100 éve: „A szerbek kilónként árusítják ki Zenta város levéltárát“

100 éve írták a lapok:

A szerbek kilónként árusítják ki Zenta város levéltárát.

 Bajáról jelentik: Zenta város történelmi becsű levéltárát, a szerb közigazgatási hatóság elárvereztette és válogatás nélkül kilónként 3 koronáért kiárusítja.

Nemzeti Ujság, 1921. szeptember 21 / 209. szám

Egy horvát képviselő nyilatkozata a magyar-horvát közös sorsról

„Felejtsük el 1918-at, tegyük félre a haragot, mi baráti jobbunkat nyújtjuk”

Alkalmam volt beszélni a horvát politikai élet egyik oszlopos nagyságával, Mihajlo Orbanić képviselővel, aki igen érdekes dolgokat mondott el a mai Horvátország politikai helyzetéről, a horvát nép jövőjéről és a horvát-magyar barátságról.

Orbanić  a zágrábi második választókerületet képviseli az SHS parlamentben. Belgrádban a jugoszláv állam legnagyobb ellenségét látják benne és tisztában vannak azzal, hogy a horvátok függetlensége mellett harcol. A parlamenti ülések idején valóságos politikai hajsza folyt ellene szerbellenes magatartása miatt, aminek következménye lett aztán az, hogy a horvát képviselők — egy pár kivételével — Orbanić  befolyása következtében, megtagadták a közösséget a szerb parlamenttel és meg sem jelentek az üléseken.

— Horvátország most éli a várakozások idejét — mondotta a képviselő. — Egyelőre csak várunk, s hogy mire, azt önök, magyarok is tudják nagyon jól. Önálló politikánk nincsen, teljesen ki vagyunk szolgáltatva Belgrádnak. Most még úgy táncolunk, ahogy onnan fütyülnek, de csak addig, amig — mint mindennek — a mi türelmünknek is vége nem szakad.

— A célunk egy, szabadok akarunk lenni és ebben mindnyájan egyetértünk. Ha erről van szó, akkor nincsenek pártok, nincsenek pártharcok, szóval  egyek vagyunk, horvátok vagyunk.

Hogy most, hamarosan történni fog valami, azt mindenki tudja, mindenki érzi, hisz benne van a levegőben és ezt ma már nyíltan beszélik. Hogy mi történik és mikor történik, azt nem tudom,és ha tudnám sem mondhatnám meg.

— Tudom és tudjuk mindnyájan, hogy odaát Magyarország milyen élénk figyelemmel  érdeklődik sorsunk iránt és ez mély rokonszenvet ébresztő hatással van a mi népünkre. Több magyar lap került kezeimbe az utóbbi időben, amelyekben a mi sorsunkkal foglalkozó cikkeket olvastam. Már ez is elég, hogy meggyőződjünk arról, hogy Magyarországon már nem  hűtlen horvátjainkként kezelnek bennünket.

— Egy a sorsunk, a mi sorsunk a Magyarország sorsa. Mi is szenvedünk, a börtön levegőjét szívjuk, önök is szenvednek odaát: nyögik Trianont, tehát kell, hogy egymásra találjunk egyszer, ha majd . . . Azt akartam mondani, ha majd szabadok leszünk, olyan szabadok, mint Önök. Mert egyszer csak mi is lerázzuk magunkról a bilincset s a szemébe vágjuk barbár börtönőreinknek, akik még a sóhajtásainkat is ügyelik.

— Nem tudom hol, melyik lapban látnak napvilágot e szavaim, de szeretném ha ezen szavak eljutnának az egész világ fülébe, hogy megtudják: van még  a magyaron kívül egy nép, amely szenved, mint a magyar, amely dolgozni és élni akar, levegőt akar, mint a magyar és amely olyan szerencsétlen, mint a magyar. De mit ér, kinek kiáltozunk ? Egyedül vagyunk mi is, önök is, és senki nem hallja meg szavunkat, tehát egyedül kell cselekednünk. Mi cselekedni fogunk.

