„A csetnikek“
80 éve írták a lapok:
Még a dobrovoljácoknál is vakmerőbb, halálraszántabb, mindenre kész elemek a csetnikek. Ez az avantgárda a jugoszlávok halállégiója volt. A csetnik szó a cseta szóból ered, ami századot, légiót jelent. A csetnikek megesküdtek, hogy minden eszközzel, életük gondolkozás nélküli feláldozásával, minden helyen és minden időben habozás nélkül irtják, pusztítják a délszláv haza ellenségeit. Hegyes bocskort, fekete daróckabátot és halálfejes kucsmát viseltek. Most persze levetették félelmes külső ismertető jeleiket s polgári ruhába öltözve, földhözragadt nyomorultakként rongyosan bujkálnak s búvóhelyeikről kísérlik meg orvtámadásaikat. Ők a komitácsik utódai. Most azért hívják őket csetnikeknek, mert a szerbek a komitácsi elnevezést megszüntették. A komitácsi szó ugyanis a komité szóból ered. A komitácsik a macedón komité harcos tagjai voltak, márpedig a macedón komité legnagyobbrészt a macedóniai bolgárok felszabadítása érdekében küzdött. Ezért vált rossz hangzásúvá a háború után Jugoszláviában a komitácsi elnevezés.
Hogy a csetnikek milyen eszközökkel küzdenek, arra százával sorolhatnánk fel megdöbbentő példákat. A csetnik nemcsak saját személyében veszedelmes ellenség – felesége, kiskorú gyermeke is bármikor kész merényletekre .
Ismerünk esetet, amikor egy csetnik mosolygó arccal a kis fia hóna alól lőtte le a gyermekét simogató honvédet. Az egyik tanyai házba behatoló honvédek egy anyát tettek ártalmatlanná, aki az egyik kezével bölcsőt ringatott, a másik kezével pisztolyt emelt lövésre.
A honvédségnek harcszerűen kellett megközelíteni az egyedülálló majorokat, a legveszedelmesebb csetnik-fészkeket s gyakran kellett a makacs lövöldözőkre gyújtógránátokkal rágyújtani a házat. Egyes helyeken csetnikek kényszerítették magyar tanyák lakosait, hogy puskával lőjenek a közeledő magyar katonaságra. Ilyen helyeken hosszadalmas és óvatos munkával sikerült csak a tisztogatás.
Szerencsére vannak olyan jelenségek is, amelyek ma már mindjobban megkönnyítik a honvédség munkáját. Sok bácskai helység van, ahol a szerbség vezetői belátták, hogy értelmetlen az ellenállás, ami csak az itteni szerb nép romlását idézheti elő. A dunamenti nagy lélekszámú Palánka és Ópalánka községek szerb hatóságai s a szerb papok például már lojálisán együttműködnek a honvéd rendcsináló szervekkel, aminek örvendetes eredménye, hogy Palánkán visszatért a nyugodt élet s a rendes munka.
Az ellenséges és megbízhatatlan elemek tervszerű ártalmatlanná tételén kívül javában folyik a honvédség műszaki felderítése is. Ahogyan végig fésülik a hatalmas kiterjedésű vidéket a tisztogatás érdekében, ugvanúgy boronálják végig a műszaki csapatok a terepet, hogy a tányéraknák rejtekhelyeit megtalálják és a robbanó anyagokkal zsarolt kis erődöket ártalmatlanná tegyék.
Újvidék a múlt hét péntekén visszanyerte megszokott mindennapi képét. Kora reggel megindultak a villamosok és a szokásos hetipiacot is megtartották. Újra kinyitották az üzleteket és a lakosság igyekezett beszerezni szükségleteit, amelyek megvételére három-négy napon keresztül nem volt módja. Az elektromos művek emberei a város nagy részében kijavították a megrongálódott villamosvezetékeket és üzembe helyezték az utcai világítást is. A gyárak és a kisebb üzemek is megkezdték rendes munkájukat s főképp azok az ipari vállalatok állottak újra munkába, amelyek nagyobb számú munkás tömegeket foglalkoztatnak. Három-négy napos szünet után újra megteltek az utcák és Újvidék lakossága megdöbbenve szemlélte a csetnik-bandákkal folytatok harcok nyomait.
A város több része szenvedett súlyos sérüléseket az utcai harcok során. Különösen a Futaki úton lévő házak rongálódtak meg erősen, mert vasárnap éjszakai komitácsi orvtámadás innen indult el és a magyar honvédek ezt a részt vették legerősebben tűz alá. A csendőrségi laktanya egész homlokzata beomlott és a tetőzetnek alig maradt nyoma. Ugyanilyen sors érte az adóhivatalt és több szomszédos lakóházat is. Ezeknek az épületeknek padlásain rejtőztek el ugyanis a csetnikalakulatok és innen ontottak tüzet az éjszaka leple alatt a bevonuló magyar honvédek felé. Az épületek falain nemcsak puska és gépfegyvergolyó-nyomok látszanak, hanem hatalmas rések is tátonganak, amelyeket a honvédség nehéz puskái és kisebb nyomai különösen az egyik, a város több részén látszanak meg a harcok nyomai, különösen az egyik, a város határában felépült dobrovoljác telep rongálódott meg súlyosan. Ezt a telepet a csetnikek nem akarták kiüríteni és gépfegyvertűzzel, golyószórókkal lövöldöztek lesből a magyar honvédek felé. A honvédség bekerítette a telepet és rövid, de heves tűzharc után megsemmisítette a csetnikbandát.
