadkára szól majd, hanem az egész visszatért Délvidékre, ahol valószínűleg  az ottani rendőrkapitányságok megszervezésére is megbízást kap. A főkapitányhelyettessel együtt távozik Szegedről ugyancsak Szabadkára egyik legkiválóbb és legbelsőbb munkatársa: dr. Tamás András rendőrfelügyelő, aki legutóbb az alsóközponti rendőrség vezetését látta el. Az újvidéki rendőrőrszemelyzeti osztály megszervezésére kapott megbízatást dr. Jelenffy Szilárd rendőrfőfelügyelő. Ugyancsak a Délvidékre vezényelte a belügyminiszter dr. vitéz Kolozsváry Andor rendőrtanácsost, a bűnügyi osztály vezetőjét. A detektívtestület tagjai közül Bánsági Ede Csoportvezető Újvidékre, Tóth György detektív Szabadkára, Adamkovich János csoportvezető is a Délvidékre távozott. A szegedi rendőrkapitányság vezetésére dr. nemes Szemerey István ny. rendőrfőtanácsos, a kapitányság eddigi helyettes vezetője kapott megbízatást. Dr. Szemerey főtanácsos már át is vette a kapitányság vezetését.

(Forrás: Délmagyarország, 1941. április 16., 17. évfolyam / 85. szám)