Normális jelenség vagy nacionalista provokáció: Szerb zászlót tűznek ki azokra a lakóépületekre is, ahol a szerbek kisébbségben vannak?
Erőteljes nagyszerb felhajtás lesz szeptember 15-én.
Szerbia és a Boszniai Szerb Köztársaság akkor ünnepli meg közösen az önkényesen kikiáltott „szerb nemzeti egység, szabadság és zászló napját”.
Egyebek között elfogadják a cirill írásmód kötelező használatáról szóló törvényt.
Számos „látványos rendezvény” megtartását is kilátásba helyezték.
Sajnos a szerb „fölényt és felsőbbrendűséget” tükröző megmozdulásokat a nemzeti közösségekre is úgymond ráerőszakolják.
Nikola Selaković külügyminiszter felszólította a belföldön és külföldön élő szerbeket egyaránt, hogy a „szerb egység jegyében” a szóban forgó napon tűzzék ki a szerb zászlót a házukra vagy a lakóépületre, ahol élnek. (Tehát még egyszer: nemcsak a középületekre, hanem a lakóobjektumokra is).
Nem számít, ha ott esetleg a nemzeti közösségek többségben élnek.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy pl. a délvidéki városok szinte teljesen magyarlakta részein, ahol a szerbek totális kisebbségben élnek, akár egy-két szerb is nyugodtan kiélheti esetleges nacionalista indulatait.
Még „érdekesebb” lesz, ha ugyanazt a régió más országaiban élő szerbek is megteszik. Először is felmerül a kérdés, vajon hány szerb meri majd kitűzni a szerb zászlót (a fent említett módon) a „nemzeti egység” napján, pl. Horvatországban, Bosznia-Hercegovinában vagy akár Montenegróban? Ha pedig ezt helyenként meg is teszik, az mennyire járul hozzá a régió békéjéhez?
Nem kevésbé jogos a kérdés: ha a szerbek ezt megtehetik az „újdönsült ünnepnapjukon”,
miért nem tehetik meg ugyanazt a mai Szerbia határai között élő magyarok, horvátok stb. a saját jelentős történelmi évfordulójain?
Vajon hogyan regálnának a „mennyei nép fiai”, ha mondjuk, március 15-én a szabadkai Kertváros magyar nemzeti színekbe borulna?
(fotó: balkantimes.press)
