Hogyan működik valójában a Magyar Nemzeti Tanács?

A Magyar Nemzeti Tanáccsal kapcsolatos legaktuálisabb közéleti téma jelenleg a Tanyaszínház ügye. Nagy felháborodást keltett az idei darab betiltása, a tájolás lemondása, a népmesei bölcsességekben nem éppen bővelkedő előadás Vajdaság-szerte való bemutatásának leállítása. A Magyar Mozgalomhoz és a VMDK-hoz köthető személyek által egy petíció is átadásra került az MNT-ben, amelynek az online aláírási lehetősége megadta a VMSZ-nek a petíció „megtrollkodását” – különben miként is szerepelne a petíció aláírói között Hajnal Jenő is az előző munkahelyével..?

A színházi-, művészi szabadság és a Tanyaszínház mellett a kizárólag online formában (Facebook, online petíció, véleménycikkek) kiálló nagyszámú közösség mintha kicsit elsiklott volna egy nagyon fontos tény mellett, amelyet a petíció „Hajnal Jenő diktátumának” nevez: a döntéshez Hajnal Jenő adta a nevét, a döntést (utólag) az MNT alapszabályzatára hivatkozva egymaga hozta meg a teljes testület nevében – függetlenül attól, hogy jól tudjuk mindannyian, hogy ezt valójában nem ő, és nem egymaga döntötte el. Mindezek apropójából fontos lenne áttekinteni, hogy miként is működik az MNT, hogyan születnek meg ott a mindannyiunkra hatást gyakorló döntések? Miért gondolhatjuk azt sokan, hogy miközben az MNT elnöke a nyáron egy színházi kérdésben adott ki egy sajtóközleményt, valójában az MNT sem más, mint egy színház (tele jól megfizetett bohócokkal)?

Az MNT döntési struktúrája (papíron) a következőképpen néz ki: a négy szakterülettel (nyelvhasználat, média, oktatás, kultúra) egy-egy bizottság van megbízva. Ezek a bizottságok véleményeznek, javasolnak döntéseket. Ezeket a javaslatokat véleményezi az MNT Végrehajtó Bizottsága, majd a döntésekről dönt az MNT 35 tagú gyűlése (képviselő testülete). Tehát a sorrend papíron: szakbizottság-végrehajtó bizottság-gyűlés (képviselő testület). De mégis milyen döntésekről van szó? Például ösztöndíj pályázatok kiírásáról, majd a rangsorok meghatározásáról, a tartományi- és önkormányzati civil szervezeti, oktatási, médiaügyi pályázatok véleményezéséről, iskolaigazgatók, intézményvezetők és vezetőségi tagok kinevezéséről, utcanévtáblákról, tankönyvekről. Papíron persze az egész nagyon jót mutat, hiszen nagyon sok emberen kell egy-egy döntésnek átmennie, úgymond nagyon sok ember egyetértése mellett születhet meg egy-egy döntés. Mindez egy ideális „fékek és ellensúlyok” rendszereként tüntetni fel az MNT-t, ahol Hajnal Jenő nem dönthet egymaga szinte semmiben.

De nézzük sorrendben. Van egy mindent meghatározó alapállás: az állami szervek, önkormányzatok, közintézmények Vajdaság területén számtalan kérdésben kénytelenek írásban kikérni az MNT véleményét: utcanevek, iskolaszéki tagok kinevezése, média pályázatok, stb. Tehát, olyan kérdésekben és olyan területeken, ahol a magyar kisebbség érintett lehet, vagy azért mert az adott önkormányzatban élnek magyarok, vagy mert magyar pályázó is van egy pályázaton, vagy mert vannak magyar gyerekek is az adott iskolában. Fontos még egyszer kiemelni: az MNT-től javaslatok, véleményezések érkeznek be, amelyeket az adott szerv, intézmény egyáltalán nem köteles elfogadni. Na már most, ebből mi következik? Súlyos, füstös szobás politikai háttéralkuk, amit az MNT feje felett Pásztorék és helyi VMSZ vezetők kötnek meg a haladókkal, vagy épp akivel kell.

Minden onnan indul, hogy a Magyar Összefogás listájának mind a 35 tagja (tanulva a 2014-16-os mozgalmi eseményekből) nagy gondosság mellett kerül kiválasztásra. Olyan,személyek kerülnek fel erre a listára, akik semmilyen körülmények közepette nem mernének a VMSZ és Hajnal Jenő álláspontjával ellentétes véleményt megfogalmazni. Érdekes, hogy a választások előtt a teljes kampány ezekre az emberekre épül, ők szerepelnek a médiában, ők látogatnak családokat, miközben nekik van a legkevesebb beleszólásuk bármibe is. Sőt, semmibe semmilyen beleszólásuk sincs (papíron persze úgy tűnik, hogy ők 35-en döntenek mindenről). Olyan személyek ezek, akik nyíltan soha semmiben nem ellenkeznek, akiknek a többsége VMSZ tag, a maradék pedig a párthoz rendkívül lojális ember (egzisztenciális függőség a párttól, a párttal való esetleges szembekerülés hosszútávú, beláthatatlan következményei). Az Összefogás listája is úgy van ezekből az emberekből összeállítva, hogy függetlenül attól, hogy 20-25 vagy 30 helyet szerez meg a választásokon, a többséget mindig a párttagsággal rendelkezők alkossák. Ez több okból is fontos a párt vezetőinek. Egyfelől, az MNT alapszabálya mindig úgy van aktualizálva, hogy napirendi pontot az ellenzék soha ne tudjon javasolni, semmilyen körülmények között. Másfelől, a már említett négy szakbizottság mindegyike úgy van összeállítva, hogy azokban túlnyomó többségben vannak az Összefogás listájáról. Egy-két helyet mindegyik bizottságban kapott az MM is, hogy ne érje szó a ház elejét. A maradék helyen pedig a párt iránt hűséges „civil” emberek szerepelnek: tanárok, Magyar Szó-s, Pannon RTV-s újságírók, a pénzelésükben a párttól függő civil szervezetek és művelődési egyesületek tagjai, vezetői.