— Azt izenem a magyaroknak az egész horvát nép nevében, hogy felejtsük el 1918-at, tegyük félre a haragot,ha van, hiszen egy a sorsunk. Láthatták most nem is olyan régen történt, hogy a nyugatmagyarországi horvátság milyen tanujelét adta a magyar haza iránt érzett szeretetének. Mi is együtt érzünk önökkel, magyarokkal és baráti jobbunkat nyújtjuk, s ha egyszer majd mi is szabadok leszünk, — a jelek szerint, — a legjobb barátságban élünk egymás mellett.

Magyarország, 1921. szeptember 21 / 209. szám

Szerb ultimátum Albániának

Genf, szept. 23. A Nemzetközi Távirati Iroda jelentése szerint Albánia képviselője a népszövetségnek átnyújtotta kormánya két táviratát, amelyben közlik, hogy a Drina-mentén álló szerb csapatok parancsnoka Albániának 24 órás ultimátumot adott át. Az ultimátum a határ mentén fekvő hat, stratégiai szempontból fontossággal bíró pontnak kiürítését követeli. A határidő lejártával Szerbia — amennyiben a követelés nem teljesittetnék — megkezdi az ellenségeskedéseket. Újabb jelentések szerint a szerbek állítólag már megkezdték több albán város bombázását.

Magyarság, 1921. szeptember 24 / 212. szám

Olaszország és Szerbia párbaja Albániában

Az albán törzsek nagy erővel támadják a szerb csapatokat. Le akarják rázni a szerb igát —  Anglia is támogatja az ónálló Albániát

Az- albán események új fordulatából azt látjuk, hogy a törzsek harca már messze túlnőtt á helyi jelentősig keretén. Ezek az események megérdemlik, hogy mi magyarok is, akiket igen közelről érdekel a balkáni tűzfészek minden újabb föllobbanása, figyelemmel kísérjük további fejlődésük hullámvonalát. A szerb határon dúló harc ugyanis ma már nem annyira Szerbia és Albánia dolga, mint inkább Olaszország és Szerbia rejtett párbaja, amelyből azonban ma-holnap már nyílt összecsapásokat is csiszolhat ki a kiszámíthatatlan véletlen.

Olaszország minden, törekvése az, hogy megteremtse a független Albániát, amely a Balkán egyik fontos ütközőállamává fejlődhetnék, hogy fékezze egyfelől a szerbek adriai aspirációját, másfelől pedig sakkban tartsa a szintén hódításra beidegzett görög nacionalizmust. Az olasz politika Albániában vívja már esztendők óta a legcsendesebb, de egyben legelszántabb harcát a szlávság ellen, amelynek a jövőben való ijesztő megnövekedésétől neki van a legtöbb félni valója. Róma éppen ezért minden erejével igyekszik távol tartani az Adriától a szerb hegemóniát, mert ha a szláv áradatot ott nem tudja elbástyázni, kétes illúzióvá fog elfakulni minden többi sikere, amelyet eddig Tirol, Trieszt és Fiume megszerzésével nagynehezen elért. Az olaszok tisztában vannak azzal, hogy az Adria innenső partján való hatalmi szerepük csak úgy biztosítható, ha Szerbia túlzott imperializmusát korlátok közé tudják szorítani és Fiúmét teszik jövendőpolitikájuk bázisává, ami viszont csak Horvátország és Magyarország tartós és őszinte barátsága mellett lehetséges.

Olasz tisztek már évekkel ezelőtt megszervezték az albán hadsereg magvát s ez az elszánt kis haderő szívós energiával harcol hazájának egységéért. Az olasz és szerb versengés közben egymás ellen fordultak a különféle albán törzsek, úgy, hogy Tirana, Elbasszan, Durazzó, Podgorica mindmegannyi háborús gócpontjává lett az országnak, amelyekből katolikus és mohamedán albánok egymás ellen mentek harcba. De most a törzsek egy részét sikerült egyesíteni s azóta mind elkeseredettebben fordulnak az albánok a szerbek ellen, akiknek tűrhetetlen igáját le akarják rázni magukról önálló Albánia eszméjét támogatja Anglia is s így Szerbia meglehetősen elszigetelten  áll itt erőszakos imperialista programjával.

