Megint egy szerb terrorista kapott szobrot Délvidéken
Ünnepélyes keretek között felavatták Vojislav Tankosić csetnikvajda mellszobrát halálának 106. évfordulója alkalmából vasárnap az Újvidék községhez tartozó Kiszács település Tankosićevo (Hadikhalom) nevű falurészében.
A Fekete kéz nevű terrorszervezet társalapítóját ábrázoló mellszobor avatóünnepségén Miloš Vučević Újvidék haladó párti polgármestere azt hangsúlyozta, hogy „eljött az igazság ideje”, és most már kimondhatjuk, hogy „kik vagyunk és mik vagyunk és hogyan jött létre ez a település”.
„Hosszú éveken át arról akartak meggyőzni minket, hogy szégyenkeznünk kell őseink miatt; nem mertük kimondani, hogy 1918-ban szabadságot hoztunk Vajdaságba, és nemzetként mi fizettük a legnagyobb árat. Vértanú nemzet vagyunk, bíztunk az összetartozásban, és ezt úgy hálálták meg, hogy megszállónak nyilvánítottak minket. Korábban meg se mertük említeni Tankosić vajda nevét, és még most is támadás célpontjává tesz minket egy hangos kisebbség, mert zavarja őket a patriotizmusunk és az igazság (…) a szabadságért és a becsületért harcolt a vajda, odament harcolni, ahol senki sem mert, és ott segítette az embereket, ahol a legnagyobb szükség volt rá”
– mondta Vučević, majd hozzátette, hogy „az ősök szellemét tovább kell adni az utódoknak”.
Ki volt Vojislav Tankosić?
Vojislav Tankosić „Voja” őrnagy, csetnikvajda, a Fekete Kéz terrorszervezet társalapítója 1880. szeptember 28-án született a szerbiai Ruklada faluban. 1899-ben felvették a belgrádi Katonai Akadémiára. Katonai tanulmányainak első szakaszát 1901-ben fejezte be, őrmesterként a Károly román király nevét viselő 6. gyalogezredhez kapott beosztást.
1903 júniusában véres tragédia játszódott le Belgrádban, amely egész Európát sokkolta. Dragutin Dimitrijević „Apis” (Belgrád, 1876 – Szaloniki, 1917) vezetése alatt álló katonatisztek csoportja – Julianus-naptár szerint május 28-ról 29-ére virradóra puccsot hajtott végre, amelynek során kegyetlenül meggyilkolták a Monarchia-barát Obrenović Sándor királyt és Draga királynét. A királyi pár testét 48 golyó járta át. Különösen borzalmas az, amit a királynéval tettek. Mikor a lövések után még némi élet volt benne, levágták az egyik mellét, felvágták a szerencsétlen nő hasát, ingét beleáztatták a vérbe és a véres rongydarabot babaalakba kötve, kitartották az ablakba és a katonák felé kiáltottak: „Ez az a gyerek, akit oly sokszor ígértek nektek Sándor és Draga!“, majd több darabra vágták a holtesteket és kidobták az ablakon.
Ugyanaz este Vojislav Tankosić nyolc katonával és két tiszttel benyomult a meggyilkolt Draga királyné szülőházába. Itt laktak a királyné húgai és fiútestvérei. Tankosić a Lunjevica fivéreket ütlegelni kezdte, majd megparancsolta nekik, hogy öleljék át egymást, s így lövette agyon őket. Ezután a holttesteken kezdték megbosszulni magukat Tankosićék. Lábukról letépték a lakkcsizmát és hogy a gyűrűkhöz jussanak, levágták ujjaikat. Azután kivették zsebükből az órát, láncot és cigarettatálcát, majd beledobták a holttesteket a kocsiba és elvitették a katonai kórház halottas kamrájába. A holttestekre nem lehetett ráismerni, úgy össze voltak vagdosva.