Mély részvéttel vette tudomásul a város lakossága, csetnikbandák orvtámadása több halálos áldozatot követelt. A komitácsik golyói megöltek egy fiatal nemzetőrt, halálos sebet kapott Selb Gyula, Szűcs Imre, Müller Gyula, Szegő nyugalmazott tanító és felesége. Ezenkívül többen megsebesültök, de szerencsére állapotuk nem veszélyes.
A honvédség két napos tisztogatási munkája teljes sikerrel járt. Teljesen eltűntek Újvidékről a csetnikalakulatok, de még a környező tanyákon sincsen nyomuk. Legutoljára as Újverbász mellett levő Szenttamás községben akadt dolguk a magyar honvédeknek, ahol szerdán délután kemény tűzharc után foglyul ejtettek a házak padlásáról lövöldöző csetnikeket. Ezenkívül kisebb csatározások folytak Kossuthfalva közelében is, ahol a tanyák között bujkáló csetnikekkel ütköztek meg a magyar katonai őrjáratok.
Az újvidéki újságíró társadalomnak is súlyos gyásza van: a Reggeli Újság belső munkatársa Tóth Bagi István újságírói ténykedése közben hősi halált halt. A kitűnő fiatal riporter katonai munkatársa volt lapjának s mint ilyen a belgrádi harcokról, küldött tudósításokat a Reggeli Újságnak. Vasárnap hazafelé igyekezett Újvidékre és miközben Karlocánál csónakkal akart átkelni a Dunán, a közelben folyó harcok egyik eltévedt golyója halálra sebezte a fiatal újságírót. Tóth Bagi István harcos kitűnő munkása volt a délvidéki magyarságnak és cikkeivel, színes riportjaival mindig a magyarság ügyét szolgálta.
A város katonai parancsnokságát ellátó tábornok pénteken délelőtt fogadta az újvidéki hivatalok és egyesületek vezetőit. A küldöttség sorában megjelentek Milorad Vlaškalin bán és Miloš Petrović városelnök is, akik a szerbek kivonulása után továbbra is a város falai között maradtak. A két szerb vezető hivatalnok a magyar katonai hatóságok kívánságára továbbra is rendes munkáját fejti ki és hivatalukban maradtak. A küldöttségek fogadásakor a dandárparancsnok kifejtette, hogy a magyar hadsereg a legnemesebb szándékkal vonult be Újvidékre és az itteni lakossággal nemzetiségre való tekintet nélkül a legteljesebb egyetértésben kíván élni.Hangsúlyozottan kiemelte a dandárparancsnok, hogy minden intézkedést megtesz arra, hogy a város ipari és kereskedelmi élete, amely igen sok munkáskezet foglalkoztat, a rendes kerékvágásba kerüljön. Az esti záróra a jövőben – amint ezt a tábornok közölte – esti 9 óra lesz. Az utcákat nem kell egészen elsötétíteni, mert a várost közvetlen légi veszély nem fenyegeti. A görögkeleti húsvéti ünnepekre a katonai hatóságok semminemű akadályt nem gördítettek a vallásos szertartások és körmenetek megtartása elé, kivéve az éjszakai ájtatosságokat, amelyeket a záróra miatt korábbi időpontra kellett helyezni.
A városparancsnok tábornok rendelete értelmében az Újvidéken tartózkodó külföldiek jelentkezni tartoznak a katonai hatóságoknál és ha el akarnak távozni, úgy a hatóságok megfelelő igazolványokkal biztosítják elmenetelüket. Úgyszintén teljesen szabadon távozhatnak a város területéről azok a szerb hivatalnokok is, akik nem a békebeli Magyarország területén születtek és most vissza akarnak térni régi illetőségi helyükre. Ezek a külföldiek Péterváradon keresztül hagyhatják el a katonailag megszállt részeket.
A dandárparancsnok azt is közölte a küldöttség tagjaival, hogy semmifele rekvirálást nem rendelt el és házkutatásokat is csak a dandárparancsnokság által kiállított írásbeli utasítás alapján foganatosítanak.
A küldöttség tagjai nemzetiségre való különbség nélkül megnyugvással és bizakodással fogadtak a tábornok szavait, aki búcsúzáskor ismeretlen kérte a megjelenteket, hogy a maguk hatáskörében is sürgősen intézkedjenek, hogy a még esetleg, szünetelő gyárüzemek és ipartelepek minél hamarabb munkába állhassanak.
(Forrás: Magyar Távirati Iroda, 1941. április 26)