Az albánok nagyméretűvé fejlődött harcát ma már kénytelen beismerni a szerb kormány is. A belgrádi félhivatalos Avala iroda jelentése szerint ugyanis a mirditák ellen harcoló albán csapatok nagyobb erősítéseket kaptak a szerb határon,  azóta mind fenyegetőbben viselkednek Szerbiával szemben. Az egész országban megkezdődött a mozgósítás. A tiránai és elbasssani kerületben az albánok már fegyverbe is állottak s ezeket a csapatokat a  szerb határra Irányították.

A podgoricai határon — jelenti tovább az Avala — már hetek óta véres harcok folynak a szerbek ellen. A tiranai kormány háromezernél több embert vont össze a Fekete-Drinánál. Az albán csapatok visszaszorították a szerbeket a demarkációs vonalról, amelyen,1918 óta állottak.Arras, Darke és Sinay községek az albánok kezébe kerültek, de később a szerbek ismét visszafoglalták e helységeket.

Szeptember 20-án az albánok: ugyanezen a ponton újabb támadást kezdtek a szerb hadsereg ellen. A következő napon a harc még nagyobb elkeseredéssel folytatódott. Mintegy ezer főnyi reguláris­albán katona ágyúval és  géppuskával támadta meg a szerbeket. A harc során sikerült a szerb különítményeket Arras felé  visszaszorítani. A szerb hadvezetőség minden intézkedést megtett, hogy a demarkációs vonalat ismét visszaszerezze. Egyben a délszláv kormány külföldi képviselői útján figyelmeztette a nagyhatalmakat és a népszövetséget azokra a veszedelmekre, amelyek az albánok állandó támadásából Európát fenyegetik.

Magyarság, 1921. szeptember 27 / 214. szám

A hamisított szerb térkép.

(Levél.) Tisztelt Szerkesztőség! Olvasom a lapokban, hogy a szerb-magyar hátármegállapító bizottság, valahol Szabadka körül  tudakozódott, hogy hol is van az a Kigyós-folyó, amely az antant elé terjesztett szerb térképek szerint, mint a Duna hajózható mellékfolyója a legalkalmasabb természetes határ Magyarország és Szerbia között. Nagyot néztek a derék határmegállapító urak, amikor kiderült, hogy ez a Kígyódnevű folyó egy nyomorúságos kis patak, amely nyaranta kiszárad és csak úgy egy-két lépéssel járnak át rajta az emberek. A szerbek alaposan becsapták az antant urait, akik Trianonban az igazság és máshangzatos jelszavak kíséretében ítéltek a történelmi magyar föld felett. Elképesztő dolog, hogy a világon uralkodó nagy urakat hamisított térképpel be lehet csapni, amikor nemzetek sorsát elintéző kérdések felett döntenek. Hát Párisban nincsen térkép? A legsötétebb Kongó legkisebb zugáról is részletes térképrajzok készülnek s ilyenek csupán Magyarországról nincsenek? Én azt hiszem, behunyt szemmel, csinálták  azt a trianoni békét, meg sem vizsgálták, hogy a szerb, oláh, cseh diktandó után mit írnak alá és mit követelnek. Ez a Kigyós-folyó nincs is a valóságban. Olyasmit ítéltek a szerbeknek, ami nincs. Ezért a nincsért, az ilyen térképekért s világcsalásért kell szenvedniük a kihallgatás nélkül vakon kierőszakolt békeakták súlya alatt görnyedő népeknek.

Egy szabadkai magyar menekült.