Dragutin Dimitrijević Apis és társainak összeesküvése és királygyilkossága Belgrádban megbuktatta a nyugati irányú szerb politikát és hatalomra juttatta a Monarchia-ellenes kurzust, amely Nagy-Szerbia megteremtését tekintette legfőbb céljának. Céljai elérésének érdekében a Karađorđevićekből, radikálisokból és az összeesküvő katonatisztekből álló új szerb rezsim két társaságot szervezett, amelyek a polgári és a katonai törekvések megvalósításán dolgoztak. A polgári volt a „Narodna Odbrana” (Nemzetvédelem), a katonai pedig az „Ujedinjenje ili Smrt” (Egyesülés vagy Halál), amely „Crna ruka“ (Fekete kéz) néven volt ismeretes. A Fekete kéz alapszabályát és működési rendjét Vojislav Tankosić, a szervezet társalapítója dolgozta ki.
Röviden, fontosabb vonatkozásaiban a Fekete kéz alapszabályai a következők:
- A nemzeti eszmének a megvalósítása céljából titkos szervezet alakul, amelynek minden szerb tagja lehet tekintet nélkül nemre, korra, vagy születésre, feltéve, hogy odaadással akarja szolgálni ezt az eszmét.
- A szervezet többre becsüli a forradalmi háborút, mint a kulturális harcot. Ennek következtében teljesen titkos.
- A szervezet neve „Egyesülés vagy Halál.”
- Hogy a célját megvalósíthassa, a szervezetnek befolyása alá kell hajtani egész Szerbiát, a társadalom minden fokozatát és az egész szociális életet.
- A szervezet legfelsőbb irányítója Belgrádban van. Ennek a központnak elvben csak kevés tagja lehet.
- A szervezet elnöke és titkársága korlátlan halalommal rendelkeznek, hogy a központ parancsait végrehajtsák.
- A központnak jogában áll bármely eszközt felhasználni arra, hogy a szervezet titkossága megőriztessék.
- A szervezet egyes tagjai személyesen nem ismerhetik egymást. Csak a központnak tagjai ismerhetik az összes tagok nevét és személyét.
- Egyes tagokat csak számokkal jelölnek.
- Az egyes tagok kötelesek minden feltétel nélkül teljesíteni a központnak minden rendeletét.
28 Minden egyes tagnak kötelessége, hogy a központnak megadjon minden felvilágosítást, amit csak megszerezhet, akár mint magánember, akár pedig tisztviselői minőségben.
- A szervezetnek az érdekei minden más érdek elé helyezendők.
- Minden tag megbüntetendő, aki nem a szervezetnek az érdekeit szolgálja, hanem személyes vagy pártérdekeket. Ha pedig ebből a szervezetre a legkisebb kár háramolnék, akkor az illető tag halállal büntetendő.
A Fekete kéz forradalmi működése minden kétséget kizárólag Ausztria-Magyarország ellen irányult. A 7. §. ugyanis kimondja, hegy a Legfőbb Központi Igazgatóság székhelye Belgrád, ez hajtja végre az összes határozatokat és a belgrádi központ tagjai nemcsak a szerbiai területi szervezetek delegáltjai, de az összes területi szerblakta tartományok delegáltjai is. Tehát 1. Bosznia-Hercegovina, 2. Montenegró, 3. Ószerbia és Macedónia, 4. Horvátország, Szlavónia és a Szerémség, 5. a Vajdaság, 6. a Tengermellék kiküldöttei.
Törökország, Ausztria és Magyarország délszláv részeit, valamint Montenegrót ekkor agitátorok és merénylők lepték el. Montenegró fejedelme és osztrák és magyar méltóságok ellen merényleteket követtek el: Marijan Varešanin táborszernagy, Csuvaj és Skerlecz horvát bánok, illetve a magyarbarát Lukijan Bogdanović karlócai szerb pátriárka elleni merényleteket, melyeknek sorát Ferenc Ferdinánd szarajevói meggyilkolása zárta le.
