Ma nagyrészt ugyanaz a söpredék gyakorolja a hatalmat, amelyet a „demokratikus erők” nem számoltattak el október 5. után
Pontosan 21 éve, október 5-én tüntetések robbantak ki Szerbiában, mert Slobodan Milošević balkáni mészáros nem volt hajlandó elismerni a szeptember 24-én megtartott szerbiai elnökválasztás eredményeit.
A központi demonstráció, amely az akkori rendszer bukásához vezetett, Belgrádban játszódott le, amikor Szerbia egész területéről érkeztek az elégedetlen polgárok. A rendőrök nem tudták megállítani a tömeget.
A rendszerváltás azonban nem tette boldoggá az átlagpolgárokat. Nem történt meg az elszámoltatás.
Az úgynevezett demokratikus tömböt ugyanakkor többek között gyanús erkölcsű, képmutató pártok alkották (köztük a VMSZ is).
Következtek a vadkapitalizmus, a gátlástalan protekcionizmus és a rablóprivatizáció évei, amelyek során rengeteg dolgozó került az utcára, a nyomor pedig egyre nagyobb méreteket öltött.
Ma pedig (zömében) ismét az a söpredék gyakorolja a hatalmat, amelyet a „demokratikus erők” nem számoltattak el október 5. után.
Kilenc éve folytatódik ugyanaz a gyűlöletkeltő, nagyszerb soviniszta retorika és magatartás, amely a kilencvenes éveket is jellemezte.
A vadkapitalizmus pedig egyfajta rabszolgatartó rendszerbe csapott át, amelynek következményeként felgyorsult az elvándorlás.
Sajnos ez a jelenség a délvidéki magyarságot különösen nagy mértékben sújtja.
A VMSZ-t azonban az említett tragikus folyamat nem zavarja abban, hogy következetesen kivegye zsíros részét a csetnikekből (is) álló szerb hatalomból.
Az sem számít neki, hogy a szövetségesei belekezdtek október 5. revíziójába. A rezsim által bekebelezett majdnem komplett média ugyanis egyfolytában azt ismételgeti, hogy „október 5-én valójában nem is történt forradalom, hanem bérenc politikusok által feltüzelt banda rombolt, gyújtogatott és fosztogatott Szerbiában.”
(fotó: N1)
