„Javulnak a közlekedési helyzetek a Bácskában“

80 éve írták a lapok:

Javulnak a közlekedési helyzetek a Bácskában, utászaink mindenütt helyreállították a csatornák hídjait

A többnapos borús és esős idő után szombaton ismét kisütött a nap. Szikkad a végeláthatatlan, a vendégmarasztaló sártenger s az utak lassanként ismét s az utak lassanként ismét járhatókká váltak.

Itt a Bácska tanyavilágának kellős közepén  óriási jelentősége van az időjárásnak különösen  –  ha a mezőgazdasági szempontoktól eltérünk – a közlekedés tekintetében. A Hódságon például egyetlen úgynevezett köves úton közelíthető meg Szabadka és azok a községek, amelyek e mellett az út mellett fekszenek, jól jártak; könnyen vihetik terményeiket eladni s ha gyorsan megkötik a vásárt, még aznap otthon is  lehetnek. De nem ilyen jó a helyzetük azoknak a községeknek vagy tanyáknak, amelyek távol esnek a köves úttól. A községi és dűlőutakra megformuláztak ezt az elnevezést: nyári út. Ezeket a nyári utakat esős időjárás alatt térdig érő sár jellemzi s ezeken most a honvédség bevonulásakor is elakadtak az autók és szekerek.

A bevonulás első napjainak virágzó csetnikvilágában a köves utak melletti községek és tanyák pacifikálása gyorsan ment, mert ahol a honvéd megjelent, ott nem sok babér termett az okvetetlenkedő, lesből lövöldöző csetnikek számára. A honvédkötelékek körülvették a gyanús községet vagy tanyát,  tűz alá vették a csetnikházat, majd megrohamozták s fülüknél fogva húzták elő a remegő lesipuskás „hősöket“.

A mellékutak, a nyári utak mellett fekvő tanyákat azonban nehezebb volt megközelíteni a tapadós dágványban s egyedül ennek volt  tulajdonítható, hogy egyes eldugott szerb községekben és tanyákon még akkor is lövöldöztek, amikor honvédségünk gyorsan mozgó alakulatai már 50-80 kilométerre előljártak. A most beköszöntött jó idő tehát siettetni fogja a csetnikbandák végleges kifüstölését s így a Bácskában nyugalom lesz.

A bácskai nép egyébként alig várja, hogy beálljon a nyugalom. Errefelé mindenütt rendkívül dolgos nép lakik, amelynek keze alatt szükséges itt,  hogy égjen a munka, mert mindenki jómódú, földje van, amelynek megmunkálása és kezelése a család apraját ás nagyját igénybe veszi.

Most már több mint két hete, hogy a gazdák nem mernek kimenni a tanyákra, sokan azt sem tudják, mi van különlakó alkalmazottaikkal  vagy hozzátartozóikkal, esett-e kár a felszerelésben, vagy a baromfiállományban.

A lakosság a mai első szép tavaszi napon mindenütt kitódult az utcákra, különösen a nagyobb községekben, s arcukról leolvasható jóérzéssel szemlélik a megállás nélkül vonuló magyar honvédeket, akiknek jelenléte egyedüli biztosítéka a rendnek és nyugalomnak.

A bácskai útviszonyokon sokat rontott az is, hogy a Szabadkára  vagy Zomborba irányuló utazás közben minduntalan át kell kelni a Ferenc-csatornán és a Ferenc József-csatornán. A hidakat ugyanis a csetnikek mindenütt felrobbantották, az új hevenyészett hidak felállítása és üzembehelyezése pedig több napot vett igénybe.

Újverbász és Kúla között a Ferenc József -csatorna magas betonhídját a csetnikek a magyar gyorscsapatok előtt félórával robbantották fel. A robbantó csetnikek két nap múlva kézrekerültek, utászainknak azonban igen sok munkát adott a híd helyreállítása.

Most már mindenütt állnak a hidak, úgyhogy a köves utakon, különösen a jórafordult időjárás mellett, a Bácska legdélibb pontjairól is három óra alatt ellehet érni gépkocsin akár Zombort, akar Szabadkát, kivétel Újvidék, amelyet Szabadkával műút  köt össze; ezen a körülbelül 110 kilométernyi távolságot száraz időben egy-másfél óra alatt meglehet tenni gépkocsin.