Nézzük a forgatókönyvet. Összeül az adott bizottság és megvitatja a bizottsági elnök (párttag) által előterjesztett javaslatokat. Naívan gondolhatnánk, hogy biztosan a bizottsági tagok adnak javaslatokat, ötleteket. Dehogy is! A bizottsági elnökök az előre legyártott javaslatokat szavaztatják meg a bizottságokkal. Tehát előre meg van mondva, hogy melyik pályázaton ki mennyit kap, ki nem kap, ki lesz az intézményvezető, hova mennyi pénz megy és mire. Hogy honnan jönnek ezek a javaslatok, hát ezt senki sem tudja a bizottságokban. Vélhetően a VMSZ vezetőségéből, a haladókkal kötött alkuk alapján. Illetve, mivel mégiscsak mindenhez pénz kell, a VMSZ vezetősége Potápin, Pirityinén és a magyar kormány által kijelölt egyéneken keresztül egyezteti le előre, hogy milyen döntések születnek, ahhoz milyen formában érkezik meg a pénz. Másik eset például az MNT bármelyik pályázata. Előre meg van mondva hogy melyik szerkesztőség, civil szervezet mennyit kap. Nincs beleugatás. Vagy egy másik bizottságnál, hogy ki lesz kinevezve intézményvezetőnek. Előre megvan. Ő lesz, tessék szavazni. A bizottságok minden döntést az 1-2 mozgalmas nemmel szavazás mellett rendre elfogadnak. Persze, az MNT elnöke és vezetősége minden bizottság minden ülésén részt vehet. A civil szervezetek pályázatait elbíráló bizottságok ülésein általában ott is van egyik-másik vezető, hogy kierőszakolja a saját érdekeltségébe tartozó civil szervezet támogatását.

Ezután jön a színjáték következő állomása. A Végrehajtó Bizottság (tele párt taggal és a párthoz hű egyénnel) érdemi vita nélkül elfogad minden bizottsági javaslatot. Merné nem elfogadni… Jön a következő szint: az Összefogás lista frakció ülése, ahol a képviselők elkapják a soron következő MNT ülés napirendi pontjait, a bizottságok és a végrehajtó bizottság döntéseivel. Ez még kibővül az MNT alá tartozó intézmények beszámolóival, stb. Nem mondhatjuk azt, hogy ne adnák meg a módját, legalább nem az MNT ülésen találkoznak az Összefogás képviselők életükben először a napirendi pontokkal. Nem kell meglepődni, itt sincs semmilyen érdemi vita. Nyilván, az MM is tart megbeszéléseket egy-egy ülés előtt, csak nekik általában nincs meg időben a napirend, és hát ők maguk is tudják, hogy öten semmilyen módon nem tudnak beleszólni a folyamatokba. Majd eljön az MNT ülés, ahol 1-2 MM-es ellenvélemény mellett minden egyes javaslat elfogadásra kerül.

Mindennek mi a lényege? Hogy papíron és a törvény előtt minden rendben legyen. Az ilyen folyamatoknak köszönhető az, hogy úgy nyílik meg egy Vackor óvoda, vagy egy Bírkozó Akadémia, esetleg egy Európa Kollégium, hogy az igazgató posztokra, a munkahelyekre nincs nyilvános pályázat, hanem azok a pártkatonák között kerülnek leosztásra. De még ez sem pontos megfogalmazás. A pártkatonaság és a párthűség, vagy a párttért tett tevékenység messzemenően nem garancia arra, hogy valaki munkát is kap. Ehhez segget kell nyalni, elgáncsolni másokat, jóban lenni a megfelelő emberekkel, hiszen a pártban a zsákmányok elosztásakor mindenkinek egy a fontos: az adott pozíciót ő kapja meg, vagy az ő hozzá közelálló személy, vagy az ő hozzá hűséges személy. A közösségért tett érdemeket el lehet felejteni, hogy majd esetleg amiatt jutalmaznak meg valakit. Nagyon sokszor lehet szembesülni azzal, hogy a párton belül nagyobb harc folyik az emberek között, mint a pártok között.

Ezek után talán már érthető jobban mindenkinek, hogy Jenő ide vagy oda, nem csak a Tanyaszínház előadásának betiltása született meg felsőbb körökben, titokzatos körülmények között, hanem minden egyes döntés, egyetlen kivétel nélkül immár 2014 óta így születik meg az MNT-ben. Azt megelőzően még előfordult, hogy a Korhecz, Lengyel, Joó-Horti vonal hozott önálló döntéseket is az MNT élén. Na nincsenek is már döntési pozícióban. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mekkora befolyása van ezekre a folyamatokra Lovas Ildikónak. Valóban, jól gondolja a kedves olvasó, ennek a nőnek mindenhová elér a keze. A forgatókönyv pedig teljesen azonos, legyen szó önkormányzatokról, vagy tartományi-, országos parlamentről. Ugyanez, csak nagyban.

F.U.