Nemzeti Ujság, 1921. szeptember  28 / 215. szám

A helyzet Jugoszláviában

Péter király rég várt halála igen kedvezőtlen percben érte a délszláv királyságot. Az új király súlyos betegen Franciaországban tartózkodott s mind máig nem volt rábírható arra, hogy hazatérjen. Nem vakbél­gyulladásról van itt szó, mint a szerb hivatalos jelentések el akarják hitetni a világgal, hanem arról, hogy a Ferenc Ferdinánd meggyilkolásának hetedik évfordulóján Sándor régens ellen elkövetett merénylet oly súlyos visszahatással van a király lelki­állapotára, hogy esetleg alkalmatlanná teszi az uralkodásra. A helyzetet még súlyosbítja, hogy az új alkotmány nem intézkedik kimerítően a trónöröklésről. Szerinte Sándor királyt ennek törvényes fiuleszármazottai követik, ilyenek nemlétében — már pedig ilyenek nincsenek és semmi kilátás arra, hogy valaha is lesznek — a király és a szkupstina együttesen fogják kijelölni a trónörököst a dinasztia oldalágaiból. A királynak ugyancsak az alkotmány szerint atyja halála után tiz nap alatt esküt kell tennie az alkotmányra, hogy uralkodói jogait gyakorolhassa. Ez nemcsak nem történt meg, hanem bizonytalan az is, hogy a király külföldi tartózkodása miatt egyáltalán megtörténik-e, miáltal a trónörökös alkotmányos kijelölése lehetetlenné válik.

György herceg, kit annakidején Pašić kényszeritett a trónöröklési jogról való lemondásra,kilépett eddigi visszavonultságából s ha  nem is törekszik egyenesen a koronára, mégis kívánja trónörökössé nyilvánítását, esetleg szeretné beteg öccse helyett átvenni a regenturát. Pártja nem nagy, egy titkos katonatiszti szervezeten és néhány túlzó nagyszerben kivül senki sem áll mögötte, de számba kell venni a herceg beszámíthatatlan vakmerőségét s azt a körülményt, hogy a délszláv állam minden belső, ellensége hajlandó lesz őt támogatni, hiszen az ő uralkodása az állam végső bomlását jelentené.

Pašić valahogy rábirta a herceget, hogy hagyja el az országot. Ezzel egy puccs közvetlen veszedelme elmúlt ugyan, de a függőkérdések meg nem oldattak. Pašić  érzi, hogy most ismét az ő erélyében van Szerbia jövendő sorsa. A bámulatos aggastyán kezében is tartja a politika minden szálát, de teljesen egyedül áll és öreg ember, aki az új idők szellemét nem érti meg mindenben. Egyedül van,ki kellene mennie a beteg királyhoz, hogy rávegye a hazatérésre, de ha kimegy, joggal tart tőle, felfordul otthon minden. A centralista alkotmány megszavaztatása nem eredményezte a felzaklatott politikai szenvedélyek lecsillapítását, mint azt remélte, hanem ellenkezőleg, még tovább feszitette a húrt. A régens és a Drašković ellen elkövetett merényletek hatása alatt a fanatikus Pribičević által a legterrorisztikusabb rendőruralmat teremtette meg, de ez egyre újabb és újabb összeesküvéseket eredményez. Közeledik az idő, mikor Pašić is kifogy eszközeiből.

Pašić  legrégibb és legfelsőbb híveinek egyike, Stojan Protić, nyíltan zászlót bontott mestere ellen, az alkotmány revízióját és a horvátokkal való megegyezést Írva zászlajára. A földbirtokreform a termelést a régi felére szorította le, a centralisták panamái és gazdasági balfogásai a dinárt egy év alatt lenyomták a negyedére, a rendőruralom vérengzéseket és belkormányzati káoszt teremtett, nem csoda, hogy még a szerbek egy része is elfordult Pašićtól és bizalmát Protićba veti. Protić győzelme pedig nemcsak Pašić  bukását jelentené, hanem a kizárólagos szerb hegemónia megszűnését. Oly megrázkódtatás volna ez, melyet nehezen bírna ki az állam.