Zomborból Szabadkát csak kerülő úton lehet elérni gépkocsin. Zomborból Cservenkán keresztül Kúlára, onnan pedig Új – és Óverbaszra megy át az ember, azon a köves úton, amely  Óverbásztól körülbelül 5 kilométernyire torkollik be a szabadkai műútba Bácsfeketehegynél, innen Szabadka a betonúton még 52 kilométer.

A falvakban az optimisták azt állítják, hogy mihelyt beköszönt a tartós jóidő, a kisebb falvakat összekötő nyári utak is alkalmasakká lesznek a gépkocsik közlekedésére. Ezt majd a jövő mutatja meg. Egy bizonyos: hogy a szerb világ alatt még Délbácska köves útjain is kevés autó közlekedhetett, amit mutat az, hogy a szekérbe fogott lovak rendkívül ijedősek. Azt, hogy a szekeret az árokba ne fordítsák, gyakran csak úgy lehet elkerülni, hogy az autó megáll, míg a szembejövő szekér elhalad mellette.

Most mindinkább béke és nyugalom lesz úrrá a csetnikektől felzaklatott Bácskában, megélénkülnek a falvak utcái, s lassanként üzembe kerülnek a nyári utak is, hogy rajtuk szállítsák az Istenáldotta fekete bácskai föld gyümölcseit.

(Forrás: MTI)

Négy nagy cukorgyár a felszabadult Délvidéken

A déli határok visszatérésével hatalmas mezőgazdasági gyártelepeket is visszakapunk.Négy nagy cukorgyár került vissza az anyaországhoz. Ezek közül a legtöbbet emlegetett a baranyavári cukorgyár, amely a háromszögben   van és annakidején a Hitelbank, valamint a Frigyes főherceg hitbizományának közreműködésével létesült. A világháború végével a jugoszláv állam kisajátította a cukorgyárat, de a főhercegi család a hágai bíróság előtt pert indított amelyet meg is nyert. Ennek dacára Frigyes főherceg családja, illetőleg a hitbizomány nem tudott megegyezni a jugoszláv kormánnyal.

Visszakerült hozzánk az újverbászi cukorgyár, amely hatalmas kapacitású és amely a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank érdekeltsége. Hazatért az anyaországhoz a cservenkai cukorgyár, is, amely a Prager Kreditbank érdekéltsége. Előreláthatólag visszakerül hozzánk a nagybecskereki cukorgyár is, amely a Leszámítolóbank és egy svájci érdekeltség érdekköréhez tartozik.

Hatalmas kender- és lenipari érdekeltségek is visszakerülnek az országhoz. így mindenekelőtt az újverbászi kendergyár, azután a hódsági kendergyár, továbbá a kisebb üzemek egész sora.

Visszakaptuk a legnagyobb halpiacot, amely Apatinban van és a legnagyobb komlótermő területeket, amelyek a sörgyárak szempontjából igen fontosak. Kisebb gépgyári üzemek is vannak és vegyigyárak a visszatért területeken, azonban elsősorban a mezőgazdasági ipari üzemek bírnak nagy jelentőséggel.

Szerb szakaszt fogtak el a fapuskás leventék

Valahol Délmagyarországon… A honvéd propagandaszázad tudósítója érdekes részletet közöl a beremendi leventék hőstettéről. A beremendi határmenti község leventéi, amikor a kormányzó hadparancsa ismeretessé vált, önként jelentkeztek összekötő szerepre. Zsombékok és nádasok között, járhatatlan utakon, sokszor derékig vízben, kerékpárjukat a fejük fölé tartva figyelték az ellenség mozdulatait. A fapuskákkal felszerelt leventék egyik csoportja egy összekötő felderítés alkalmával találkozott egy három tagból álló szerb előőrssel, A találkozás olyan hirtelen történt, hogy elbújni vagy megfutamodni nem lehetett. Az egyik levente erre lekapta fapuskáját a válláról és megadásra szólította fel a szerb járőrt. A szerbek eldobták puskáikat és megadták magukat. Ezzel a három karabéllyal később húsz szerb fegyvert szereztek a beremendi leventék. Munkájuk azonban még most sem fejeződött be, most már a csetnikek felkutatására indultak és sikerült is nekik több csetniket elfogni és a honvédeknek átadni.

(Forrás: Délmagyarország, 1941. április 22., 17. évfolyam / 90. szám)