A következő években Tankosić részt vesz az első szerb csetnik alakulatok megszervezésében a bolgárok és a macedónok ellen, ezekben a harcokban személyesen is részt vett, a korabeli tudósítások arról tanúskodnak, hogy embertelenül és kegyetlenül bánt a hadifoglyokkal. 1905-ben Tankosićot csetnikvajdává avatták.
1912-ben, az első Balkán-háború kirobbanása előtt a szerb kormány megpróbálta kihasználni a koszovói albánokat a törökök ellen. A kiválasztott albán csoportok felfegyverzésének lebonyolítását Tankosićra bízták. Az egyik albán vezető, Isa Boletini bég támogatását úgy sikerült „megnyernie”, hogy annak két fiát túszul ejtette, és Kuršumlijában őriztette.
Maga az első Balkán-háború kirobbanása is Voja Tankosić nevéhez köthető, aki néhány fegyveres akciót provokált a török vonalak mögött. A háború török verességgel zárult, Tankosić csetnikjei az elsők között vonultak be Pristinába. A szerb csapatok bestiális kegyetlenséggel, ezerszámra mészárolták le a békés, fegyvertelen albánokat, időseket, gyermekeket, nőket. Kosta Novaković szerb újságíró becslései szerint több mint 120 ezer albán esett áldozatul a népírtó mészárlásoknak.
Tankosić állt a vallomások szerint az első világháborút kirobbantó szarajevói merénylet középpontjában is. Egy Belgrádban előre kidolgozott terv szerint Dragutin Dimitrijević Apis ezredes, a szerb titkosszolgálat és a a Fekete Kéz vezetője, és ennek jobbkeze, Tankosić adta a fegyvereket (pisztolyokat, 2-2 bombát és ciánkapszulát) Gavrilo Principéknek, azzal, hogy Tankosić gondoskodott a belgrádi összeesküvők átszállításáról a Drinán Boszniába, és ő tartott kurzusokat a bomba és revolverek kezelésében.
1914. július 23-án a Monarchia demarsot (erőteljes tiltakozást) küldött Szerbiának, amit Szerbia két pont kivételével teljes egészében elfogadott. Ez a két pont a következő: Vojislav Tankosić őrnagy elfogatása és a Narodna Odbrana feloszlatása. Mikor Giessl báró, a Monarchia belgrádi követe megtudta, hogy a két legfontosabb követelést Szerbia visszautasította, Nikola Pašić szerb kormányfőnek csak ennyit mondott: „Sajnálom, ilyen körülmények között a diplomáciai viszonyt megszakítom”, s ezzel voltaképpen kezdetét is vette az első világháború.
A háború kirobbanásakor Tankosić önkéntes osztag parancsnokaként részt vett Belgrád védelmében. A szerb főparancsnokság rendelete alapján négy csetnik osztag alakult. Egyiknek – Apis javaslatára – Tankosić lett a parancsnoka. A csetnikek rettenetesen kegyetlenkedtek a kezeik közé került sebesült katonákkal, a halottakat megcsonkították, a ruhájukat lehúzták.
A szarajevói merénylet egyik fő értelmi szerzőjét 1915. november 2-án elérte a végzet, a szerbiai offenzíva alkalmával a Trstenik körüli harcokban Tankosić elesett. Az osztrák-magyar hatóságok ezután nyomozást indítottak Tankosić halála miatt, hogy megállapítsák, hogy az a személy valóban meg-e halt, akinek letartóztatását követelte egy évvel korábban a Monarchia Szerbiáihoz intézett ultimátumában. A gyilkos csetnikvajda holttestét emiatt exhumálták és azonosították.
1922-ben a szerb hatóságok átszállították Tankosić földi maradványait Belgrádba.
1921-1931 között – miután véghezvitték az úgynevezett földreformot, amelyből kizárólag a szerbek részesültek – a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság belső és déli részeiből nagyszámú szerb népességet telepítettek át Bácskába és Bánátba a kiparcellázott, feldarabolt magyar nagybirtokokból létrehozott településekbe. Így jött létre Tankosićevo is, amely 1937-ben kapta mai nevét