Stojan Protić

Egy muzulmán politikus a napokban úgy határozta meg Protić vállalkozásának jelentőségét, hogy ez az utolsó kísérlet a szerbek megnyerésére egy méltányosabb politikára délszláv testvéreiket és az utolsó kísérlet arra nézve, hogy á horvátokat a Száva átlépésére bírják. Talán túloz ez a meghatározás, lesznek a jövőben még más hasonló kísérletek is, de a horvátok megnyerésével megkésett már minden kísérlet. Az utolsó pillanatig habsburgi jogpárt, az önálló horvát köztársasági parasztpárt és a délszláv ideológia alapján az 1918-i összeomlást előidéző Nemzeti Klub a nyáron egy blokkban egyesültek, ami azt teszi, hogy Radić vezetésének alávetették magukat. Protić  már ügy tárgyalt Radićtyal, mint az egész horvát nemzet vezérével. Megegyeztek-e, nem-e, elmegy-e Radić Belgrádba Pašićot buktatni, vagy megmarad a teljes negációban, nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy Radić a múlt év decemberében felesküdött az önálló horvát köztársaságra és hárommillió horvát átka és százezer gyilok várja, ha programját elárulja. Radić sokszor hűtlennek és megbízhatatlannak bizonyult, de a horvát paraszthoz mindig hű maradt. Ez óriási hatásának és mai hatalmának alapja. Radić ezt nagyon jól tudja, ezért vele már hiába tárgyal akárki, hiába folyamodnék akármilyen taktikai eszközökhöz, végcélja csak egy marad: a független Horvátország.

A Délszláv egység ügye a többi tartományban sem áll sokkal jobban, mint Horvátországban. Montenegróban 1918 ősze óta egyre tart a guerilla-harc, hogy Macedóniában nem tudnak rendet teremteni, azt a belgrádi belügyminisztérium hivatalos jelentésben adta ki, a Szandzsákot az utolsó hetekben keverte fel  Husein Bošković muzulmán felkelése, melyet ugyan sikerült leverni, de  Bošković albán területen szövi tovább terveit. Kemal basa sikerei az egész muzulmán világot felrázták. A bosnyák muzulmánok is lázadoznak vezéreik szerbbarát politikája ellen.

Negyvenezer sumadijai szerb közlegény, ötvenezer Wrangel seregéből való orosz zsoldos és a törhetetlen öreg Pašić — ezek ma Jugoszlávia fennállásának garanciái. Nem megvelendő garanciák, de még sem olyanok, melyekre egy állam tartós virágzásának alapjait le lehet rakni. Nem ma, nem holnap, de biztosan el fog jönni a nap, mikor megkondul a lélekharang az ántánt büszke alkotása Jugoszlávia fölött.

Magyarság, 1921. szeptember 28 / 215. szám

A sertésárak Bácskában

A szűkös tengeri termés miatt a kövér sertés ára rendkívül felszökött Szabadkán, kilogrammja 42 — 45 koronáért kel. Valószínű hogy a kukorica hallatlan áremelkedése miatt,—a tavalyi 300 koronával szemben ma 920 korona a tengeri métermázsája — á tél folyamán 70-80 korona is lesz a kövérsertés kilogrammja. Valószínű, hogy a kövérsertés kivitelt Jugoszláviában betiltják.

Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1921. szeptember 28 / 39. szám

Új Szabadka.

Az új Szabadka  város szeptember 18-án tartotta alakuló gyűlését, amelyen kimondták a város alapítás nehéz és nagy munkáját. Szabadka városnak a szerb megszállás alól felszabadult területén, melynek legfontosabb tanyaközpontjai Tompa, Kelebia, Kelebia-hegy község és Csikéria.

Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1921. szeptember 28 / 39. szám